2009.01.25. - Szeszélyes idő

De szeretnék újra fázni... de tényleg. Havat akarok, metsző, de tiszta hideget, derült égboltot. Ez a tavaszi szeszélyes időjárás nem kedvez a fotózásra fordítható pár órácskának. Szombaton olyan borulásra ébredtem, hogy a lakásban villanyfényt kellett kapcsolnom. 'Türelmesen' vártam a felhők elvonulását és folyamatosan fürkésztem a meteorológiai radarok képét, majd délben bízva a távolban derengő napfényben, kimentem a madáretetőhöz. Igazából nagy forgalomra nem számítottam, hisz a 10C°-ban a kosztosok nincsenek rászorulva a száraz magra.
Olympus E-3, ISO 500, f5.6, 1/160s
Ahogy kiértem, már meg-megmutatta magát a napkorong a felhők közt. Sajnos vagy szerencsére a délután folyamán már ellenfény van az etetőn, ami egyfelől szép díszt ad a fotóknak, másfelől az akciójelenetek kiexponálását nem segíti.
x x
Olympus E-3, ISO 1600, f2.8, 1/2500s
Jó idő ide vagy oda a cinkék, a csuszkák, a fakopáncsok, a fenyőpintyek és vereb nagy csapatokban 'támadták' a szórót. Folyamatosan az etető körüli fákon gyülekeztek, nem egyszer a tavaszi éneküket hallatva. A nap legizgalmasabb része ezúttal is a fakopáncs akciófotó elkészítése volt. Ismét nem sikerült tökéletesre, de az élesség síkját lassan sikerül megtalálnom. Úgy érzem, ha egy kicsit többet sikerülne foglalkoznom a dologgal, pár alkalom után összejönne a dolog.

2009.01.18.,19. - Pangás a madáretetőn

A hétvége már péntek délután elkezdődött. Kimentem az etetőhöz ellenőrizni a mag mennyiségét, majd jártam egyet az erdőn. Visszafelé jövet megláttam pár szép, korhadó, színes zuzmúval, mohával borított ágat a földön. Összeszedtem párat és elvittem a leshez, hogy kicsit felújítsam, változatosabbá tegyem a környezetet, egy kis iszgalmat vigyek általuk a fotókba, ha már új fajok nem jelentkeznek.
Olympus E-3, ISO 500, f4, 1/160s, +0.3EV
Ahogy alakítgattam a beszállóágakat, a széncinkék elkezdtek gyülekezni a környező fákon. Később a bátrabbak megindultak, és közvetlen közelemből kezdték csipegetni a magot. Ekkor eszembe jutott valami. A városi közparkokban idős hölgyek és urak rendszerint etetik a madarakat, akik ehhez hozzá vannak szokva, és szó szerint a tenyerükből esznek. Gondoltam teszek egy próbát, hogy működik-e ez a dolog a 'vadonban'? Leültem a kiszórt magot eltakarva, és a kezemet kinyújtva a tenyerembe tettem egy marék eleséget. Mindössze tíz perc kellett hozzá, hogy elfogadjanak a kosztosok. A kezemre szálltak, de nem kedvelték a pulóverem anyagát, rendre tovaröppentek. Fantasztikus élmény volt.
xxx
Olympus E-3, ISO 500, f5.7, 1/80s - 1/160s, +0.3EV, + 0.7EV
A fotózás azonban nem volt ilyen eseménydús. A hó tulajdonképpen végleg elolvadt, és ez a forgalmon is látszik. Új faj nem érkezett az etetőre, tulajdonképpen kizárólag a széncinegék fogyasztanak, néha-néha egy kissebb csapat téli pinty és veréb teszi tiszteletét a lessátor előtt. Persze a fakopáncsok, a szokásos menetrend szerint kb. húsz-harminc percenként érkeznek a szóróra, majd zavarják el egymást, így nem okoznak meglepetést. Próbálkoztam volna ismét a röpképekkel, de fények olyan pocsékak voltak, hogy igazán értékelhető fotó nem született, de sebaj. Van még pár hét a télből.
Olympus E-3, ISO 800, f2.8, 1/1600s
Az új beszállóágak valóban szépek, de nem igazán kedvelik a madarak. Alapvetően keveset használják a leszúrt ágakat, aminek az az oka, hogy az etető közvetlen közelében három akácfa is van, amelyekről közvetlenül a földre huppanak le. Jövőre nyíltabb helyre kell helyeznem a dolgot, amivel csak az a gond, hogy ha nyíltabb, akkor egy esetleges rombolásnak is jobban kitett a projekt. Sajnos ezt is figyelembe kell vennem.
Olympus E-3, ISO 400, f4, 1/125s, +0.7EV

