tag:blogger.com,1999:blog-236494602012-02-14T14:10:44.352+01:00... és néha azon is túl. Természetben való csatangolásaim leltára fotónapló formájábanMüller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.comBlogger1701100tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18898589827414501852012-02-13T23:28:00.000+01:002012-02-13T23:30:07.821+01:00

A múlt hétvégi nagy havazás nem csak a madáretető forgalmát, de - a kemény mínuszok ellenére - a képkészítési hajlandóságomat is erősen motiválta. Az igazat megvallva, a december-január szürkés, őszies időjárása elhitette velem, hogy ez a szezon minden komolyabb fotózást nélkülözni fog, így nem is igazán éreztem inspirációt valami újszerűt alkotni. Ez a hétvége azonban az elmúlt

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-67085545029868584602012-02-05T23:45:00.001+01:002012-02-05T23:47:19.664+01:00

Az elmúlt két hónap nem sok lehetőséget adott a fotózásra. A tél ezidáig váratott magára, de most minden erejét összeszedve egyetlen nap alatt két vállra fektette a Dél-Alföldet. A hétvégén cirka harminc centiméter porhó hullott, eltakarva minden csúfságot, hófehér lepelbe burkolva a környéket. Ennek örömére tíz óra körül meglátogattam a madáretetőt.  Már a kijutás sem volt egyszerű.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-47662728607888491222011-11-28T20:57:00.001+01:002011-11-28T22:19:32.288+01:00

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt két hét, nem csak hideget hozott, de valaki a napot is lelopta az égről így a szürkeség nem igazán adott lehetőséget a fotózásra. Vasárnap délután aztán megunva a napfény utáni sóvárgást fogtam magam és kimentem a madáretetőhöz. Madáretető? Madáritató? Jelenleg nem egyértelmű, hogy mi is az elsődleges funkció. Idén nem téliesítettem a medencét, nem mertem ki a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-49472606514646257682011-11-14T21:03:00.001+01:002011-11-14T22:26:20.963+01:00

Négy hónap kihagyás után a hétvégén ismét fényképezőgépet fogtam a kezembe. A hosszú böjt okaival nem terhelném az olvasókat, a lényeg az, hogy ismét örömöm lelem a fotózásban. Az elmúlt hetekben már készültem a 'visszatérésre'... rendbe tettem a madáritató környékét, a télre felkészülve ácsoltam egy nagyméretű etetőt, amibe akár harminc kilogramm mag is elfér, így nem kell majd minden nap

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18002276496068010622011-07-20T22:32:00.003+02:002011-07-21T07:43:38.944+02:00

Péntek délután ismét körbenéztem a Tóaljon. A hét elején még volt rajta víz, sőt az általam ismert Tóalj fotósok is rendre látogatták a tavat. Viszont a kánikula hihetetlen sebességgel emésztette el a madárparadicsomot. Ahogy péntek este kiérkeztem a terepszemlére, döbbenetes látvány fogadott... mindenütt csak a repedezett szikes meder látszott... Egyetlen helyen maradt meg egy mindössze

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-91258201264212090552011-07-15T22:15:00.001+02:002011-07-15T22:15:48.508+02:00

Lassan egy hete halogatom ezen bejegyzés megírását. Jobb híján most megteszem. Megérkezett a kánikula. Tikkasztó a hőség, napi negyven liter víz kell az itató vízszintjének tartásához. A rendszeres ellenőrzés során az elhullott tollak számából ítélve a madarak nagy számban látogatják a vizet, amit vasárnap este le is ellenőriztem.  37 fokot mutatott az autó hőmérője árnyékban, de a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-19799206192960252722011-07-10T23:07:00.007+02:002011-08-25T23:24:20.028+02:00

Utoljára 2007 áprilisában fotóztam a Tóaljon. Okot számtalant említhetnék, hogy miért hanyagoltam el ezt a - városunk belterületén elhelyezkedő - madárparadicsomot, de jelentősége úgy sincs. Elhanyagoltam... A tavaszi nagy belvíz levonultával a múlt héten meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi faj, micsoda tömegben van jelen a szikes tocsogóban. Nem is kellett több, pénteken hajnalban elindultam..

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-19321585791873455132011-07-04T23:03:00.002+02:002011-07-04T23:13:07.961+02:00

Lassan három hét telt el, hogy egy gólyatöcs fióka világra jövetelét élőben nyomon követhettem. Azóta sok minden nem történt mifelénk, azon túl, hogy hétvégente esik az eső és/vagy fúj a viharos szél. Fotózásra egyik sem igazán alkalmas időjárási jelenség, de be kell valljam, némi tanácstalansággal keveredő 'alkotói válság' is rám telepedett mostanság. Tegnap azonban egy kócsagtetemen keresztül

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-56132944269117613402011-06-22T22:43:00.002+02:002011-06-22T22:49:36.068+02:00

Az idei tavasz egyik fő projektje a gólyatöcsök életének nyomon követése volt. Sajnos a körülmények jellemzően nem voltak ideálisak esztétikus, neadjisten különleges képek készítésére, de az élmény ezek nélkül is megvolt. Végig követtem a párválasztás, a párzás, a kotlás folyamatát és egy hete már a kis töcsfiókákat vártam. Csütörtökön este távolról leellenőriztem a a fészket, de a tojó még

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-34574195439055737592011-06-19T22:44:00.002+02:002011-06-19T22:51:13.391+02:00

A héten két estét töltöttem a madáritatónál. A kánikulának köszönhetően minden idei megfigyelést felülmúlt a forgalom. Ritkán fotózott fajok, rég nem látott vendégek és rendszeres látogatók jártak inni, fürdeni. Most éreztem először igazán, hogy nem csak fotós szempontból van értelme üzemeltetni a hétszáz literes medencét. A két nap igazi izgalmát főként a különböző - nemrégiben még a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-30636863269342018092011-06-15T15:01:00.002+02:002011-06-15T15:16:56.184+02:00

Pünkösd hétfőn hajnali háromkor csörgött az óra,  jelezvén az időt egy kis tóparti fotózásra. Hogyan történt nem tudom, de a következő emlékem az, hogy ötkor kiugrok az ágyból, tudva-tudván, hogy elaludtam. Elég jól tűröm a korán kelést (egy-két napig), de időnként a tudat alattim keresztül húzza számításaimat. Így történt, hogy a tópart helyett, egy kis reggeli madáritatózásra indultam. Nem is

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-75155790774930966192011-06-13T23:11:00.001+02:002011-06-13T23:12:04.135+02:00

A napokban virágzik a Tisza, vagy ha úgy jobban tetszik rajzanak a Tiszavirágok (Polingenia longicauda)... Szombaton, majd hétfőn este is tettem egy próbát Mindszenten, hogy ennek a különleges élménynek részese lehessek. Az igazat megvallva olyan igazi nagy klasszikus rajzáshoz még nem volt szerencsém, így minden évben várom a június elejét. Ha valaki nem ismerné ezt a természeti csodát, annak

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-46679544914353515672011-06-12T21:49:00.002+02:002011-06-12T21:56:44.869+02:00

