2008.12.31. - Búcsú az Óévtől

Ez az év utolsó napja. Két felvonásban 6 órát ültem a lesben. Egyszerűen többet nem bírnak a lábujjaim mozdulatlanul. Új fajok nem jelentkeztek a madáretetőn, így volt időm elmélkedni az idei év 'teljesítményén'.
Egyfelől hasznosnak ítélem, hisz a tavaly oly nagyon áhított kanalasgém fotók időn elkészültek. Persze egyik sem 'pályázatképes', de az élmény felejthetetlen volt. Másfelől csalódás, hisz:
  • - keveset voltam terepen
  • - ellopták/tönkretették három lessátramat
  • - a jól induló feketególya fészkelés a Papfenyvesben elmaradt
  • - alig volt madár a Tóaljon
  • - egyre több a nulla morállal bíró krosszmotoros
De a negatívumok csak erősítik az elhatározást bennem, hogy jövőre többet, jobban kell a hobbimmal foglalkoznom... hisz örömet okoz.
A nagy elmélkedés közben azért fotóztam is pár képet. Az egyik a napok óta idegesítő 'villám'-csuszka, mely végre egymás után kétszer ugyanarra a helyre érkezett. Sem esztétikailag, sem technikailag nem tökéletes a kép, de rajta van a madár. A másik a fakopáncs röpkép 'projekt', melyet napok óta próbálgatok. Sajnos a fénymennyiség továbbra is korlátos, így az igazán elfogadható kép még várat magára, de a reakcióidőm javult és sikerült a kompozícióban tartani a madarat.
Igazából más fajokkal nem igazán foglalkoztam, egy-egy pinty a környező fák ágain került csak a memóriakártyára.
Folytatás jövőre...

2008.12.28. - Végre hó!

Vége a Karácsonyi bejglifalásnak. Az ünnep egyik legszebb pillanata az volt számomra, mikor Szenteste nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó. Igazi meglepetésként ért a dolog, de a fejemben már cikáztak is az erdei madáretető havas környezetében készülő képek.

x

2008.12.21. - Madáretetés

Az igazat megvallva, ezen bejegyzés megírása nem egyszerű feladat. Ennek oka az, hogy egy hete történt eseményeket próbálok reprodukálni. Sokszor arra sem emlékszem, előző nap mit ebédeltem, így az ünnepek alatti információáradat lefárasztotta agyamat annyira, hogy nem sok minden jut eszembe, mi is történt a madáretetőn ezen a napon.
Sütött a nap, az biztos. Nagy forgalom nem volt az is biztos. Arra is emlékszem, hogy a csuszka nagyon felidegesített. Képtelen vagyok megfotózni... a lessátor mögül érkezik, a másodperc törtrésze alatt felkapja a magot, majd visszarepül mögém. Nem száll kétszer ugyanarra a pontra, így még csak felkészülve sem várhatom. De majd csak kiismerem... Viszont a rendkívül óvatos szajkó is tiszteletét tette a terülj-terülj asztalkánál. Sajnos az objektív konverterezve volt, így a kompozíció csak olyan ad-hoc jellegű lett. De legalább kép lett...
A kosztosok (emlékeim szerint): kékcinke, széncinke, nagy fakopáncs, szajkó, csuszka. Mára ennyi a történet.

2008.12.14. - Kezdődik a madáretetés

Nem kedvezett az időjárás mostanság a fotózásnak. Itt a tél, a munkaidő végére teljes sötétség borul a Dél-Alföldre, a hétvégéket pedig rendre borulás és eső jellemezte az elmúlt hetekben. Párszor bakancsot húzva ellátogattam a közeli Pap-fenyvesbe, de sok mindent nem láttam. Hol a krosszmotorosok, hol a vadászok miatt távoztam keserű szájízzel.

