2010.01.26. - Kellemes hétköznap

Nem hiába vettem ki szabadnapot. A hétvégén elmaradt napsütésért a természet a mai napon kárpótolt. Messziről jött KT cimborával régóta terveztünk már egy közös fotózást, amihez ma minden körülmény megfelelő volt. Ő utazott hozzám, hogy kipróbálja a madáretetőt. Azt hiszem, nem csalódott... amit a blogon korábban olvasott, azt élesben is megtapasztalhatta.
Délben érkeztünk a már korábban felállított leshez. Kemény mínuszok röpködtek a szikrázó napsütésben. Beülésünk után, kissé lassan indult be a forgalom, de a hideg bizonyította, hogy nem hiába hordom kilószámra a magot. Most írhatnám a szokásos szövegemet: jöttek a bátor cinkék, majd a többi... bla-bla-bla.
És így is volt. De már az első percekben megjelent a meggyvágó. A napokban panaszkodtam, hogy ezek a tohonya, nagyfejű, lusta dögök nem használják a beszállóágakat, hanem beülnek az etető közepébe és ott, a perem takarásában tömik a begyüket. Mintha meghallották volna szidalmaimat... ma több alkalommal is parádéztak, mielőtt beültek volna a tutiba.
A hétvégi panaszáradatom másik tétele is igazolást nyert. A zöldikék ma már tömegesen jártak az asztalhoz és az idén még nem látott erdei pinty is megmutatta magát. Ez utóbbi - mint kiderült - a földről szeret csipegetni, beszállóágra egyetlen egyszer röppent. Fura... az elmúlt években nem ezt tapasztaltam. Jó kép nem készült róla, de dokumentálva van.
Szóval kellemes élmények értek... és még nem volt vége. Egy fácán is közel merészkedett - korábban a hóban láttam már nyomát - és két őz is érdeklődve figyelt a sátortól 10-15 méterre. Igazmondást bizonyító fotó van, de esztétikai hibák okán azokat nem publikálnám. Juteszembe... ma kipróbáltam ismét a gyári kétszerező konverter is. Sok fény ide, sok fény oda ezeket az apró tollgombócokat ilyen extrém nagyítással nehéz lekövetni... a sok selejt közt azonban, a technikailag korrekten elkészített képek kiváló minőségűek. Mert ez Zuiko!
Napi fajlista: mezei veréb, széncinege, kék cinege, téli pinty, zöldike, erdei pinty, meggyvágó, fakopáncs, csíz, fácán, őz. Soha rosszabbat...

2010.01.23. - Rombolás után

Szomorú ténnyel kell kezdenem e bejegyzést. Két hete az etetőhöz nagy reményekkel indultam fotózni... A lelkesedést azonban gyorsan lehűtötte a látvány, ami az erdőszélen fogadott. Az etető felborulva, a beszállóágak szétdobálva. Gondolhatnám, hogy emberi kéz művelte barbár tettről van szó, de a lényegen ez sem változtatna. Tételezzük fel, hogy az erős szél és a vérben forgó szemű vaddisznók - amik nincsenek a környéken - műve ez.
Fura mód, nem ütött szíven a dolog, nyugodtan hazagurultam, felszerelkeztem a szükséges szerszámokkal majd visszamentem és pár óra alatt működőképessé tettem az asztalkát. Ilyen ez a világ, évről-évre megtapasztalja az ember furcsaságait. Lényeg, hogy újra működik a dolog... mint a közhely mondja: ami nem pusztít el, az megerősít.
A hét elején már terveztem a fotózást. Az időjósok hideget és több-kevesebb napsütést ígértek. A hideg bejött, a napsütés azonban elmaradt. Szürkeség borult a Dél-Alföldre... Ennek ellenére kimentem a csipogókhoz. Vittem friss napraforgómagot, csemegének némi tört diót és beültem a lesbe.
xxx
A hideg meghozta a kosztosok étvágyát. A szokott koreográfia szerint a cinkék bátorságát követően a többi énekes is megtisztelte vendégszeretetemet. Néhány idén még nem látott vendég is megjelent egy bizalmatlan erdei pinty és egy kisebb csapat zöldike személyében. Sajnos a zöldikék a távolabbi etetőbe ültek be, így igazán kedvemre való fotót nem sikerült róluk készítenem. Ugyan ez igaz a meggyvágóra is... nem igazán tudom esztétikusan lefotózni, hisz nem használja a beszálló ágakat, hanem beül az asztal közepére és ott tömi magát percekig.
A fények sajnos nem voltak velem... Sokszor Iso 1000 érzékenységre volt szükség a megfelelő záridő eléréséhez. A náthám okozta erős veseműködés és a hideg ennyit engedélyezett. A fotózás mindössze három órát tartott. A napi fajlista: széncinke, kékcinke, fakopáncs, erdei pinty, meggyvágó, csíz, téli pinty, zöldike.

2010.01.03. - Havas koponyás

Most értem haza a madáretetőről. Tegnap este óta szakad a hó rendületlenül. Dél előtt kezdett kicsit elvékonyodni a felhőzet, így nekiindultam. Az asztal hómentesítése után, a lesbe beülve az a furcsaság történt, hogy nem történt semmi. Jellemzően ilyenkor rögtön megjelennek a kosztosok, de ezúttal egyetlen madár sem tette tiszteletét. Pedig apróra tört dióbelet is vittem ki csemegének.
Telt-múlt az idő, de a madarak csak nem akartak megjelenni. Negyed óránként ugyan két-három cinke ráröppent a hótól mentes beszállóágakra és a pár napja kirakott koponyára, de elkeserítően nem volt forgalom. Nem is értem... hideg van, szakad a hó, fúj a szél, az asztalon roskadozik a mag, az énekesek meg a lessátor melletti bokorban gubbasztanak.
Van ilyen is... Bár nem jó ómen az idei évre tekintve.