2011.11.27. - Héja és szajkók

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt két hét, nem csak hideget hozott, de valaki a napot is lelopta az égről így a szürkeség nem igazán adott lehetőséget a fotózásra. Vasárnap délután aztán megunva a napfény utáni sóvárgást fogtam magam és kimentem a madáretetőhöz. Madáretető? Madáritató? Jelenleg nem egyértelmű, hogy mi is az elsődleges funkció. Idén nem téliesítettem a medencét, nem mertem ki a vizet belőle, így időnként feltörve a jeget a szárnyasok inni is sőt - a kezdődő mínuszok ellenére - fürdeni is tudnak. 


2011.11.12. - Visszatérés

Négy hónap kihagyás után a hétvégén ismét fényképezőgépet fogtam a kezembe. A hosszú böjt okaival nem terhelném az olvasókat, a lényeg az, hogy ismét örömöm lelem a fotózásban. Az elmúlt hetekben már készültem a 'visszatérésre'... rendbe tettem a madáritató környékét, a télre felkészülve ácsoltam egy nagyméretű etetőt, amibe akár harminc kilogramm mag is elfér, így nem kell majd minden nap kijárnom az erdőre pótolnom a kosztosok fogyasztását. További változás, hogy idén télen a fürdési lehetőséget is meghagyom a szárnyasoknak, nem fedem be a vízfelületet. 


2011.07.16. - A Tóalj utolsó hajnala

Péntek délután ismét körbenéztem a Tóaljon. A hét elején még volt rajta víz, sőt az általam ismert Tóalj fotósok is rendre látogatták a tavat. Viszont a kánikula hihetetlen sebességgel emésztette el a madárparadicsomot. Ahogy péntek este kiérkeztem a terepszemlére, döbbenetes látvány fogadott... mindenütt csak a repedezett szikes meder látszott...


2011.07.10. - Tikkasztó hőség

Lassan egy hete halogatom ezen bejegyzés megírását. Jobb híján most megteszem.
Megérkezett a kánikula. Tikkasztó a hőség, napi negyven liter víz kell az itató vízszintjének tartásához. A rendszeres ellenőrzés során az elhullott tollak számából ítélve a madarak nagy számban látogatják a vizet, amit vasárnap este le is ellenőriztem. 


2011.07.08. - Visszatérés az elhanyagolt tóhoz

Utoljára 2007 áprilisában fotóztam a Tóaljon. Okot számtalant említhetnék, hogy miért hanyagoltam el ezt a - városunk belterületén elhelyezkedő - madárparadicsomot, de jelentősége úgy sincs. Elhanyagoltam... A tavaszi nagy belvíz levonultával a múlt héten meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi faj, micsoda tömegben van jelen a szikes tocsogóban. Nem is kellett több, pénteken hajnalban elindultam...

2011.07.03. - Elmúlás, új remény

Lassan három hét telt el, hogy egy gólyatöcs fióka világra jövetelét élőben nyomon követhettem. Azóta sok minden nem történt mifelénk, azon túl, hogy hétvégente esik az eső és/vagy fúj a viharos szél. Fotózásra egyik sem igazán alkalmas időjárási jelenség, de be kell valljam, némi tanácstalansággal keveredő 'alkotói válság' is rám telepedett mostanság. Tegnap azonban egy kócsagtetemen keresztül lépve új lehetőségek nyíltak előttem. 

2011.06.18. - Egy gólyatöcs fióka világra jövetele

Az idei tavasz egyik fő projektje a gólyatöcsök életének nyomon követése volt. Sajnos a körülmények jellemzően nem voltak ideálisak esztétikus, neadjisten különleges képek készítésére, de az élmény ezek nélkül is megvolt. Végig követtem a párválasztás, a párzás, a kotlás folyamatát és egy hete már a kis töcsfiókákat vártam.


2011.06.16.,17. - Madárovi a medence partján

A héten két estét töltöttem a madáritatónál. A kánikulának köszönhetően minden idei megfigyelést felülmúlt a forgalom. Ritkán fotózott fajok, rég nem látott vendégek és rendszeres látogatók jártak inni, fürdeni. Most éreztem először igazán, hogy nem csak fotós szempontból van értelme üzemeltetni a hétszáz literes medencét.