Pár hete azonban elkezdtem a téli madáretetést. Bár az igazi tél várat még magára, de az énekesek kis adagokban lassan kezdik fogyasztani az eleséget. És nem csak ők... a kukoricára rendre rájárnak az őzek is. Sebaj... Egy-egy napsütéses hétvégi délutánon párszor kiültem a lesre, de madárforgalmat nem nagyon láttam. Ma azonban bebizonyosodott, hogy madarak is látogatják az etetőt.
Délelőtt távcsővel felszerelkezve szaladtam ki az erdőre... vittem egy kis magot pótlásnak, majd sétáltam egyet. A szokásos utamat bejárva bosszankodva vettem észre, hogy a parkerdőbe bevezető gyalogút mellett közvetlenül egy fél őz teteme rothad, az úton pedig egy fekete zsák, benne a belsőségek. A múlt hét végén erős puskadurrogástól volt hangos az erdő, gondolom annak eredménye a dög. Nem-nem... nem a vadászat ellen hangoskodom... de egy alapvetően szabadidős célokat szolgáló erdőben, miért így kell ezt intézni? Ilyen volna a felelős vadász hozzáállása? No mindegy...

Bízván a felhők elvonulásában egy gyors ebéd után motorra pattantam, kirobogtam, lesbe beültem, felszerelést összeraktam és máris előttem voltak a széncinkék. 2-3 éve fotóztam utoljára cinkéket, és el is felejtettem, hogy milyen mozgékonyak. Soha nem maradnak pár másodpercnél tovább egy helyben. Berepülnek, felkapnak egy magot, majd tovaszállnak... nem egyszerű elkapni őket.
xxx
Bezzeg a nagy fakopáncsok... az ő mozgásuk pár perc alatt kiismerhető. Beszállóágon körbenéz, mag felcsippent, majd a pár méterre álló fa törzsén elfogyaszt. Már-már kiszámíthatóan unalmas koreográfia szerint, közel másfél órán át kosztolt egy hím és egy tojó. Az 1/40 záridővel készülő képek statikusságát a napnyugta előtti bársonyos ellenfény tette kissé esztétikusabbá.

Remélem a hideg és hó érkezésével kicsit több faj jelenik meg az etetőn, addig is hordom a magot rendületlenül.

2008.10.24. - Pár szösszenet

Eltelt ismét két hónap úgy, hogy nem írtam ide egyetlen betűt sem. Hogy miért? Mert nem voltam fotózni. Hogy miért? Mert lusta vagyok, mert hajnalban hideg van, mert megint tönkretették a lessátramat, mert elmentek a parti madarak, mert csak... Azonban az a tény, hogy nincsenek heteken át bejegyzések, még nem jelentik azt, hogy nem járom a vidéket. Véleményem szerint a természetfotózás nem csak a képekről szól. Van, hogy az ember néha csak körbejárja a határt, nyakába távcsövet akaszt és kóborol egy jóízűt. Eközben meg-meglát valami érdekeset, szokatlant, majd másnap újra bakancsot húzva próbálja megfejteni a rejtélyt. Ismerkedik a természettel, megfigyel, tapasztalatokat gyűjt. Számomra ezáltal válik teljessé a természetfotós lét.
Szóval... az elmúlt hetekben rókákat hajkurásztam, de sok sikerem nem volt. Majd a darvakat kerestem, de csak a húzásukat látom, a krúgatásukat hallom. Sebaj... Az élmény megvolt. Ma azonban egy új őzes placcra tettem ki a sátrat. Igazából nem is az őzek, hanem a sárguló levelek nyújtotta háttér motivált a hajnali kelésben.
Sajnos mind a fenséges napkelte, mind az őzek tömege elmaradt. Sűrű fellegek alatt egy bak és egy suta váltott ki a sátor előtt, így a körülmények nem sok esélyt adtak a fényképezésre. ISO400 érzékenység és f5.6-os rekesz mellett is csak 1/15-1/100-as záridőre futotta. Később a darvak is megmutatták magukat, a fejem felett húztak a táplálkozóterületre... de hogy hova is konkrétan, arról fogalmam sincs. Az unalmas órákat egy bogács virágján dermedten pózoló méh memóriakártyára rögzítésével ütöttem el.
Nem volt túlságosan aktív a reggel, mégsem vagyok csalódott... Ha pici élményekkel is, de ismét gazdagodtam.