A cím teljes mértékben igaz. Tessenek felkészülni a röhögésre... nem sértődök meg. Történt, hogy a pénteki esős nap végén az erősen borult délután kimentem a madáritatóhoz. Tudtam, hogy semmi értelme nem lesz, de gondoltam legalább alszok egy kicsit a kunyhóban. Így is lett... a madarak tulajdonképpen nem igényelték a vizet, de az előző bejegyzésben agyon ajnározott mókus egy kis mókára vágyott.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-36650782456146830822011-06-11T16:17:00.001+02:002011-06-11T20:43:56.371+02:00

A fotós hétvége ezúttal már péntek hajnalban elkezdődött a balástyai tónál. Mivel múlt héten a récék és szárcsák nem voltak hajlandóak kijönni a homokpadra, úgy döntöttem, hogy én megyek hozzájuk a vízbe. Mivel a tó eredetileg egy - az autópálya építést szolgáló - homokbánya volt, így a meder meglehetősen kaotikus és hepehupás. A legmélyebb pontja jelenleg másfél méteres lehet, de a partnál pár

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-86441467991428192852011-06-09T21:44:00.000+02:002011-06-09T21:44:01.261+02:00

Lassan a végére érek a múlt hétvégi képek feldolgozásának, az események rögzítésének. Örömmel tölt el, hogy a blog látogatószáma emelkedik, hogy kapok visszajelzéseket, hogy vannak olvasók, akik rendszeresen követik a környékünk természeti értékeinek, életének ilyenfajta dokumentálását. Köszönöm szépen... Néha azonban kicsit bajban vagyok, mikor saját megítélésem szerint unalmas, esetleg önmagát

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-14797155105013269762011-06-08T18:05:00.000+02:002011-06-08T18:05:14.651+02:00

Miután a szombati tóparti fotózás lessátor áttelepítéssel zárult, vasárnap reggel a négy órányi alvás ellenére újult erővel és nagy reményekkel indultam a balástyai tanyavilágba. A homokpad, ahol előző reggel barátrécék és szárcsák tucatjai tollászkodtak, kiváló lehetőségnek tűnt az 'unalmas' gólyatöcs fotók után néhány ritkábban fotózott faj megörökítésére. Az élet azonban másképp rendezte a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-83865841090676777252011-06-06T21:39:00.001+02:002011-06-06T21:40:14.057+02:00

A szombat hajnali madárles után délután a madáritatóhoz mentem. Azt hiszem ez volt a nyár igazi beköszönése... kegyetlen perzselő forróság volt egész nap, melyet estére párás, fülledt meleg váltott fel. Bíztam benne, hogy a leskunyhóban kellemesebb klíma lesz, de csalódnom kellett. Harminc fokot mutatott a hőmérő higanyszála és mivel a lesben meg sem mozdul a levegő, a három órás fotózás végére a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-13355059206133233302011-06-05T22:44:00.001+02:002011-06-05T22:47:19.161+02:00

Múlt héten a balástyai homokbánya tavat teljes egészében bejárva találtam egy eldugott fövenyt, ahol rengeteg madártoll és ürülék közt egy gólyatöcs pár fészkel. Azért örültem meg a lehetőségnek, mert viszonylag tiszta rálátással, de zavarás nélkül lehet majd fotózni a fészekalj életét. Próbáltam kitalálni, mikorra is várható a tollgombócok kikelésének ideje, de mivel a fogantatásnál nem voltam

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-53357751319589122002011-06-02T22:13:00.004+02:002011-06-02T22:57:47.795+02:00

Szerda este munka után úgy döntöttem, hogy ha már úgy is viszek vizet az itatóra, akkor fényképezőgéppel együtt beülök egy kicsit a lesbe. Forró nap volt, és a közelgő vihar előtti nyomasztóan fülledt levegő ideálisnak tűnt egy kicsit komolyabb madármozgáshoz, így fix nagytelével felszerelkezve tettem próbára szerencsémet.  Ahogy beültem a kunyhóba szép lassan feléledt körülöttem az erdő.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-76929807941212194682011-06-01T23:27:00.002+02:002011-06-02T07:50:11.395+02:00

A hétvégén egy új segédeszközzel szereltem fel a madáritatós lest. A természetfotózás fejlődését nyomon követő laikusok is ismerhetik az úgynevezett detektívüveget, melyen keresztül a fotós úgy lát ki a lesből, hogy a környezet nem látja mi történik az üveg mögött.  Annak ellenére, hogy pár évvel ezelőtt ültem már ilyen lesben és megtapasztaltam a szabadabb mozgás előnyeit, ezidáig idegenkedtem

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-8063432234789480622011-05-31T18:48:00.001+02:002011-05-31T20:47:48.731+02:00

Május utolsó hétvégéjén mindkét nap kimentem a balástyai homokbányában kialakult tocsogókhoz egy kis széki gólya fotózásra. Az időjósok hidegfrontot jósoltak, de a szombat hajnal még derült égbolttal várt így nem bántam meg a korán kelést. Nem úgy vasárnap... de erről később. Az előző héten akaratom ellenére, viszonylag közel raktam a sátrat egy gólyatöcs fészekhez. Ezt a malőrt nem akartam

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-66548365800848793052011-05-29T14:23:00.000+02:002011-05-29T14:23:04.416+02:00

Az e hétvégi fotómaraton már péntek este elkezdődött. Első állomás péntek este a madáritató volt. A múlt heti bejegyzésben tett megállapítás, miszerint, ha hétvége, akkor erős szél, továbbra is tartja magát, így a madármozgás megint nem tűnt kecsegtetőnek, de azért tettem egy próbát.  Ahogy beültem a lesbe azonnal megjelent egy fakopáncs, majd utána egy mókus. Mondhatnám, a mókus... a kölyök,

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-43296628783304573512011-05-26T22:34:00.004+02:002011-05-27T07:48:26.164+02:00

Itt van a május vége, kezdődik természetfotósoknál a gyurgyalagszezon. A múlt héten már hallottam a színpompás madarak prü-prü hangját a madáritató közelében lévő kubikgödörnél, ahol tavaly is költöttek. Sajnos a gödör továbbra sem zavartalan élőhely... döglött disznót, kerti hulladékot hordanak bele, a helyi gazdagember kicsifia tisztesállampolgár barátaival - annak ellenére, hogy szépen

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18378555190399627922011-05-24T22:57:00.001+02:002011-05-31T08:32:31.078+02:00

A hétvége fő projektje egyértelműen a hajnali gólyatöcs fotózás volt, de azért mindkét délután kilátogattam a madáritatóhoz is. Meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok az erdei les forgalmát tekintve. Meg-megjelennek madarak, de igazából nem isznak, nem fürdenek, inkább csak megjelennek, körbenéznek és továbbállnak. A tavalyi és a szezon eleji biztató forgalomhoz képest pláne fura a tendencia.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-77996936663698492962011-05-22T22:12:00.001+02:002011-05-22T22:13:53.323+02:00

