2012.06.02. - Derűre ború

Június első szombatjának reggelén ismét vízben ültem a balástyai határban. A koreográfia rutinossá vált. Csütörtök este kimegyek a helyszínre, mellcsizmát húzva körülbelül térdmagasságú vízmélységben elhelyezem a széklest, kipányvázom, majd szombaton hajnali négykor beülök vízbe és bízom a gázlómadarak együttműködésében.

2012.05.28. - Pünkösdi napló

Ez a  bejegyzés kissé rendhagyó lesz. A balástyai tanyavilágban található kettes számú homokbánya tóban ülve vártam Pünkösd hétfőjének napfelkeltéjét. Így indul a kronologikus napló... Rendhagyó bejegyzés egyfelől azért, mert a szóban forgó reggelen igen sok kép készült, melyekhez megfelelő mennyiségű helykitöltő, unalmas szöveget írni képtelenség. Másfelől azért, mert két heti elmaradásban vagyok a képek feldolgozásával. Nem utolsó sorban azért, mert ma - mikor ezt a bejegyzést írom - állítólag jeles nap van és hűséges barátom Mr. Finlandia többször is megtisztelt kellemes hűs ízével... előre is elnézést kérek a helyesírási hibákért.

2012.05.20. - Régi-új helyszínen

Miután szombat reggel befejeztem a nem túl izgalmas fotózást az ideiglenesen-fix leshelyemnek helyt adó balástyai homokbánya tónál hazafelé menet megálltam egy másik hasonló élőhelynél. Az egyszerűség kedvéért általam kettes számú homokbánya tónak nevezett terület tulajdonképpen három kisebb méretű  vízfelületet jelent. Ezek közül kettő mélyebb mederrel bír, míg a harmadik elég vegyes tagolású... homokpadok, meredek és sekély partszakaszok jellemzik. Utoljára három évvel ezelőtt fotóztam itt.

2007.04.14.,15. - Füstös újrakezdés a Tóaljon

Najónapot... Kerek hét hónapja nem posztoltam ide semmitsenem... ennek egyszerű az oka: dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam, a fotózás meg elmaradt. Pont úgy ahogy a tél is. Pedig számítottam egy kis hóra, terveztem a ragadozómadarak etetését, nameg fotózásukat is. De vissza a mához. Pénteken kimentem a Tóaljra, hogy megnézzem mi újság partimadár ügyileg. 16-18 pár gulipánt, és 8-10 pár gólyatöcsöt számoltam, sok-sok cankó és néhány goda mellett. A gulipánok magas száma örömteli a tavalyi év után, viszont gólyatöcs mintha kevesebb lenne az idén. Sajnos a víz szintje már most nagyon alacsony... nem tudom mi lesz nyáron.

Nodealényeg... a Tóalj felkapott fotósparadicsom lett. Telepített lessátor, mobil lessátor... volt ott minden. Másnap hajnalban én is kivittem a magamét és hát nagy bátorsággal betettem a már ottlévő fixálca mellé, ahhoz a szigethez, ahol tavaly feészkeltek a gulipánok. Bíztam a kolléga rutinjában, hogy a kotlás még nem kezdődött meg, így nem fogunk zavarni. Volt is kiben bízni... Már a sátorban ültem, mikor nagytiszteletreméltó (elsősorban) búvárfotósunk, megannyi hazai és külföldi díj birtokosa K. Gábor bekopogott a sátramba. Elmesélte, hogy már jópár hete a városban van és reggel-este fotózza a szikes élőhely mindennapjait.

Mitnemondjak... jól esett a zár kattogását hallani. Gábor sátrát már megszokták a madarak, így az enyémnek se tualjdonítottak túl nagy jelentőséget, szokatlan közelségbe merészkedtek. Sajnos azonban a szemem vagy romlott az utóbbi időban, vagy csak elszoktam a manuális élesreállítástól, szóval a képek felét kidobtam.

Kis kitérő: városunk szeméttelepe (Szeged tulajdona) hetekkel ezelőtt 'kigyulladt'. A tűzoltók eloltották a lángokat, de azóta is füstölt a terület. Az éjszaka azonban minden eddiginél komolyabb mocsok áradt a szeméthegyből. A légmozgás megállt, fekete sűrű füst lepte be a várost. A tűzoltók sajnos csak sokára voltak hajlandóak kivonulni, mikorra a folytogató füst már Szatymaznál is látható lett. Még reggel is érezni lehetett a műanyag undorító égett bűzét.

A vasárnap hajnal a szombatival szinte megegyező volt, annyi különbséggel, hogy a tó felett az előző éjszaka füstje lebegett. Szerencsére a párolgás miatt körülbelül 2-3 méter záróréteg alakult ki, így a 'köd' nem tudott a madarakra telepedni. Napkelte után aztán feltámadt az északi szél és kitakarította a légréteget.

A szárnyasok a közelben tanyáztak, de nem nagyon akcióztak, bágyadtan keresték táplálékukat a zavarosban. kilenc óra után aztán olyannyira bekeményedtek a fények, hogy nem volt értelme tovább maradnunk. Gábor is, én is lebontottuk a sátrakat és hazamentünk.

2006.09.08.,09. - 18 óra lessátorban nem túl sok eredménnyel

Először is... Dicsértessék Misik Atya neve, kinek több, mint 20 órányi áldozatos munkájával a motorom újra működőképes és így szabadon járhatok kelhetek a Dál-alföldön! Köszönöm neki! Az M5-ös autópálya kisteleki lehajtójánál van egy tavacska - igazság szerint egy sekély pocsolya -, mely idáig nem igazán izgatta fantáziám. A hét közepén aztán távcsővel felszerelkezve szétnéztem, hátha mutat valami érdekességet.

2006.04.02. - Fajgazdagság, fényhiány

A pénteki kiruccanás sikerén felbuzdulva, vasárnap hajnalban egyedül is kivonultam a Bíbic-tóra. A mindenféle frontok kavargásának eredményeként sajnos már indulásomkor sem látszottak a csillagok, így csak remélhettem, hogy a napkelte elűzi a felhőket.