2012.09.xx. - A kút és a karvaly

Három hónapja nem volt bejegyzés a blogban, így most utólagosan próbálom meg összefoglalni a nyár végének, ősz elejének eseményeit. A tóparti fotózások a vizek eltűnésével július végére megszűntek, így az augusztust a madáritató környékén szerettem volna eltölteni. Nem igazán sikerült...

2012.03.18. - Az erdei pinty jellemrajza

Sokat morfondíroztam azon, hogy ennek a bejegyzésnek mi is legyen a fő csapásiránya. A nem túl izgalmas események felsorolásán túl, illene valami látogató-csalogató különlegességet is megemlítenem. Nem fogom túlszínezni a történetet... ez a bejegyzés egy igen közönséges, ámde számomra nagyon kedves énekesmadárról az erdei pintyről fog szólni.

2012.03.11. - Tavaszhozó zöld harkály

Menthetetlenül itt a tavasz... ennek örömére a múlt héten megtörtént az madáretető/itató nagytakarítása, a vízszint megemelése, egy nagyon kezdetleges set-up kialakítása és három odú kihelyezése. A szombati napsütés után gondoltam egy bátrat és ma reggel kiültem pár órára a lesbe. 

2012.02.18. - Meggyvágók vs. verebek

Nem örülök... Amilyen hirtelen jött két hete a tél, olyan gyorsan távozni látszik. Gyorsan olvad a hó, mely a madáretetős fotóknak azért ad némi különleges hangulatot hisz a fehér környezetből kiválóan kiemelkednek a színes madarak, valamint a hó derítő hatása 'finom', plasztikus fényeket eredményez. És most egyik napról a másikra drasztikusan olvadni kezdett... lehet, hogy ez volt az utolsó lehetőségem havas környezetben fotózni. Ki kellett használnom...

2012.02.12. - Balhés röppentyűk

A múlt hétvégi nagy havazás nem csak a madáretető forgalmát, de - a kemény mínuszok ellenére - a képkészítési hajlandóságomat is erősen motiválta. Az igazat megvallva, a december-január szürkés, őszies időjárása elhitette velem, hogy ez a szezon minden komolyabb fotózást nélkülözni fog, így nem is igazán éreztem inspirációt valami újszerűt alkotni.

2012.02.05. - Unalmas cinkék és verebek...

Az elmúlt két hónap nem sok lehetőséget adott a fotózásra. A tél ezidáig váratott magára, de most minden erejét összeszedve egyetlen nap alatt két vállra fektette a Dél-Alföldet. A hétvégén cirka harminc centiméter porhó hullott, eltakarva minden csúfságot, hófehér lepelbe burkolva a környéket. Ennek örömére tíz óra körül meglátogattam a madáretetőt. 

2011.07.10. - Tikkasztó hőség

Lassan egy hete halogatom ezen bejegyzés megírását. Jobb híján most megteszem.
Megérkezett a kánikula. Tikkasztó a hőség, napi negyven liter víz kell az itató vízszintjének tartásához. A rendszeres ellenőrzés során az elhullott tollak számából ítélve a madarak nagy számban látogatják a vizet, amit vasárnap este le is ellenőriztem. 

2011.06.16.,17. - Madárovi a medence partján

A héten két estét töltöttem a madáritatónál. A kánikulának köszönhetően minden idei megfigyelést felülmúlt a forgalom. Ritkán fotózott fajok, rég nem látott vendégek és rendszeres látogatók jártak inni, fürdeni. Most éreztem először igazán, hogy nem csak fotós szempontból van értelme üzemeltetni a hétszáz literes medencét.

2011.06.13. - Az ifjú cinkék fürdőzése

Pünkösd hétfőn hajnali háromkor csörgött az óra,  jelezvén az időt egy kis tóparti fotózásra. Hogyan történt nem tudom, de a következő emlékem az, hogy ötkor kiugrok az ágyból, tudva-tudván, hogy elaludtam. Elég jól tűröm a korán kelést (egy-két napig), de időnként a tudat alattim keresztül húzza számításaimat. Így történt, hogy a tópart helyett, egy kis reggeli madáritatózásra indultam.