A tegnapi felemás eredménnyel zárult parti madarazás után, ma újra próbálkoztam a homokbányánál. Miután egyértelművé vált, hogy a les nincs jó helyen, még távozásomkor áthelyeztem a múlt héten kipróbált területre. Itt még annyi szabad vízfelület sincs, mint a tegnapi helyen, de a zöld növényzet nem olyan magas így a madarak kilátszanak belőle. Az ismételt hajnali háromkor kelés viszonylag

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-44627300594468515922011-05-21T22:12:00.005+02:002011-05-21T22:27:59.889+02:00

Hajnal négykor már a homokbánya tónál derékig ültem a vízben. Még előző este kivittem a lessátrat. Próbáltam valami olyan helyet keresni, ahol a növényzet nem teljesen fedi a vizet. Mivel tiszta felületet egyáltalán nem találtam, így gyors elhatározással egy homokpad közelébe helyeztem el a lest, bízván abban, hogy legalább az ott történteket sikerül viszonylag tiszta rálátással, kesze-kusza

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-35960676745759735702011-05-17T21:43:00.004+02:002011-05-24T22:59:49.042+02:00

A reggeli gólyatöcs fotózás kissé lefárasztott, ennek ellenére tizenkét órával később fotózni indultam a madáritatóhoz. A körülmények nem voltak ideálisak, hisz erős széllel és borulással érkezett a hidegfront, de úgy gondoltam, ha nem lesz forgalom akkor alszok egy kicsit a kunyhóban. A megérzésem helyesnek bizonyult... érdemi forgalom nem volt, de azért pár faj megmutatta magát. Titkon vágytam

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-41233016790237279512011-05-15T22:31:00.000+02:002011-05-15T22:31:04.372+02:00

Szinte napra pontosan két éve már, hogy utoljára gólyatöcs fotózásra indultam. Igaz, tavaly egy kóbor képet készítettem róluk, de a szokott vizeimnél (Balástya homokbánya, Tóalj) nem fészkeltek így a tervezett fotózásuk elmaradt. Korábban rendszeres április-májusi programom volt a szikes vizek, tocsogók és zsombékosok életének dokumentálása, így mikor két hete a balástyai homokbánya tónál

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-39318432792956276672011-05-15T14:45:00.001+02:002011-05-15T14:45:53.061+02:00

A múlt heti búbos banka siker után szombat délután 'komoly' technikai arzenállal vonultam fel, hátha sikerül valami izgalmas képet készítenem a hup-hup-hup indiánról. A pár napja leszúrt beszállóágra felszereltem a híváshoz használt hangszórót, amit egy hat méteres kábellel bedrótoztam a lesbe, majd felállítottam egy vakut a kreatívkodáshoz.  Szóval készültem. De hiába... a szél - mint

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-25096623633532971042011-05-07T22:52:00.002+02:002011-05-09T10:37:30.806+02:00

Hup-Hup-Hup... így szól ez a számomra oly kedves madár a búbos banka (Upupa epops) hangja. Hosszú évek óta vágyom, hogy lencsevégre kapjam, de ezidáig értékelhető képet nem sikerült készítenem róla. Pedig az utóbbi években egyre több példányt láttam a határban sőt párszor be is röppent a leskunyhó környékére, hosszú csőrével szondázgatott a földön rovarok, lárvák után kutatva de lefotózni nem

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-34936165883134698322011-04-30T23:00:00.003+02:002011-04-30T23:03:38.627+02:00

... szépen alliterál a cím, nem? Mókus... nem tudok betelni vele, velük. Többen is járnak az itatóra, sőt ma egy időben ketten is vendégeim voltak. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A napkelte a Tóaljon ért, de csak távcsővel felszerelkezve. Láttam három gólyatöcs párt, érkező nagykócsagokat, kisliléket és a távolban egy vadkacsára lecsapó ragadozót. Fél órányi távcsövezés után a madáritatóhoz

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-67691917070792044622011-04-29T21:37:00.004+02:002011-04-29T21:41:19.218+02:00

Ma délután leszakadt az ég. Terveim szerint a madáritatón kellett volna fotóznom, de a borulás majd az eső okán nem láttam értelmét. Így hát először a tavaly mellőzött homokbánya tóhoz mentem, majd meglátogattam a Tóaljat. Örömteli dolgokat (is) láttam. A homokbánya tóban komoly vízmennyiség van. A szűkebb értelemben vett tómederben olyan mély a víz, hogy a parti és gázlómadarak nem is találják

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-87736731931616358692011-04-25T20:55:00.000+02:002011-04-25T20:55:37.029+02:00

A hosszú hétvége utolsó lehetőségét kihasználva ma késő délután ismét beültem a lesbe. A napközben felhős ég kékre váltott, de sajnos a szél nem csitult, így nem számítottam komoly forgalomra. Ahogy a kunyhóhoz értem, kedvenc mókusaim egyike épp annak tetején tevékenykedett, de ahogy meglátott rögtön távozott is... nem is jött többet. Ismét kihelyeztem pár szem diót majd beültem a lesbe.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-52267040559928163442011-04-24T11:45:00.001+02:002011-04-24T19:45:59.154+02:00

Mikor az itatóhoz megyek, mindig van a zsebemben pár szem dió, amit kissé elrejtve kihelyezek, mielőtt beülök a lesbe. Hol van sikere, hol nincs. A fakopáncs általában elhordja, majd egy közeli fán feltörve elfogyasztja, míg a mókus elássa a környéken. Ha nem fogy el, akkor távozásomkor kissé duzzogva összeszedem a maradékot... nem ingyen konyha ez... ha nem kell, hát nem erőltetem... még

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-34878827621274302982011-04-17T22:44:00.007+02:002011-05-24T23:00:33.762+02:00

A hétvégén háromszor is beültem a lesbe, hogy kellő időt rászánva a fotózásra végre kiélvezhessem a szüntelen vízhordás gyümölcsét. Nem mondom, hogy hatalmas forgalom fogadott a madáritatón, de azért akadt látni és fotózni való. Ha summázni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, megérte megépíteni és megéri üzemeltetni az objektumot. Szombat délután a telezoommal felszerelkezve vártam a mókust.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-72550440487097984022011-04-10T21:38:00.000+02:002011-04-10T21:38:40.948+02:00

Ma reggel végre csendre ébredtem... szélcsendre. Fogtam magam és kimentem az itatóhoz. Egyfelől a reggel csendje másfelől az itató 'ébredése' motivált egy korai fotózásra. Na a reggel csendjéből jutott is meg nem is.  Először a mókus jött. Dorbézolt egy ideig a les tetején majd háromszor szaladt le a vízhez inni. Sajnos ebből két alkalommal az itató közelebbi oldalán oltotta szomját, ahogyan

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-29708756760816081512011-04-09T22:27:00.003+02:002011-04-09T22:32:48.959+02:00

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-64372270034546996382011-04-06T21:16:00.002+02:002011-04-06T21:18:34.806+02:00

Ahogy az előző bejegyzésből kiderült, a madáritató lassan két hete elkészült, de egy kis probléma felmerült. A feltöltést követően ugyanis rendre napi 100 liter víz tűnt el a medencéből. Először a szél gerjesztette hullámokra gyanakodtam, majd a fólia sérülésére. Napokig pótolgattam a fogyást, majd egy napot rászánva kimertem a 700 liter vizet, visszabontottam a fóliát, újat tettem bele, majd 36