2008.08.22. - Hét óra ezerkétszáz kép

Húúú... Ha tegnap kicsit is elérzékenyültem volna a látottak nyújtotta élményen, akkor most egyenesen zokognom kellene. Nagyon 'durva' hajnalon, délelőttön vagyok túl. Hét órát ültem a sátorban, közel 1200 alkalommal nyomtam le a kioldó gombját. Nem-nem... erre a számra nem vagyok büszke, de jól példázza, hogy ezúttal nem volt témában hiány. Nem is igazán kellene szövegelnem, majd a képek mesélnek, de azért ledokumentálom a történteket (hisz ez a blog ezért jött létre).


2008.08.22. - A bőség zavarában

Először is elnézést kérek a gémektől, hogy a kettővel ezelőtti bejegyzésben megvádoltam őket, miszerint az ő súlyuk alatt pattant el a lessátor rudazata. Megint eltört... öt nap után... gémfos nem árulkodik a 'megszállásról'. Úgyhogy szimplán sz*r a multinál vásárolt sátor. De mit is várjak 1499 Ft-ért?
 
 

2008.08.17. - Pocsék fények

A pénteki (rész)sikeren felbuzdulva ma hajnalban újra kimentem. Az előző bejegyzésben taglalt sátor mizériát azonban még tegnap este meg kellett oldanom. Egyfelől az 'összeaszott' sátor belül nem túl tágas így minden mozdulatomra susog, másfelől az elmúlt hét kánikulai hősége a sátortól balra lévő tómedrecskét teljesen kiszárította. Így hát a tavalyi helyre deportáltam át a lest, méghozzá rendkívül furmányosan a meglévő sátoron belül állítottam fel az újat... így már dupla rétegű, aminek persze semmi jelentősége sincsen. Sajnos önző módon a tavon időző nagy pólingokat finoman el kellett riasztanom, de bizisten szent cél érdekében tettem. Szóvat a les megfiatalodva várta a másnap hajnalt.
Amilyen melegem volt pénteken, annyira fáztam ma. 9°C fokot mutatott a hőmérő induláskor. Brrr... De sokkal inkább legyen hideg, mint meleg, hisz egy újabb réteg ruhát könnyen magára húz az ember. Azonban a ma reggeli szél, sok jóval nem kecsegtetett. A víz folyamatos hullámzásban volt - nem mutat túl jól a képeken -, és valahogy a madarak is frontosak voltak. A kanalasos kis csapatokban hol beszálltak a tóra, hol eltűntek 20-30-percekre. Minden tollas csak gubbasztott magában dideregve, jó messze tőlem. Talán még szokatlan nekik a tegnapi költözés. Három óra semmittevés és napfényre várás után aztán beindult az élet. Megjelenet egy százas nagyságrendű tőkésréce csapat, akik végig túrták a partvonalat.
Az igazi meglepetést azonban egy bütykös hattyú pár felbukkanása jelentette. Két éve nagyobb csapatban átteleltek a tavon, de tavaly a nyomukat sem látta senki. Aki hallotta már röptük félreismerhetetlen hangját, az tudja, milyen élmény mikor elhúznak az ember feje felett és nagy csobbanással leszálnak a vízre. Nem sokáig maradtak.. táplálkoztak, tisztálkodtak, majd ahogy jöttek el is mentek. Remélem látom még őket!