2009.01.10. - A nagy fakopáncs panoráma

Az időjósok által beígért hideg éjszaka, egyfelő napos délelőttöt sejtetett, másfelől nem sok jóval kecsegtetett a lábfagyást illetően a másnapi fotózásra. A tiszta napkelte elmaradt, így csak nyolc után indultam ki a madáretetőhöz.
Olympus E-3, ISO 500, f5.7, 1/250s, +0.7EV
Túl sok meglepetés vagy különleges élmény nem ért. A szokásos fajokon (széncinke, kékcinke, erdei pinty, téli pinty, nagy fakopáncs, csuszka) túl, a verebek is kezdik megszállni az etetőt. Vannak pillanatok, mikor 50-60 madár 'potyog' le a környező fákról, majd az egyik vészjelzésére egyszerre röppennek oda vissza.
Olympus E-3, ISO 500, f5.7, 1/400s, +0.7EV
A leszúrt beszállóágakat szinte nem is használják, hanem közvetlenül a földre szállnak le. Ebéd után egy gyors átalakítást eszközöltem: vékonyabb ágakat, vízszintesen helyeztem el a magok felett. Túl sok sikert nem hozott, de egy fokkal többet alkalmazzák a kosztosok.
Olympus E-3, ISO400, f5.7, 1/200s, +0.3EV
Délután aztán végleg elborult, így a rég áhított akciófotókra esélyem sem volt. Jobb híján gondoltam egy bátran, az érzékenységet Iso500-ra tekertem, majd feltettem a kétszerezőt. A fókuszmotor kicsit hezitált néha, el-elvesztve a pontos élességet, de alavetően értékelhető habitusképek születtek. Idehaza vettem észre, hogy ugyanazon ágon, ugyanazon helyen négyféle énekest is sikerült lencsevégre kapnom.
Olympus E-3, ISO 400, f5.7, 1/125s, +0.7EV
Párszor a fakopáncsok is tiszteletüket tették. A kétszerezővel sikerült portrét is lőnöm róluk, illetve egy három képből álló 'panorámát' fotóznom.

2009.01.04. - Tengelichad

Elérkezett a szabadság utolsó napja. Az elmúlt két hétben többet voltam terepen, mint az ősz folyamán összesen. A madáretető szépen működik, igazi különlegességet ugyan nem láttam rajta, de számos kellemes élménnyel gyarapodtam. Ezidáig közel 100 kg magot hordtam ki, így a kosztosok igazán hálásak lehetnek.
A mai hajnalra prognosztizált csillagos ég és nagy hideg előre vetítette, hogy most már tényleg az őzlesre kell kiülnöm. Fel is keltem hajnalban, de a levegő olyan párás volt, hogy inkább hanyagoltam a dolgot. Kicsit később aztán kimentem a madáretetőhöz, ahol a zúzmarától talpig fehérbe öltözött erdő csodás látványa és -12°C fogadott. A fények jók voltak, a reményem is megvolt, hogy a fakopáncs akciót megörökíthetem.
xxx
ISO 400, f4, 1/500s, +0.7EV xxxxxxx ISO 500, f2.8, 1/2500s, +0.3EV
Korábban írtam, hogy a kopik igen kiszámíthatóan a szomszédos akácfa törzséről indulva és érkezve, 6-8 fordulóban fogyasztják a magot. Ez azonban ezúttal is elmaradt, ugyanis kicsit kiszúrtam magammal. Pár napja láttam egy mókust az etető közeli fenyőn. Ennek örömére vittem is ki pár diót és mogyorót, hátha a kedvében járhatok. Nem kellett neki. De a fakopáncsok mostanra megtalálták a gazdag zsákmányt és tojnak nagyívben a szotyira. Egész délelőtt két beszállásuk volt. Felkapták a diót és jó messze fogyasztották el. Egészségükre.
xxx ISO 400, f4, 1/640s, +0.7EV xxxxxxxxx ISO 400, f4, 1/400s, +0.7EV
A koreográfia mára kialakult. Először a legbátrabbak, a széncinegék érkeznek, akik csak felkapják a magot és tovaszállnak. Majd a csuszkák fordulnak párszor, és őket követik az igen óvatos erdei pintyek. A csapatban érkező fenyőpintyek a környező fák ágain gyülekeznek, majd onnan 'lepotyogva' egyszerre huppannak a földre. Igazság szerint a beszállóágakon még alakítani, mert nem nagyon használják őket, illetve túl sok a felület ahova érkezhetnek. Délben ebéd és kis melegedés, majd kimentem az őzlesre. Hideg ide, hideg oda a szórón nem nagyon volt fogyás. Talán pár centi hó ha esne, nagyobb forgalom lehetne rajta. Lényeg a lényeg... őzet csak mutatóban láttam jó 300 méterre. Viszont fotóztam egy ebéd utáni sétáját végző úriembert, aki a távoli őzeket is menekülésre késztette. De nem haragszok rá... legalább nem krosszmotorral jött.
Olympus E-3, ISO 400, f6.3, 1/1000s, +0.3EV
De nem volt kudarc a délutáni fagyoskodás. Alighogy beültem a lesbe és félig-meddig összeszereltem a felszerelést, hangos szárnysurrogást hallottam. Kinézve az 'ablakon' fülig érő mosoly ült ki az arcomon. Végre ideértek a tengelicek. Nem kevesebb - de inkább több -, mint 200 fős csapatban a kiszáradt rét egyik pontjáról a másikra röppenve csipegették a gigazok magvait. Csodás kis madarak, ahogy nagy csapatban együtt mozognak, és apró szárnyuk hangja hatalmas robajjal zúg.
Olympus E-3, ISO 400, f5.6, 1/1000s, +0.3EV
Ennyit mára... mostantól sajnos a dolgos hétköznapok következnek, de a hétvégéket remélem ki tudom majd használni.