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-8996280223907564172011-03-27T20:55:00.002+02:002011-03-27T20:57:58.421+02:00

Tíz napja feltöltve a régi-új-kibővített madáritató, de a berendezésére csak most hétvégén került sor. Mivel a tavalyi konstrukció fotózandó végének egyik oldala kicsit megsüllyedt, a feltöltött vízszint nem takarta teljes mértékben a medence szélét így egy kis trükkhöz kellet folyamodnom, hogy ne legyen ez feltűnő. Csináltam két kis 'asztalkát' a medence két túlsó sarkába és arra (is) pakoltam '

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-75817590891688468502011-03-15T21:37:00.002+01:002011-03-15T21:39:47.344+01:00

Tíz napja még havazott, ma meg húsz fok körül tetőzött a hőmérő higanyszála. Megérkezett a tavasz... dalolnak az énekesek, megfigyelhető az ölyvek nászrepülése, hallatszik a bíbicek hangja... minden jel arra mutat, hogy a természet már valóban érzi, tudja a tavasz jelenlétét. A jó idő érkeztével a hétvége munkával telt. Építő jellegű munkával. A tavaly elkészült madáritatót (téli madáretetőt)

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-84413882709524005602011-02-28T22:34:00.001+01:002011-02-28T22:35:24.957+01:00

Nehezen vettem rá magam ezen a bejegyzés írására, mert túl sok izgalmas dologról nem tudok beszámolni és képekkel is nehezen tudom illusztrálni az unalmas órákat. De ez a blog nem csak a látogatóknak készül, hanem saját magamnak is a tapasztalatok dokumentálására, így le kell írnom, mi (nem) történt a hétvégén. Időjárás szempontjából jól indult a dolog. Két napi intenzív havazás után, szombat

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-39245309163884553362011-02-20T19:41:00.001+01:002011-02-20T19:41:43.536+01:00

...de nem fotóztam. A hétvégén mindkét hajnalban kiültem a lesbe szemügyre venni, hogyan is válik be a 'fára akasztott hús' koncepció. Részben működik, részben nem. A kutyák bár nem férnek hozzá, de továbbra is az etető körül tanyáznak. Egy alkalommal sikerült fizikai kontaktus segítségével elzavarnom őket, így ha most meglátnak legalább akkor elszaladnak. Mivel a 'madáreleséghez' nem férnek

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-2593748304976818552011-02-13T12:07:00.002+01:002011-02-13T12:09:00.660+01:00

Visszatértem az elmúlt hetekben folyamatos kudarcot okozó ölyvprojekthez. Mint ismeretes, az alapprobléma az volt, hogy a környék összes kutyája rajtam élősködött, így esélyem sem volt fotózni a ragadozómadarakat. A legutolsó próbálkozásom után feladtam a projektet, de egy nosztalgia látogatás során annyi ölyvürüléket és tollat láttam az etetőnél, hogy ismét felcsillant a remény a fotózásukra. 

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-56466257977252068962011-02-06T21:54:00.001+01:002011-02-06T21:56:13.271+01:00

Szombaton végleg feladtam az egy hónapja tartó sikertelen ölyvfotó próbálkozásomat. Hajnalban még erős reményekkel ültem ki a lesbe, hisz az elmúlt héten nem láttam kutyákat és még előző este is érintetlen volt a speciális csirke far-hát tartó installációm, mely a gödör aljára volt rögzítve. Aztán a napkeltével idegen objektumra lettem figyelmes a gödörtől tíz méterre. A teleobjektívbe nézve

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-24067659101670719032011-01-30T15:17:00.001+01:002011-01-30T15:17:55.603+01:00

A tegnapi ismételten kudarcba fulladt ölyv fotózás ellenére, ma hajnalban ismét próbálkoztam. Esélyét sem láttam, hogy ma sikerül a ragadozókat lencsevégre kapnom, de tapasztalatszerzésnek jó volt ez a reggel. A tegnap hajnali köd ma is tiszteletét tette, de talán egy kissé jobbak voltak a látási viszonyok, így nem volt teljesen felesleges a négy órányi ücsörgés a mínusz nyolc fokos hidegben.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-70799103487954026522011-01-29T14:23:00.001+01:002011-01-29T14:24:04.218+01:00

Mint az előző bejegyzésekből már kiderült, mostanság ölyvfotózásra adtam a fejem, de mostanra biztossá vált, hogy a projekt egy kilátástalannak tűnő harccá vált a kóbor ebek ellen. A kutyák ellen a hús kampókkal történő rögzítése nem járt sikerrel, majd csirkehálóval történő lefedése is csak ideig-óráig volt hatásos, a rablók rájöttek, hogyan ássanak a háló alá és lopják el a ragadozó madaraknak

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-51290487668177622602011-01-23T17:54:00.003+01:002011-01-23T20:23:14.326+01:00

A hajnal ismét a Papfenyves melletti mezőn ért. A korai kelést egy ellenfényes ölyvfotó  víziója motiválta, de ahogy a  címből is kiderül, megint nem jártam sikerrel. Az etetés folyamatosan zajlik, de akadt egy kis probléma. Három kis termetű kóbor kutya randalírozik a környéken, ami a hús fogyását is erősen befolyásolja. A gödörben kezdetben disznó belsőség volt, amiről azt hittem nem fogja

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-547300710609693352011-01-16T18:14:00.004+01:002011-01-16T18:16:17.244+01:00

Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy ragadozómadarat is fotózzak. Itt elsősorban ölyvekre gondolok, hisz ők vannak elérhető közelségben. A projekt előkészületeit idén is késve kezdtem, de talán lesz még tél, hogy beérjen a munka gyümölcse. Múlt héten a Papfenyves melletti pusztán kiástam az etetőgödröt, illetve kitakarítottam a tavasszal is használt lesgödröt, amibe az egyszemélyes

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-25059963292353221652010-12-29T20:31:00.003+01:002010-12-29T20:33:43.526+01:00

Ez a bejegyzés az idei év utolsó bejegyzése. Az ötvenedik... maga a szám hatalmas előrelépés az elmúlt évek adatait figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy sokat fotóztam, fotózhattam. Sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy annyi időt szakíthattam hobbimnak, amennyit valóban lehetett. Nem volt lustálkodás, nem volt rossz idő... ha lehetett, beugrottam a bakancsba és mentem. Ha az ember sokat

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-73592962166122933052010-12-28T22:57:00.004+01:002010-12-28T23:02:10.187+01:00

Kipihenve a töltött káposzta - vagy ahogy errefelé mondják: szárma - okozta bélproblémákat, tegnap és ma összesen tíz órát ültem a lesben. Két napon keresztül szakadt a hó, közel húsz centis paplannal borítva a tájat. A tegnapi fotózás tulajdonképpen unalmas fénytelenségben telt és igazán semmi maradandót nem alkottam, de mivel mára napsütést és súlyos mínuszokat ígért az időjós, így nagy