2011.06.13. - Az ifjú cinkék fürdőzése

Pünkösd hétfőn hajnali háromkor csörgött az óra,  jelezvén az időt egy kis tóparti fotózásra. Hogyan történt nem tudom, de a következő emlékem az, hogy ötkor kiugrok az ágyból, tudva-tudván, hogy elaludtam. Elég jól tűröm a korán kelést (egy-két napig), de időnként a tudat alattim keresztül húzza számításaimat. Így történt, hogy a tópart helyett, egy kis reggeli madáritatózásra indultam.


2011.06.11. - Ismét lemaradtam a Tiszavirágzásról

A napokban virágzik a Tisza, vagy ha úgy jobban tetszik rajzanak a Tiszavirágok (Polingenia longicauda)... Szombaton, majd hétfőn este is tettem egy próbát Mindszenten, hogy ennek a különleges élménynek részese lehessek. Az igazat megvallva olyan igazi nagy klasszikus rajzáshoz még nem volt szerencsém, így minden évben várom a június elejét.


2011.06.10. - A hálátlan mókus fogságában

A cím teljes mértékben igaz. Tessenek felkészülni a röhögésre... nem sértődök meg.

Történt, hogy a pénteki esős nap végén az erősen borult délután kimentem a madáritatóhoz. Tudtam, hogy semmi értelme nem lesz, de gondoltam legalább alszok egy kicsit a kunyhóban. Így is lett... a madarak tulajdonképpen nem igényelték a vizet, de az előző bejegyzésben agyon ajnározott mókus egy kis mókára vágyott.


2011.06.11. - Se fény, se madár

A fotós hétvége ezúttal már péntek hajnalban elkezdődött a balástyai tónál. Mivel múlt héten a récék és szárcsák nem voltak hajlandóak kijönni a homokpadra, úgy döntöttem, hogy én megyek hozzájuk a vízbe. Mivel a tó eredetileg egy - az autópálya építést szolgáló - homokbánya volt, így a meder meglehetősen kaotikus és hepehupás. A legmélyebb pontja jelenleg másfél méteres lehet, de a partnál pár helyen viszonylag lassan mélyül, így a lessátornak a vízben kerestem helyet.



2011.06.05. - Egy kis mókus történelem

Lassan a végére érek a múlt hétvégi képek feldolgozásának, az események rögzítésének. Örömmel tölt el, hogy a blog látogatószáma emelkedik, hogy kapok visszajelzéseket, hogy vannak olvasók, akik rendszeresen követik a környékünk természeti értékeinek, életének ilyenfajta dokumentálását. Köszönöm szépen...


2011.06.05. - A vízreszállás gondolata

Miután a szombati tóparti fotózás lessátor áttelepítéssel zárult, vasárnap reggel a négy órányi alvás ellenére újult erővel és nagy reményekkel indultam a balástyai tanyavilágba. A homokpad, ahol előző reggel barátrécék és szárcsák tucatjai tollászkodtak, kiváló lehetőségnek tűnt az 'unalmas' gólyatöcs fotók után néhány ritkábban fotózott faj megörökítésére.


2011.06.04. - A kis fakopáncs

A szombat hajnali madárles után délután a madáritatóhoz mentem. Azt hiszem ez volt a nyár igazi beköszönése... kegyetlen perzselő forróság volt egész nap, melyet estére párás, fülledt meleg váltott fel. Bíztam benne, hogy a leskunyhóban kellemesebb klíma lesz, de csalódnom kellett. Harminc fokot mutatott a hőmérő higanyszála és mivel a lesben meg sem mozdul a levegő, a három órás fotózás végére a fizimiskám nem volt szalonképesnek nevezhető.