2008.08.15. - Kanalas pillanatok

Amennyire punnyadtam a nyár első felében, akkora most bennem a tettvágy. Mennék fotózni, mint a mérgezett egér :-). Csütörtök este kimentem a múlt héten állított leshez (Balástya - Homokbánya). Ilyenkor tartok egy gyors madárszámlálást illetve meggyőződöm arról, hogy meg van-e még a lessátor. Ha ellopják, akkor nem a értéke, hanem a kárba veszett munka és energia miatt vagyok mérhetetlenül dühös. Lényeg a lényeg, minden fotózást megelőzően húsz km-t kell földutakon döcögnöm, csak azért, hogy másnap reggel ne érjen meglepetés, ha a sátor eltűnt. Már messziről láttam, hogy valami nem stimmel. Össze volt roskadva a sátor. Szerencsére nem volt nagy élet a tavon, így erős káromkodások közepette elindultam megnézni mi történt. Arra számítottam, hogy majd emberi lábnyomokat találok... de nem. A sátorvázként szolgáló mindkét merevítő eltörött. A sátrat fedő raschelháló olyan vastagon volt gémürülékkel borítva, hogy csak egy magyarázat lehet: a nagytestű madarak kiváló pihenőhelynek találták a sátor tetején, aminek rudazata a 40°C fokban megfeszülve nem bírta a terhelés (bezzeg a múlt heti tornádót igen). Azonban a les még így is alkalmas volt a fotózásra, így péntek hajnalban nekiindultam.
Szokás szerint beöltöztem, mert hogy a motoron hideg van, de az előző napok kánikulái a úgy felforrosították a környéket, hogy még az éjszaka sem hozott lehülést. Amint beültem a sátorba, már kezdődött is a testem kipárolgása, igencsak gőzfürdővé változtatva a reggelt. Kezdetben nagy mozgolódás nem volt a tavon. Aztán szép lassan kezdtem megérkezni a szürkegémek. Valóban megszokták a sátort, hisz 'teljes képkocka' közelébe jöttek. Na de a lényeg! Kimondva-kimondatlanul a kanalasgémekre fájt a fogam. Tavaly és idén is augusztus elején jelentek meg a környéken, volt alkalom, amikor 60 példány számoltam össze egy időben. Az előző szezonban sajnos lemaradtam róluk... mire sátrat vertem, elmentek.
Most azonban, úgy nézett ki szerencsém lesz. Napkelte után másfél-két órával egyszer csak megjelent egy kisebb csapat... majd még egy. Üröm az örömöben, kicsit messze szálltak le, és már a hajnali finom fények is kezdtek keményre fordulni, így gyorsan lőttem róluk 2-3 dokumentatív panorámát. Az egyik példány aztán a klasszikus 'kanalas kaszálással' és kissé kótyagos járásával megindult a sátor felé. Nagy volt az öröm! Remegő kézzel élessreállítás, majd egy rövid sorozat... Gyors ellenőrzés, hogy milyen az expo... majd felnéztem... és üres a tó. Valóban csak pillanatokig tartott az élmény.
Megjött az ismert vadászkoma és felcaplatott a parton álló dombocskára... Nincs azzal gond, ha az ember szereti a természetet, vagy ha a közelgő kacsavadászatra készül és számlálja a madarakat... De miért kell ezt zavarással tenni? Miért nem jó a napraforgók sűrűjéből távcsövezni?!