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-19899172592795068192010-12-19T18:30:00.004+01:002010-12-20T09:32:27.820+01:00

13 fok... fagypont alatt. Ez várt ma reggel. És ragyogó napsütés... Minden adott volt, hogy végre kicsit mozgalmasabb, dinamikusabb képeket készítsek madaraimról. Pokróccal, forró teával felfegyverkezve ültem be a lesbe... Még össze sem állítottam a felszerelést máris megjelent kedvenc mókusom és elkezdte tömni magába a napraforgó magot. Nem akartam elijeszteni az állványszerelés okozta

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-30620147729235065832010-12-18T16:26:00.001+01:002010-12-18T16:26:35.531+01:00

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el. Nem szeretem

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-12079655928067242952010-12-16T22:25:00.000+01:002010-12-16T22:25:00.742+01:00

Az történt, hogy az előző napok szürkesége után ma délelőtt kisütött a nap, így kivettem egy szabadnapot és délben elhagytam a munkahelyet... úgy éreztem ki kell használnom a 'fényt'. Hazaérvén, a felszerelés összepakolása közben jutott eszembe, hogy talán a napsütést meg kellene támogatni egy kis vakufénnyel is. Gyarló módon máris röpképeket és akciófotókat láttam magam előtt. Na nem így lett...

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-5750494167877743552010-12-12T18:35:00.001+01:002010-12-12T18:38:59.886+01:00

Egész éjjel apró pelyhekben esett a hó, reggelre pár centis lepellel borítva a várost és környékét. Az égbolt meglehetősen szürkés volt, de ez nem tántoríthatott el attól, hogy megtapasztaljam, hogyan is működik a madáretető a tegnapi átalakítása után. Még napkelte előtt kiértem az erdőbe, letakarítottam a havat a megmaradt magról, majd feltöltöttem a 'vályúkat'. Lassan, óvatosan  közelítettek a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-5556009639650457962010-12-11T17:47:00.001+01:002010-12-11T17:49:20.667+01:00

Fagyos hajnal köszöntött ránk, így jó forgalomra számítottam az etetőn. Igazság szerint nagy inspirációm nem volt fotózni, sokkal inkább vártam már a délutánt, hogy a terülj-terülj asztalkámat átalakítsam. Völgyi Sándorral az elmúlt napokban 'átbeszéltük' a korábbi bejegyzésekben említett problémámat, miszerint a kosztosok nem használják a beszállóágakat, hanem közvetlenül a magra röppennek. Arra

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-16013358484846125382010-12-05T22:49:00.001+01:002010-12-05T22:50:13.641+01:00

Kevés képpel és felemás élményekkel zárult ez a hétvége. Az egész heti esőzést követően a szombat borult, de csapadékmentes, míg a vasárnap az idei tél eddigi leghidegebb reggelét hozta. Már péntek délután tettem-vettem kicsit a madáretető körül. Próbáltam kiokoskodni, hogyan is lehetne az énekeseket a beszállóágakra 'kényszeríteni'. Ugyanis a közeli bokrokról, fákról egyenesen az asztal közepére

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-37777405532711146962010-11-28T14:28:00.000+01:002010-11-28T14:28:03.701+01:00

A szombati viharos hajnalt ezúttal ágyban töltöttem, nem láttam értelmét kimenni a lesbe. A mai reggel viszont ígéretesnek tűnt. Megérkezett a 'rég várt' hajnali fagy, a madáretetőnél -2 C fok volt, így komoly forgalomra számítottam. Nem így alakult. A szajkók és a fakopáncsok nem mutatkoztak, a cinkéken kívül mindössze egy vörösbegy tette tiszteletét. Ez utóbbinak azonban igazán örültem, hisz

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18323692648755789272010-11-21T13:58:00.003+01:002010-11-21T14:01:09.071+01:00

A címben szereplő nevek mind-mind a mókus elnevezései. A rágcsálót eredetileg mókának hívták, majd a szót kicsinyítőképzővel látták el így lett mókus (mint a kutyus). A kelempájsz/körömpájsz madár, evet és a cibóka pedig a népies elnevezése mókusnak. Most már ezt is tudom...  Ahogy azt is, hogy nem minden hazai mókus vörös. A faj ugyanaz de elsősorban az élőhelye függvényében változik a színe a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-23564007201547750592010-11-20T17:08:00.002+01:002010-11-20T17:09:12.528+01:00

Változékony időt ígért az időjós, ami nem zárta ki a fotózás lehetőségét. Hajnalban sűrű ködben indultam a madáretetőhöz, bízván abban, hogy a felkelő nap melege feloszlatja a párát. Nem így történt. Tulajdonképpen egész nap sűrű, nyálkás tejszerű köd borította a tájat.  Ennek ellenére kellemes volt a reggel. Viszonylag nagy forgalom volt az etetőn. Jöttek szajkók - volt, hogy egy időben négyen

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-64948676488224877222010-11-14T20:24:00.004+01:002010-11-14T20:29:15.445+01:00

A tegnapi örömteli találkozás a mókussal, mára is fotózást predesztinált. Ilyen kellemes élmény után a lelkes amatőr nem tud a fenekén maradni. Ezúttal egy rövidebb telezoomot is tettem a táskába, hogy ne csak portré, hanem teljes alakos kép is legyen a vörös bundás modellemről. Tiszta égbolt és selymes ködpaplan várt a határban. Az etető feltöltés után már derengő fényekkel ültem a lesbe. Ma

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-25739150644004075642010-11-13T15:54:00.006+01:002010-11-13T16:05:54.928+01:00

Korai kelés után, csillagos ég de nem túl hideg várt a lesben. Az etetőre még előző nap szórtam egy kis makkot és diót, valamit feltöltöttem a kukorica és napraforgó készletet is. Érdekes volt, hogy az egyik sarokban meglepően sok mag fogyott. Igaz, hogy az énekesek arról az oldalról érkeznek a bokrok közül, de az otthagyott nagy mennyiségű napraforgó héj más valamire engedett következtetni. 

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-3172129067500802772010-11-07T15:31:00.001+01:002010-11-08T18:49:11.036+01:00

Szép lassan kezd életre kelni az etető domb. Most már nem csak hébe-hóba jelenik meg rajta egy-egy cinke, hanem a hűvös reggeli órákban folyamatosan keresik a madarak. Pedig még mindig nincs igazán hideg, ma hajnalban mindössze 6 fokra kúszott vissza a hőmérő higanyszála.  Napkelte előtt érkeztem a lesbe. Ezt a pár izgalmasabb reggeli órát nem akartam megzavarni egy későbbi becsörtetéssel.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-42768930356109266202010-10-31T19:17:00.009+01:002010-10-31T19:24:40.054+01:00

Irtózatos mennyiségű kukorica fogy a madáretetőn. A kellemes napközbeni hőmérsékletek nem indokolják még az etetést, így még inkább érthetetlen, hogyan tűnik el napi egy kilogramm mag. Próbáltam a szajkókra fogni a dolgot, de ekkora mohóságot a leghidegebb napokon sem mutattak korábban. A hétvégén azonban fény derült a tolvajok személyazonosságára... részben. A szombat reggel deres tájjal várt,