2011.06.04. - Fészekőrzők

Múlt héten a balástyai homokbánya tavat teljes egészében bejárva találtam egy eldugott fövenyt, ahol rengeteg madártoll és ürülék közt egy gólyatöcs pár fészkel. Azért örültem meg a lehetőségnek, mert viszonylag tiszta rálátással, de zavarás nélkül lehet majd fotózni a fészekalj életét. Próbáltam kitalálni, mikorra is várható a tollgombócok kikelésének ideje, de mivel a fogantatásnál nem voltam jelen, így csak tippelni tudom, hogy még legalább egy hetet várnom kell. 


2011.06.01. - Panoráma mókus

Szerda este munka után úgy döntöttem, hogy ha már úgy is viszek vizet az itatóra, akkor fényképezőgéppel együtt beülök egy kicsit a lesbe. Forró nap volt, és a közelgő vihar előtti nyomasztóan fülledt levegő ideálisnak tűnt egy kicsit komolyabb madármozgáshoz, így fix nagytelével felszerelkezve tettem próbára szerencsémet. 


2011.05.28.,29. - Ablak tárul a világra

A hétvégén egy új segédeszközzel szereltem fel a madáritatós lest. A természetfotózás fejlődését nyomon követő laikusok is ismerhetik az úgynevezett detektívüveget, melyen keresztül a fotós úgy lát ki a lesből, hogy a környezet nem látja mi történik az üveg mögött. 


2011.05.28.,29. - Széki gólyák

Május utolsó hétvégéjén mindkét nap kimentem a balástyai homokbányában kialakult tocsogókhoz egy kis széki gólya fotózásra. Az időjósok hidegfrontot jósoltak, de a szombat hajnal még derült égbolttal várt így nem bántam meg a korán kelést. Nem úgy vasárnap... de erről később.



2011.05.27. - A kölyök

Az e hétvégi fotómaraton már péntek este elkezdődött. Első állomás péntek este a madáritató volt. A múlt heti bejegyzésben tett megállapítás, miszerint, ha hétvége, akkor erős szél, továbbra is tartja magát, így a madármozgás megint nem tűnt kecsegtetőnek, de azért tettem egy próbát. 


2011.05.26. - Megérkeztek a gyurgyalagok

Itt van a május vége, kezdődik természetfotósoknál a gyurgyalagszezon. A múlt héten már hallottam a színpompás madarak prü-prü hangját a madáritató közelében lévő kubikgödörnél, ahol tavaly is költöttek. Sajnos a gödör továbbra sem zavartalan élőhely... döglött disznót, kerti hulladékot hordanak bele, a helyi gazdagember kicsifia tisztesállampolgár barátaival - annak ellenére, hogy szépen megkértem őket, hogy ne tegyék - terepjárós egónövelésre használja a mindössze száz négyzetméternyi gödröt.


2011.05.21.,22. - Jelentés a madáritatóról

A hétvége fő projektje egyértelműen a hajnali gólyatöcs fotózás volt, de azért mindkét délután kilátogattam a madáritatóhoz is. Meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok az erdei les forgalmát tekintve. Meg-megjelennek madarak, de igazából nem isznak, nem fürdenek, inkább csak megjelennek, körbenéznek és továbbállnak. A tavalyi és a szezon eleji biztató forgalomhoz képest pláne fura a tendencia. A hely jó, hisz volt mindig is mozgás. A környező fákról mindenféle hangos madárének hallatszik, a fajgazdagságra sem lehet panasz. Viszont az itatóra nem jönnek.


2011.05.22. - Fészekrakók

A tegnapi felemás eredménnyel zárult parti madarazás után, ma újra próbálkoztam a homokbányánál. Miután egyértelművé vált, hogy a les nincs jó helyen, még távozásomkor áthelyeztem a múlt héten kipróbált területre. Itt még annyi szabad vízfelület sincs, mint a tegnapi helyen, de a zöld növényzet nem olyan magas így a madarak kilátszanak belőle.


2011.05.21. - Kesze-kuszaság

Hajnal négykor már a homokbánya tónál derékig ültem a vízben. Még előző este kivittem a lessátrat. Próbáltam valami olyan helyet keresni, ahol a növényzet nem teljesen fedi a vizet. Mivel tiszta felületet egyáltalán nem találtam, így gyors elhatározással egy homokpad közelébe helyeztem el a lest, bízván abban, hogy legalább az ott történteket sikerül viszonylag tiszta rálátással, kesze-kusza előtér nélkül megfotóznom.


