2011.06.13. - Az ifjú cinkék fürdőzése

Pünkösd hétfőn hajnali háromkor csörgött az óra,  jelezvén az időt egy kis tóparti fotózásra. Hogyan történt nem tudom, de a következő emlékem az, hogy ötkor kiugrok az ágyból, tudva-tudván, hogy elaludtam. Elég jól tűröm a korán kelést (egy-két napig), de időnként a tudat alattim keresztül húzza számításaimat. Így történt, hogy a tópart helyett, egy kis reggeli madáritatózásra indultam.


Nem is bántam a dolgot, hisz hónapok óta rendre csak az esti órákban látom az erdő szélének történéseit. Lustaságom okán így végre megismertem kicsit a madáritató reggeli forgalmát, ami hozott pár érdekes megfigyelést.


Elsőként a támadása óta eltelt bő egy hónapja nem mutatkozó búbos banka jelent meg. Nem volt hívóhang, nem inni vagy fürödni jött (hisz nem szokott), egyszerűen csak felbukkant. Rég nem láttam már de pár hete az erdő másik végében ismertem fel hup-hup-hup hangját... Feltételezem a másodköltés már ott zajlott. A lényeg, hogy még mindig a területen vannak, költenek, és néha felbukkannak a leshely környékén is ezek a számomra kedves madarak.


A büdös bankát egy korábban még nem fotózott faj váltotta fel egy vadgerle vagy vadgalamb - ki hogy nevezi - személyében. Bármennyire is közeli rokona a szürke balkáni gerlének, a színe, mintája megkérdőjelezi a családi kapcsolatot. Viszont viselkedésében pont olyan gyanakvó és óvatos, mint a szürke rokon. Két kattintás és már el is röppent.


Hét óra magasságában aztán nagy csapat szállta meg a medence szélét. Széncinegék érkeztek hat fős csapatban. Gyorsan egyértelművé vált, hogy kirepült fiókákról van szó, akik vélhetően egy a közelben kihelyezett odúmban látták meg a napvilágot. 


Félénken, óvatosan röppentek a beszállóágakra, majd egyre nagyobb bátorsággal vették birtokba a vizet. Bizalommal viselték a fényképezést. Rég volt már, hogy ennyire szabadon lehetett mozgatni az objektívet, anélkül hogy elröppenjen a téma.

3 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

az első képet mivel lőtted? A nagy obival? Gyönyörű a bokeh.. (is)

Marcsi írta...

Lám-lám, nem is olyan nagy baj, hogy a tópart helyett a madáritató környékéről készült a hajnali híradó - igen kedves képek sorjáznak itt!
(Pünkösd hétfő reggelén nekem is kapkodnom kellett a virgácsaimat, mert visszaaludtam egy kicsit, pedig tudván-tudtam, hogy a reggeli után több kocsival a szarvasi arborétumba vesszük az irányt! De még idejében sikerült utolérnem magam és egy egész napot barangoltunk Szarvason a verőfényes napsütésben - csuda jó volt!)
Azért én tudom becsülni azokat, akiknek hajnalban szól az ébresztőóra. Felénk ma is úgy mondják, hogy kétféle embert ismerhetünk: korán kelőt vagy semmire kelőt. Így aztán én eme neveltetésből fakadóan mindig már korán reggel fenn kuruttyolok...

Müller Péter írta...

Sir: jaja a 300-as.