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-701364717167897732010-10-24T19:18:00.001+02:002010-10-25T13:57:22.280+02:00

Időről időre, mikor meglátom a teliholdat, eszembe jut, hogy kellene valami érdekes képet készíteni róla. Egy érdekes épület, egy különleges kompozíciós elem kellene a hold alá a képen... de általában lusta vagyok kivitelezni a dolgot. A héten azonban megfogtam a gépet és kimentem 'hű követőnket' fotózni. Azért messzire nem jutottam, mindössze a bejárati ajtóm elé. Az égitest teljes pompájában

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-44529362323786684152010-10-24T17:19:00.002+02:002010-10-24T19:19:11.465+02:00

Múlt hét végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyár közepén elkészült madáritatót átalakítsam madáretetővé. Talán korai még megkezdeni az etetést, de az előkészületekhez kellemes idő volt. Első lépésként kimertem a közel négyszáz liter vizet, majd befedtem a medencét OSB lappal. Erre egy pár centi vastag földréteg került, majd kezdődhetett a dekorálás. Pár öreg mohás tuskót is elhelyeztem a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-37099784796127561602010-10-14T21:32:00.000+02:002010-10-14T21:32:29.510+02:00

Hosszú volt a nap a munkahelyen. Hazasietvén autóba vágtam magam és kisiettem a balástyai Kapitányság kisebbik homokbányájához, ahol tavaly egyszer már fotóztam. Még időben értem ki a mocsaras, vizes gödrökhöz, hogy néhány naplementés giccset elkövessek. Keresgéltem valami izgalmas témát, de miután nem nagyon termett előttem egyetlen alföldi víziló sem, így maradt az átmenetes szürkeszűrős

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-10808703294632801432010-09-24T21:46:00.005+02:002010-09-24T22:04:49.275+02:00

Közel három hete nem volt fényképezőgép a kezemben... legalább is saját örömömre. Az esős napok kivételével rendszeresen hordom a vizet a madáritatóra... ha jól számolom nagyságrendileg 1000 liternyit vittem ki az elmúlt két hónapban. Juteszembe... A hét elején kis híján szívinfarktust kaptam, mikor meghallottam a motoros fűrészek és a dőlő fák hangját a les közvetlen közelében. Egészségügyi

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-23043969897134575202010-09-05T20:59:00.002+02:002010-09-24T21:23:11.055+02:00

Hetek óta nem volt lehetőségem a madárfürdetőn fotózni.Heti 150 liter vizet hordok ki a párolgást pótolandó, de a barátságtalan időjárás nem sok esélyt adott munkám 'gyümölcsének' learatására. Azonban ez a hétvége igazán kiválóan indult, majd kis csalódással ért véget, de összességében megérte kiülni a lesbe. Szóval az elmúlt három nap délutánjait a madáritatónál töltöttem. Bizony a délutánokat

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-90028231188123375102010-08-10T08:48:00.001+02:002010-08-10T08:51:01.142+02:00

Lefestve, bezárva, terep elrendezve... kész a kunyhó az itató mellett. Nem olyan szép, mint én, de az enyém :-)

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-83850976960873146482010-08-06T10:38:00.007+02:002010-08-06T18:23:20.529+02:00

Már a madáritató készítésekor az járt a fejemben, hogyan is lehetne egy kompakt, de kényelmes fix leshelyet kialakítani a fotózáshoz. Sokáig mértem, rajzoltam, számoltam, mire kialakult a végső terv, ami papíron jól nézett ki, de fejben még a dimenzióit sem tudtam igazán magam köré képzelni. Ez az első ilyen projektem és tartottam kicsit tőle, de végül csak belevágtam. Terveim

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-56621905673815696072010-08-01T11:57:00.000+02:002010-08-01T11:57:35.349+02:00

Vártam már a hétvégét, hogy újra próbára tehessem szerencsém a madáritatón. Sajnos a szombat hajnal esővel érkezett, így a kilátásaim nem voltak túl jók, vissza is feküdtem aludni még pár órát. Aztán nyolc óra körül megembereltem magam és nekiindultam az erdőnek, de előtte még útba ejtettem az élelmiszerboltot. Ott találkoztam Tasi urammal, aki szintén természetfotózik. Beszélgettük, hogy ki mit

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-11635384938689672482010-07-27T19:21:00.000+02:002010-07-27T19:21:20.845+02:00

Sokan jelezték, hogy hiányolják a madáritató készítésének werkfotóit... Jogos a felvetés... egy ilyen méretű és komplexitású projekt igenis megérdemli, hogy jól követhető fotódokumentációval bírjon. Sajnos azonban én erre nem gondoltam, így képek nem készültek a különböző munkafázisokról. De a rajongói nyomás olyan mértékű volt, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül... ezért ma szétbontottuk az

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-24278349308304833782010-07-24T22:49:00.000+02:002010-07-24T22:49:11.898+02:00

Hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a téli madáretetés mellett nyáron is 'gondoskodjak' szárnyas barátaimról. Idézőjeles a 'gondoskodás', hisz nem önzetlenül teszem mindezt, a fotózásom esélyeit szerettem volna növelni a projekttel. Jelentem sikerült... A téli madáretetős asztalra pár hónapja már raktam ki egy nyolcvan literes tálcát, de a korhadt deszkákból készített alapzat nem bírta 

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18269116984109033482010-07-19T22:54:00.002+02:002010-07-19T23:01:52.506+02:00

... de kép nincs. :-) Az elmúlt héten - a kissé izzadságszagú - gyurgyalagozástól besokallva új projektbe kezdtem. A területet gyakran látogatva egyre sűrűbben hallottam a a méhészmadarak prü-prüzését, így gondoltam adok egy újabb esélyt az üreglakóknak. A területre időben érkeztem, a lest még sötétben rejtettem el az akácosban. Az égbolt borús volt, lógott az eső lába, de azért reménykedtem,

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-2325029334709188932010-07-12T16:06:00.010+02:002010-07-12T16:25:18.526+02:00

Ha emlékezetem nem csal, idén még nem is fotóztam vízi madarakat. A Tóalj elnéptelenedett... a környező belvizes területek elcsalogatták a madarakat. A balástyai homokbánya tavakban 'túl sok' a víz a parti és gázlómadarak számára. Ez utóbbi vizekhez vezető út mentén - egy legelőn - hosszú hetek óta  megfigyelhető pár tucat gémféle. Csütörtök reggel kaptam a fülest, hogy a számuk hirtelen megnőtt,

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-11414149470741336572010-07-03T22:10:00.008+02:002010-07-05T08:32:54.848+02:00

Immáron harmadik napja kezdem a napot az erdő szélén. Tudat alatt érzem én, hogy ez a gyurgyalag projekt kudarcra van ítélve, de a sanszot újra és újra megadom nekik.  Cigánycsuk kivégzi áldozatát A tények: a két pár nászát végigkövettem a revírharctól az ajándékozáson át a párzásig a két fészkelőüreget megtaláltam az üregek bejárata aktivitást mutat a kihelyezett beszállóágak körül van köpet