2008.08.10, - Billegetők a homokbányában

Szánalmas... 3 hónapja nem voltam fotózni. Párszor ugyan bakancsot húztam és körbejártam kedvenc helyeimet, de be kell vallanom, az időhiány mellett, pici lustaság is korlátozott a fotózásban.
A hét közepén aztán újra erőre kaptam. A már jól ismert homokbánya tónál ötvenöt kanalasgémet számláltam. Nosza, előszedtem a két hónapja vásárolt olcsó szupermarketes iglu sátra, a takaróponyvát és az elmaradhatatlan raschel hálót és pénteken megépítettem a lest. Szombat hajnalra már terveztem is egy nem sok jóval kecsegtető fotózást - tudván, hogy a lest még nem szokták meg a madarak - de az éjszakai pokoli erejű vihar közbeszólt. Délelőtt azért kiszaladtam megnézni a sátor állapotát... szerencsére jól vizsgázott.
Vasárnap hajnalban azonban már semmi okom nem volt a meleg ágyban maradnom. Innnye... ilyen hűvös hajnalt már rég tapasztaltam (pont egy éve). Tudtam, hogy ma sem válthatom meg a világot, mégis reménykedve vártam a napkeltét. A pirkadattal nagy csapat - 150 példány - póling hangja töltötte be a környéket, akik sajnos egy óra múlva ismét eltűntek. A kanalasoknak nyoma sem volt, de szép lassan megérkeztek a szürkegémek majd a kiskócsagok is. Végül megérkezett három kanalasgém is. Sajnos a 'nagymadarak' mind távol maradtak a partszakaszomtól, de erre számítottam is.
A sátor előtti föveny ürességét csak néhány cankó és lile színesítette, majd megjelentek a mókás barázdabillegetők és az egymással folyton civakodó sárgabillegetők is. Abszolút jól türték a zár csattogását, sokszor közelponton belülre jöttek, sőt nem egyszer a lessátor oldalába kapaszkodva kajabáltak. Nagyszerű élmény volt. Sajnos kicsit el is keseredtem... egy ideje már érzem, hogy romlik a szemem. Hiába az Olympus E-3 nagy keresője egyre bizonytalanabbul állítom az élességet. Persze életem fotójáról nem maradtam le...

2008.05.02., 03. - Közeli élmények

Hárdkór természetfotósok bizonyára megmosolyogva olvassák blogomat - már ha egyáltalán olvassák -, hogy mit össze tudok bénázni olyan témákkal, mint az egyszerű őzek. És igaz... Kiszámíthatóak, nem túl akciódús az életük, mondhatni unalmas téma. Én mégis élvezem. Esténként öt órakor beülök a sátorba, a vadak megjönnek fél hétkor, legelésznek, ha szerencsém van közel jönnek, ha még nagyobb a mázlifaktor, akkor még a fények is szépek. Ezt teszem már-már rutinszerűen.

Péntek - A fenti koreográfiának megfelelően kimentem a Papfenyvesbe. A felszerelés installálása után sötét fellegek gyülekeztek, de a viharos szél elfújta az esőt. Sajnos azonban a felhők maradtak, fény nem sok akadt. Az őzek folyamatosan érkeztek a kaszálóra, egyikük 30-40 méterre leheveredett kérődzni. A többiek elvonultak, ezen egyed pediglen egészen fél nyolcig nem tanúsított aktivitást. Ahogy a nap lebukott az erdő mögé, szép lassan felkerekedett és megindult a lessátram irányába. ISO800-as érzékenység mellett 1/25sec záridők adódtak... és a vágatlan képek használhatók... van bennük részlet. Az adrenalin azonban ismét remegésre késztette a kezem, a telekonverter leszerelése után a vázat kb. egy percnyi bénázással és zajongással sikerült csak újra felhelyeznem... el is ment az alany.

Szombat - A délutáni záporok szünetében bízván a derült folytatásban ismét kiültem a sátorba. A tegnapi forgatókönyvhöz hasonlóan jöttek a fellegek, de ezúttal az égi áldás is a lesben ért. Az őzek nem kívántak a vizes mezőn megjelenni, de egy kis türelmetlenség után a múlt héten megismert fácánkakas és tojója adot némi reményt a fotózásra. Miután a kakas rossz irányban, elfelé indult a sátortól, gaz dologra szántam el magam. A PDA-ra korábban feltöltött 'facan.mp3' háromszori lejátszása után megindult felém, folyamatosan tudatva, hogy a territóriumán ki is az úr. Közel jött... nagyon közel... Élmény volt, még ha ki is erőszakolt a dolgot.

2008.04.26. - Egyszarvú

A mai bejegyzés rövid lesz. Hajnalban kelés, lefagyás a motorról, az őzek már napkelte előtt egy órával a mezőn, jól szétzavartam őket. Később szép lassan újra előjöttek az erdőből, természetesen jó messze tőlem, nem úgy mint két napja, mikor 5-6 méterre legelésztek a sátortól. Érdekes, hogy a mezőn szétszóródó 10 egyed közül 7 volt a bak. Kettejük többször össze is csaptak... nem tűnt véresen komolynak, inkább csak játéknak!?

