2006.04.02. - Fajgazdagság, fényhiány

A pénteki kiruccanás sikerén felbuzdulva, vasárnap hajnalban egyedül is kivonultam a Bíbic-tóra. A mindenféle frontok kavargásának eredményeként sajnos már indulásomkor sem látszottak a csillagok, így csak remélhettem, hogy a napkelte elűzi a felhőket.


Ezúttal lessátorba ültem és vártam, hogy derengeni kezdjen az ég alja. A kelő nap vörösre festette a horizontot, de a sűrűsödő felhőtakarón nem bírtak áthatolni a fénysugarak. Nem volt szerencsém... vagy mégis? Egy gólyatöcs olyannyira közel jött a parthoz, hogy alig-alig fért bele a képkivágásba a tükörképe. Persze a 2 másodperces záridő nem hozhatott éles képet. De sebaj... majd legközelebb.


Később percekre kibújt a nap a felhők között, de továbbra sem sikerült azt szinkronba hozni a madarak mozgásával. Ha téma lett volna, a záridő volt túl hosszú, ha fény lett volna elég, a madarak röppentek expozíciótávolságon kívül. Pedig a felhozatal nem volt rossz: dankasirály, szárcsa, bíbic, gólyatöcs, barázdabillegető, böjti réce, piroslábú cankó, gulipán.


Legközelebb remélem a kiszámíthatatlan véletlenek is nekem játszanak majd össze...

3 megjegyzés:

csgzs írta...

A tükröződő gólyatöcs simán MFT képes, ha sikerül egy élesebbet elkapni! Hajrá!

Müller Péter írta...

Hát... fene tudzsa lesz e akkora mazlim, hogy 10-12 meterre megkozelitenek... Igazsag szerint nem volna rossz kep ez, ha mondjuk a 2 masodperces expo alatt nem csak kicsit, de tisztessegesen bemozdult volna... Abban volna dinamika :-) Koszi a kommentet es a biztatast!

csgzs írta...

Te, nem tudom, ekkora távolságnál értelmes gondolat-e, de vakura még nem gondoltál? Nem valami természetbarát dolog, gondolom megzavarja az állatokat, de a gondodat megoldja.