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-89163533827449566892010-07-02T10:42:00.000+02:002010-07-02T10:42:35.818+02:00

Egyre szánalmasabb a helyzet... valamit nagyon rosszul csinálok. Ma reggel mindössze egy cigánycsuk repült az ágra. Igaz az kétszer is... napkelte után, szép meleg fényeknél, majd mikor indultam haza és leszedtem az álcahálót a sátorról, akkor jelent meg újra. Nesze neked álcázás, meg bujkálás... Gyurgyalagok hangját ismét hallottam, de látni nem láttam őket. Van egy ötletem, hogy mi lehet a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-57550941035451937212010-07-01T21:15:00.006+02:002010-07-01T21:32:50.240+02:00

Újra gyurgyalagvadászatra indultam. De valami nem oké... nap, mint nap figyelem a költőüregeket, aktívnak tűnnek, de gyurgyalagot nem látok. Hallani hallom a hangjukat a szomszédos erdő fáiról, az üregek bejáratánál vannak nyomok, de ha fotózásra kerül sor, nem mutatkoznak. Pedig az utolsó párzást három hete figyeltem meg, tehát apjuknak most már illene folyamatosan hordani a kaját az üreghez. De

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-17376331408625205352010-06-13T16:02:00.006+02:002010-06-13T16:05:35.940+02:00

Két hét után újra a gyurgyalagoknál jártam. Az elmúlt hetek esőzései nem adtak módot a fotózásra, de azért egy-két naponta meglátogattam őket. Két üreg van a területen, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy egy vagy két pár fészkel. Zsákmánnyal Túl sok izgalom nem történt. Sátorverés, 2 óra semmittevés 2x10 másodperc izgalom, majd újabb 1 órás üresjárat után feladtam és hazamentem.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-71681567120692088492010-05-29T13:30:00.005+02:002010-06-13T15:55:29.819+02:00

Jónapotkívánok! Jelentem: gyurgyalagot fotóztam... 'Nagy dolog!' - legyinthetnek páran. És igaz... a gyurgyi az elmúlt évek slágerterméke a  felhígult 'természetfotós társadalom' gyors pályázati sikerre és csillogásra vágyó rétegének. Hisz bármennyire is óvatos madár a gyurgyalag, a téma könnyen fotózható a fészkelőhely közelében. A homokba vájt fészkelőüreg mellé beszállóágat szúrva és jól

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4Kistelek, Magyarország46.491098872148775 19.96959400192281546.483711872148774 19.955003001922815 46.49848587214878 19.984185001922814tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-43792823342775195092010-05-27T15:18:00.004+02:002010-05-27T15:22:47.822+02:00

Nem érzem azt, hogy ezen hajnal eseményeit túlságosan hosszan kellene ecsetelnem... Kicsit kudarcszagú volt... Az előző bejegyzésben megismert vizes rétre mentem fotózni, azonban ezúttal a terület másik oldalát választva, bízván, így közelebb kerülhetek a kócsagok által kedveltnek tűnő mélyedésekhez. Hajnalban átmásztam a zizegős villanypásztor alatt, felállítottam az egyszemélyes széklest a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-18427051740938716742010-05-17T18:54:00.012+02:002010-05-20T11:45:55.494+02:00

Jelenlegi lakóhelyem a 'falu' szélén található a védettség alatt álló Müllerszék közvetlen közelében. A ház előtt nádas, mögötte mesterséges tó, körülötte egykoron volt szikes puszta. Belterülethez képest meglepő aktivitással van jelen az élővilág. Rozsdafarkú énekére, fácán kakatolására ébredek reggelente, számtalan vízimadár húz át a tetők felett, ragadozók köröznek a nádast kémlelve, de

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-28810494721297489722010-05-16T17:08:00.009+02:002010-05-20T11:46:31.632+02:00

Lassan véget ér a tavasz és a vízimadarak legaktívabb időszakáról ismét lemaradok. Két bejáratott vizes élőhelyemen idén nem panaszkodhatok a víz mennyiségére, viszont az alanyok nem jelentkeznek. A kisteleki Tóalj tulajdonképpen kihalt... pár szárcsán kívül nincs állandó lakosa. A balástyai Kapitányságban található homokbánya tavak vizét sem háborgatják a szárnyasok (egy hattyúpárt

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-86770552531139171722010-04-18T21:38:00.011+02:002010-05-20T11:47:16.216+02:00

...és megint őzek. Péntek este Kecskemétről hazaérve a Papfenyves felé fordultam és örömmel láttam, hogy a mezőn továbbra is nagy számban legelésznek, kérődzenek az őzek. A lesgödröt leellenőrizve láttam, hogy a mélyebben fekvő 'nyiladékban', a tocsogós vizes rétben is kedvüket lelik az agancsosok, sőt egy nagykócsag is megfért mellettük. Már ekkor beindult a fantáziám a lenti terület

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-65272242868309712142010-04-10T17:06:00.005+02:002010-05-20T09:37:49.355+02:00

Hétvégére esőt mondtak az időjósok, így péntek délutánra ütemeztem heti fotózásomat. Mily meglepő ezúttal is a Papfenyves mellé mentem, elsősorban őzekre számítva. Azt hittem időben érkeztem (15:30) és még üres lesz a terület, de ahogy haladtam a lesgödör felé sikerült onnan 5 őzet elzavarnom. Ez rossz ómen, ilyenkor általában üres memóriakártyával térek haza. Sebaj... a hozott gyalogsági

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-22727971924893347982010-04-05T16:15:00.011+02:002010-05-20T09:38:01.452+02:00

Húsvét hétvégéjének harmadik hajnala... és még mindig őzek. Unják-e már? Mert én nem... A sátort ezen alkalommal a magasles mellé állítottam, hogy a kelet, dél-kelet felől érkező őzek erdő felé történő mozgását fotózhassam. Ez a pozíció nem ad olyan különleges fényű képeket, mint az előző bejegyzésben mutatottak, viszont az őzek mozgásának iránya sokkal kiszámíthatóbb, garantálhatóbb.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-42280110967105414822010-04-05T12:33:00.015+02:002010-05-20T10:58:32.591+02:00

Őzezünk továbbra is... Az előző bejegyzés történéseihez képest a szombat hajnal eseményei nem voltak túl izgalmasak, de azt hiszem ezúttal számomra újszerű képi világot sikerült fotóznom. Ez egyfelől erős ellenfény alkalmazását, másfelől alacsonyabb perspektívát jelent. A korábbi őzfotókat nézegetve feltűnt, hogy a horizont rendre az őzek testén/fején fut keresztül, ami esztétikai szempontból

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-84071716644013983612010-04-04T12:08:00.029+02:002010-04-04T14:38:57.696+02:00

Kissé megfáradva aktualitásához képest két napos késéssel írom ezt a bejegyzést. Az elmúlt három hajnalon a szokásos Papfenyves nyiladékhoz mentem ki őzlesre és mindhárom nap tartogatott meglepetéseket. Ezt az élménydömpinget ezúttal kevesebb szöveggel és sokkal több képpel próbálom rögzíteni, így köszönve meg az elmúlt hetek nagyszámú látogatottságát és kommentjét a kedves látogatóknak.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-8878955921660067162010-03-28T22:14:00.006+02:002010-04-04T14:14:59.217+02:00