2011.06.04. - A kis fakopáncs

A szombat hajnali madárles után délután a madáritatóhoz mentem. Azt hiszem ez volt a nyár igazi beköszönése... kegyetlen perzselő forróság volt egész nap, melyet estére párás, fülledt meleg váltott fel. Bíztam benne, hogy a leskunyhóban kellemesebb klíma lesz, de csalódnom kellett. Harminc fokot mutatott a hőmérő higanyszála és mivel a lesben meg sem mozdul a levegő, a három órás fotózás végére a fizimiskám nem volt szalonképesnek nevezhető.

2011.05.28.,29. - Ablak tárul a világra

A hétvégén egy új segédeszközzel szereltem fel a madáritatós lest. A természetfotózás fejlődését nyomon követő laikusok is ismerhetik az úgynevezett detektívüveget, melyen keresztül a fotós úgy lát ki a lesből, hogy a környezet nem látja mi történik az üveg mögött. 

2011.02.26.,27. - Hétvégi összefoglaló

Nehezen vettem rá magam ezen a bejegyzés írására, mert túl sok izgalmas dologról nem tudok beszámolni és képekkel is nehezen tudom illusztrálni az unalmas órákat. De ez a blog nem csak a látogatóknak készül, hanem saját magamnak is a tapasztalatok dokumentálására, így le kell írnom, mi (nem) történt a hétvégén.

2010.12.29. - Évzáró

Ez a bejegyzés az idei év utolsó bejegyzése. Az ötvenedik... maga a szám hatalmas előrelépés az elmúlt évek adatait figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy sokat fotóztam, fotózhattam. Sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy annyi időt szakíthattam hobbimnak, amennyit valóban lehetett. Nem volt lustálkodás, nem volt rossz idő... ha lehetett, beugrottam a bakancsba és mentem.

2010.12.28. - Röppentyűk

Kipihenve a töltött káposzta - vagy ahogy errefelé mondják: szárma - okozta bélproblémákat, tegnap és ma összesen tíz órát ültem a lesben. Két napon keresztül szakadt a hó, közel húsz centis paplannal borítva a tájat. A tegnapi fotózás tulajdonképpen unalmas fénytelenségben telt és igazán semmi maradandót nem alkottam, de mivel mára napsütést és súlyos mínuszokat ígért az időjós, így nagy reményekkel indultam újra az erdőbe.

2010.12.19. - Akcióban

13 fok... fagypont alatt. Ez várt ma reggel. És ragyogó napsütés... Minden adott volt, hogy végre kicsit mozgalmasabb, dinamikusabb képeket készítsek madaraimról. Pokróccal, forró teával felfegyverkezve ültem be a lesbe...

2010.12.18. - Hull a hó

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el.

2010.12.16. - Cinkék és verebek

Az történt, hogy az előző napok szürkesége után ma délelőtt kisütött a nap, így kivettem egy szabadnapot és délben elhagytam a munkahelyet... úgy éreztem ki kell használnom a 'fényt'. Hazaérvén, a felszerelés összepakolása közben jutott eszembe, hogy talán a napsütést meg kellene támogatni egy kis vakufénnyel is. Gyarló módon máris röpképeket és akciófotókat láttam magam előtt. Na nem így lett...

2010.11.13. - Újabb négylábú az etetőn

Korai kelés után, csillagos ég de nem túl hideg várt a lesben. Az etetőre még előző nap szórtam egy kis makkot és diót, valamit feltöltöttem a kukorica és napraforgó készletet is. Érdekes volt, hogy az egyik sarokban meglepően sok mag fogyott. Igaz, hogy az énekesek arról az oldalról érkeznek a bokrok közül, de az otthagyott nagy mennyiségű napraforgó héj más valamire engedett következtetni. 

2010.11.07. - Életre kelt az etető

Szép lassan kezd életre kelni az etető domb. Most már nem csak hébe-hóba jelenik meg rajta egy-egy cinke, hanem a hűvös reggeli órákban folyamatosan keresik a madarak. Pedig még mindig nincs igazán hideg, ma hajnalban mindössze 6 fokra kúszott vissza a hőmérő higanyszála. 

2010.10.31. - Szárnyasok és kukoricatolvajok

Irtózatos mennyiségű kukorica fogy a madáretetőn. A kellemes napközbeni hőmérsékletek nem indokolják még az etetést, így még inkább érthetetlen, hogyan tűnik el napi egy kilogramm mag. Próbáltam a szajkókra fogni a dolgot, de ekkora mohóságot a leghidegebb napokon sem mutattak korábban. A hétvégén azonban fény derült a tolvajok személyazonosságára... részben.