2009.01.02. - Derűre ború

Minden évben Karácsonykor vagy Újév napján, egyfajta hagyományként a kedvesemmel és Félix kutyával együtt járjuk be a közeli erdőt. Tegnap is jó nagyot sétáltunk. Megnéztük a szórót, ahova pár napja kivittem egy zsák kukoricát, rókalyukakat kerestünk, Félix őzeket hajtott, mi meg jól elfáradtunk. Kellemes volt. A szórón szerencsére fogyogatott a takarmány, és örömmel konstatáltam, hogy az erdészek/vadászok is hoztak utánpótlást. A madáretető beindulása óta csak játszok a gondolattal, hogy a nyiladékba is ki kellene menni őzezni, de a szerencsefaktor miatt inkább a biztosra mentem idáig. Mára azonban úgy terveztem, hogy bepróbálkozok egy hajnali lessel.
Az óra 6:30-ra felhúzva, a felszerelés összepakolva... felkelek és már 9-et mutat a vekker... a lustaság győzött. Délelőtt azért újra kimentem, leellenőriztem a terepet és vélhetően lemaradtam egy jó fotózásról, mert a kukorica igencsak megcsappant. Viszont hosszú idő után újra láttam a kék eget és a napkorongot. Gyors ebéd után ismét a tutira mentem, a hatalmas fényáradatnak örülve a madaras lesre ültem. Bíztam benne, hogy ma összejön a fakopáncs röpkép.
Olympus E-3, ISO 400, f2.8, 1/640 s, +0.7EV
Azonban, ahogy befészkeltem magam a fellegek ismét legyőzték a napot, sőt a fakopáncs se mutatott ma hajlandóságot a produkcióra. Mindössze egyetlen diót lopott, azt is jó messze és magasban fogyasztotta el, nem zavartatva magát a tőle 50 centire hangosan irigykedő szajkótól. Az énekesek is elmaradoztak... kezdetben két nagy hullámban érkeztek, majd bő másfél órán át nem mutatkoztak. Később vettem észre, hogy jó 50 méterre egy karvaly figyelte folyamatosan az etetőt.
Olympus E-3, ISO 640, f2.8, 1/640 s, +0.7EV
Viszont ismét volt egy új vendégem... hiányoltam már a fácánokat, hisz a kukoricát elvileg szeretik. Egy igen gyáva tojó kerülgette a sátrat egy ideig, és már a gondolattól is, hogy talán lefotóznám... elmenekült. Igazából nem jött közel, de azért dokumentáltam.
Olympus E-3, ISO 800, f2.8, 1/100 s, +0.3 EV
Három óra körül aztán olyan sötét lett, hogy 800-as érzékenység mellett, nyitott rekesszel sem volt 1/100-nál rövidebb záridőm. Ezidőtájt érkezett egy suta a gidájával. Kicsit bizonytalanul közelítettek, de végül jó 50 percet a sátor körül töltöttek (javarészt mögöttem). Ez a mai nap leltára... ui.: (Mostantól a képek technikai adatait feltüntetem... ha nem felejtem el.)