Létezik egy angol mondás: 'As mad as a march hare'... Szó szerinti: 'Bolond, mint egy márciusi nyúl', átvitt értelemben 'sült bolond'-ként fordítható. Párzási időszakuk a bagzás március-áprilisra tehető. Ez időtájt fel, s alá kergetőznek a mezőn senkiről és semmiről nem vesznek tudomást és ha szerencsénk van egy kis bokszolást is láthatunk. A hétvégén nekem is szerencsém volt az eseményhez.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-84485150663754362222010-03-28T21:23:00.011+02:002010-05-29T13:35:40.942+02:00

Pár hete hordok olcsó húst egy kubikgödörhöz. A nagy homokozóban számos rókakotorék található és ily módon próbálok meggyőződni a lyukak aktivitásáról. Tavaly bizonyosan itt ellett a róka, mert 3 kölyköt vélhetően megmérgezve a kotorékok környékén találtam meg. Hogy ez a sajnálatos barbár tett mennyiben befolyásolja az idei évet, azt nem tudom, de próbálkozok.   Szóval hordom a húst. És

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-43815642494886129152010-03-21T21:58:00.007+01:002010-03-22T12:20:40.719+01:00

Itt a tavasz... nem csak a csillagászati, hanem a valós tavasz. Szeszélyes még kissé... hol elborul, hol kiderül az ég, hajnalban hűvös van, de napközben kellemesen felmelegszik a levegő, amit csak a viharos szelek miatt érzünk hűvösebbnek. Ennek megfelelően felhagytam a madáretető látogatásával... terveim szerint azonban idén még járok arra, hisz a helyére madáritató készül. Az elmúlt

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-62184377970725802642010-03-08T20:43:00.006+01:002010-03-09T07:04:57.178+01:00

A naptári tavaszon túl, a csillagászati tavaszon innen a tél a hét végén úgy döntött még marad pár napig. A fagyos hajnal és a kellemetlen csípős szél elgondolkodtatott, hogy van-e értelme kiülni a madáretetőre, de egy apró technológiai kérdést tisztázni akartam a gyakorlatban is. Régóta szerettem volna vakus rásegítéssel előremozdítani az apró énekesek mozgásának érzékelőre rögzítését.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-55537992429007568972010-02-21T22:29:00.006+01:002010-04-04T14:17:36.675+02:00

Rendhagyó bejegyzés következik... nem is baj, hisz a kedves olvasók már valószínűleg unják a madarakat. Bár ha jobban belegondolok, itt is madarakról lesz szó... 'jómadarakról'. A mai napon tavaszi napsütésben és dermesztő hideg szélben az elmúlt években standarddá vált vizes élőhelyeket jártam körbe. Fel is villanyozódtam... idén lesz lehetőség vízparton fotózni. Utam utolsó állomása a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-80560677880205503142010-02-11T23:30:00.007+01:002010-02-12T00:32:28.238+01:00

Távolról érkező KT fotóstárs mindig tudja, mikorra tervezzünk közös madáretetőzést. Elmúlt alkalommal is jó időt hozott, és ezúttal is ragyogó napsütéssel érkezett. Tud valamit... :-) Szóval... délelőtt 10 körül érkeztem az etetőhöz. Eltakarítottam a 'szemetet', felállítottam a lessátrat, kicsit alakítottam a beszállóágakon, majd feltöltöttem az asztalt friss napraforgóval és közel három

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-85571997574983282452010-02-01T19:33:00.004+01:002010-02-01T20:03:19.038+01:00

A szombat esti híradások az egész országot beborító havazástól voltak hangosak. Kezdetben mifelénk csak havaseső és latyak jutott belőle, de hajnalra azért pár centi fehér lepel csak ráborult a Dél-Alföldre is. Reggel nyolckor értem a lesbe, letakarítottam róla az éjjel hullot havat, majd friss magot szórtam ki. Ahogy beültem a lesbe a hóesés ismét rákezdett, de szerencsére ez a fotózásnak csak

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-19787130394533209932010-01-25T21:35:00.005+01:002010-01-26T09:58:32.614+01:00

Nem hiába vettem ki szabadnapot. A hétvégén elmaradt napsütésért a természet a mai napon kárpótolt. Messziről jött KT cimborával régóta terveztünk már egy közös fotózást, amihez ma minden körülmény megfelelő volt. Ő utazott hozzám, hogy kipróbálja a madáretetőt. Azt hiszem, nem csalódott... amit a blogon korábban olvasott, azt élesben is megtapasztalhatta. Délben érkeztünk a már korábban

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-77048440609014318762010-01-24T22:15:00.005+01:002010-01-24T22:42:30.772+01:00

Szomorú ténnyel kell kezdenem e bejegyzést. Két hete az etetőhöz nagy reményekkel indultam fotózni... A lelkesedést azonban gyorsan lehűtötte a látvány, ami az erdőszélen fogadott. Az etető felborulva, a beszállóágak szétdobálva. Gondolhatnám, hogy emberi kéz művelte barbár tettről van szó, de a lényegen ez sem változtatna. Tételezzük fel, hogy az erős szél és a vérben forgó szemű vaddisznók -

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-54445841904412147932010-01-03T15:32:00.004+01:002010-01-03T15:42:09.872+01:00

Most értem haza a madáretetőről. Tegnap este óta szakad a hó rendületlenül. Dél előtt kezdett kicsit elvékonyodni a felhőzet, így nekiindultam. Az asztal hómentesítése után, a lesbe beülve az a furcsaság történt, hogy nem történt semmi. Jellemzően ilyenkor rögtön megjelennek a kosztosok, de ezúttal egyetlen madár sem tette tiszteletét. Pedig apróra tört dióbelet is vittem ki csemegének.

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-39088633975150949452009-12-31T18:08:00.006+01:002009-12-31T18:18:05.928+01:00

Véget ért ez az év is. Olyan volt amilyen... és hogy milyen lesz a következő? Ki tudja? Talán olyan, amilyennek mi magunk szeretnénk megélni. Talán... a körülmények azonban nagy súllyal szólnak bele. De az ember attól lett ember, hogy koordinálja a sors szeszélyét... legyen ez így... Készültem a mai napra egy képpel. Megterveztem, és ma sikerült is megfotózni. A lehetőség adott volt, a sors

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23649460.post-83708267125819342282009-12-28T22:11:00.007+01:002009-12-28T23:00:08.709+01:00

Karácsony harmadik napja... vagy másnapja... ki hogy mondja. Az előző heti nagy hótömeget fél nap alatt elmosta a tavaszi meleg és eső, így a fehér karácsony helyett húsvéti volt a hangulatom. Langyos szellővel érkeztem délelőtt az etetőhöz. Feltöltöttem a csemegének szánt dióval, majd beültem a lesbe. Igazság szerint, nem számítottam nagy forgalomra, gondolván a meleg más utakra viszi a

Müller Péterhttp://www.blogger.com/profile/15302422189069633364noreply@blogger.com0