A lessátor melletti fasoron két kakukk váltotta egymást, de értékelhető fotó nem készült. Aztán a szokott helyen az ecetfák magasságában kijött egy suta és egy egyszarvú bak. A dolgot ledokumentáltam, más említésre méltó dolog nem történt... jahh... a fekete gólya nem jött.

2008.04.25. - Fácános

A történet még tegnap (csütörtök) kezdődött. Kimentem a Papfenyvesbe, hogy a - korábbi bejegyzésben említett - fekete gólya fészkelésének kérdésére pontot tegyek. Gondoltam én nagy önbizalommal, hogy tudom az erdő mely részéről is lehet szó és viszonylag gyorsan megpillantom majd a nagy fészket. De nem... Ugyanis koránt sem biztos, hogy az a szeglet a fészek helye, amire én gondolok, de még ha az is lenne, akkor is tű keresése a szénakazalban, annyi fa van az erdőben. Szóval a fészket nem találtam, de miután a nyiladékból indultam volna vissza a motor felé, a leshelyem körül szám szerint 11 őzet számláltam. Már-már pofátlanul közel voltak a sátorhoz, így hát a jó széllel egészen 10 méterre megközelítettem őket. Nagy élmény volt...

Szóval a tegnap történteken felbuzdulva gondoltam megpróbálkozom egy alkonyi lessátrazással is. Ezek korábban nem sok sikerrel jártak, és most sem indult minden zökkenőmentesen. A rét sarkában egykoron mázsaházként üzemelő objektum körül az aljnövényzet fojtogató füsttel égett. Hogy véletlen vagy szándékos gyújtogatás volt azt nem tudni, de a környéken senki sem volt, így hát magam kezdtem el a lángok megfékezését... a bakancsom egész jól tűrte. Miután jól felfüstölődtem, beültem a sátorba.

Alig szereltem össze a cuccot, akárcsak tegnap megjelentek az őzek. Szép lassan jöttek is felém, de egy traktor a közelben elhúzott... ugye nem kell magyaráznom. Mondtam is magamban, hogy csak a hajnalok az igaziak, mikor egy fácánkakas dürgése hallatszott a közelben. No mondom itt a lehetőség a PDA-ra töltött hang lejátszására, hátha közelebb jön a rivális hang hatására. Figyelt is rendesen... Mégis előbb egy tojó jelent meg az objektív előtt. Aztán a kakas is szép lassan megindult felém. Leginkább a táplálkozással volt elfoglalva, nem mondhatnám, hogy komolyan vette a sátorból szóló műkakas hangját.

Később aztán az őzek is újra megindultak. Sajnos az alacsonyan járó nap lágy sugarait egy komoly gomolyfelhő takarta, majd mire elvonult az erdő vetett árnyékot a négylábúakra. ISO800 mellett 1/20-ad záridővel pár dokumentatív képet exponáltam... Nem jöttek elég közel, de rendkívül nyugodtan táplálkoztak, majd lefeküdtek kérődzni. Olyannyira nyugodtak voltak, hogy a sötétedés beálltával úgy kellett kiosonnom a sátorból. Ügyet sem vetettek rám...

2008.04.19., 20. - Fészkel a fekete gólya?

Szombat - Idei első fényképezőgépes hajnali les kicsit szomorúan végződött. Az izgalomtól kicsit nyugtalanul aludtam, de annál könnyebben keltem. Az égre tekintve egy hatalmas felhősáv szelte ketté a horizontot, de azért megindultam. Ahogy kiértem a Papfenyvesbe már éreztem, hogy nem lesz tartalmas nap. A napkeltét nem is vettem észre a ránkboruló felhőpaplantól. Fotózásról szó sem lehetett, ISO400 mellett 1/15sec záridőt sikerült kicsikarnom a gépből. Pedig 12 őz legelgetett a környékben... Elkezdett szemerkélni az eső, így hát reggel 7 óra körül hazaindultam. Még szerencse, rá fél órára már szakadt.

Vasárnap - Ma újra próbálkoztam. A tegnapi felhőpaplan nyújtotta langyos hajnalt, ma tiszta égbolt és ködös, dermesztő reggelre cserélte a sors. A didergést már megszoktam, a párás levegő meg csak hab a tortán a napfelkeltéhez. Azonban az őzek most elmaradtak. Egy bakocska és egy suta jelent meg pár percre, de valamitől megriadva elszeleltek. Bízva a folytatásban a reggelimet egy sötét folt felbukkanása 'zavarta' meg. Kikukkantva a lesből, örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban délutánonként a nyiladékban keresgélő fekete gólya az.

Nem igazán értem, hogy mit keres itt, hisz a folyók, lápok menti erdőket kedveli. A mi erdőnk környékén a homokon kívül a száraz gyep is kuriózum. De itt van... és ez a lényeg. Tollászkodott kicsit, majd kikerült a látómezőmből. Folytatva a reggelimet, egyszer csak látom a messzeségben alacsonyan elhúzni, csőrében valami nagy barna bolyhossal... Mondom, ez nyulat fogott :-) Berepült vele az erdőbe... A képeket visszanézve megállapítottam, hogy egy nagy csomó száraz növényt vitt. Ez ám a jó hír... talán fészkel!?

Később megerősítést is kaptam. Visszatért, de ezúttal már nem egyedül. Párban hordták a fészekbélésnek valót. Remélem nem tévedek, valóban fészkelnek. Nagy öröm lenne, ha a közvetlen közelünkben is megtelepedne e fokozottan védett fajunk. Bár az élőhely minőségével kapcsolatban azért vannak fenntartásaim.

2008.04.18. - Bemelegítés

Üdv újra! Jó rég frissült már a blog... van is két tavalyi kiruccanás ledokumentálásában némi elmaradásom. Talán egyszer megcsinálom... Szóval: Jó reggelt Dél-alfööööld! Nohh a természetet nem kell ám nógatni, egy jó ideje már felébredt... én voltam kicsit lusta, nehezen indult számomra a szezon. De most már zakatol a gépezet, az elmúlt évek tapasztalataival felvértezve remélem hasznosan tellik majd a tavasz. Van új fényképezőgép (Olympus E-3), meg hazudós chip (Dandelion) a Nikon objektívhez, hogy könnyebben menjen a manuális élességállítás. Sajnos a szemem nem javult, de egyengült a tél folyamán... De nem panaszkodok. Szóval. Az elmúlt hetekben már jártam a környéket. Helyi büszkeségünk a Tóalj kicsit lassan tellik meg vízzel, a tavalyi madártömeg is elmarad, de szerencsére az állandó vendégek - gólyatöcs, gulipán, kislile - ha nem is nagy számban, de itt vannak. Május 10-én a NatuArt-osokkal közösen csinálunk egy kiállítást, hogy a helyi népek figyelmét felhívjuk a tó természeti értékeinek megbecsülésére. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Infó majd lesz itt: http://www.kistelek.hu/ Balástya külterületén az egykoron volt homokbányából lett tó már-már komolyabb forgalmat bonyolít, mint a Tóalj. 18 pár gulipánt számoltam a napokban, nem kevés székigólyát, cankó hegyeket és pár nagy pólingot is megtávcsöveztem. Az igazi örömöt azonban egy bütykös ásólúd pár jelentette. Hejjj egy fotót de szeretnék róluk... de még várok vele. A héten minden nap kimentem a Papfenyvesbe is. Felújítottam a lopás kísérletét elszenvedő lest, láttam rókát odúba bújni, meg feketególyát. Ez utóbbi felismerés a mai - izé... a holnapi vagy holnaputáni :-) - napon teljesedett hatalmas izgalommá. Lásd: következő bejegyzés. Szóval megkezdődött a tavasz, az elmúlt napok távcsöves tekergései a környékben újra felpiszkálták bennem a mehetnéket. Ha az időm engedi, nem is maradok rest...