2011.05.15. - Madárdaltól hangos az erdő

A reggeli gólyatöcs fotózás kissé lefárasztott, ennek ellenére tizenkét órával később fotózni indultam a madáritatóhoz. A körülmények nem voltak ideálisak, hisz erős széllel és borulással érkezett a hidegfront, de úgy gondoltam, ha nem lesz forgalom akkor alszok egy kicsit a kunyhóban. A megérzésem helyesnek bizonyult... érdemi forgalom nem volt, de azért pár faj megmutatta magát.


2011.05.15. - Visszatérés a gólyatöcsök birodalmába

Szinte napra pontosan két éve már, hogy utoljára gólyatöcs fotózásra indultam. Igaz, tavaly egy kóbor képet készítettem róluk, de a szokott vizeimnél (Balástya homokbánya, Tóalj) nem fészkeltek így a tervezett fotózásuk elmaradt. Korábban rendszeres április-májusi programom volt a szikes vizek, tocsogók és zsombékosok életének dokumentálása, így mikor két hete a balástyai homokbánya tónál tucatnyi széki gólyát számoltam, már kezdtem is tervezni a fotózást.

2011.05.14. - Lábatlan vendég

A múlt heti búbos banka siker után szombat délután 'komoly' technikai arzenállal vonultam fel, hátha sikerül valami izgalmas képet készítenem a hup-hup-hup indiánról. A pár napja leszúrt beszállóágra felszereltem a híváshoz használt hangszórót, amit egy hat méteres kábellel bedrótoztam a lesbe, majd felállítottam egy vakut a kreatívkodáshoz. 


2011.05.06. - Hup-Hup-Hup... a búbos banka támadása

Hup-Hup-Hup... így szól ez a számomra oly kedves madár a búbos banka (Upupa epops) hangja. Hosszú évek óta vágyom, hogy lencsevégre kapjam, de ezidáig értékelhető képet nem sikerült készítenem róla. Pedig az utóbbi években egyre több példányt láttam a határban sőt párszor be is röppent a leskunyhó környékére, hosszú csőrével szondázgatott a földön rovarok, lárvák után kutatva de lefotózni nem hagyta magát.


2011.04.30. - Már megint mókus

... szépen alliterál a cím, nem? Mókus... nem tudok betelni vele, velük. Többen is járnak az itatóra, sőt ma egy időben ketten is vendégeim voltak. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A napkelte a Tóaljon ért, de csak távcsővel felszerelkezve. Láttam három gólyatöcs párt, érkező nagykócsagokat, kisliléket és a távolban egy vadkacsára lecsapó ragadozót.


2010.04.29. - Tóparton

Ma délután leszakadt az ég. Terveim szerint a madáritatón kellett volna fotóznom, de a borulás majd az eső okán nem láttam értelmét. Így hát először a tavaly mellőzött homokbánya tóhoz mentem, majd meglátogattam a Tóaljat. Örömteli dolgokat (is) láttam.


2010.04.25. - Új diótolvaj a fürdetőn

A hosszú hétvége utolsó lehetőségét kihasználva ma késő délután ismét beültem a lesbe. A napközben felhős ég kékre váltott, de sajnos a szél nem csitult, így nem számítottam komoly forgalomra. Ahogy a kunyhóhoz értem, kedvenc mókusaim egyike épp annak tetején tevékenykedett, de ahogy meglátott rögtön távozott is... nem is jött többet.


2011.04.22. - A dió vonzásában

Mikor az itatóhoz megyek, mindig van a zsebemben pár szem dió, amit kissé elrejtve kihelyezek, mielőtt beülök a lesbe. Hol van sikere, hol nincs. A fakopáncs általában elhordja, majd egy közeli fán feltörve elfogyasztja, míg a mókus elássa a környéken. Ha nem fogy el, akkor távozásomkor kissé duzzogva összeszedem a maradékot... nem ingyen konyha ez... ha nem kell, hát nem erőltetem... még megunják.



2011.04.16.,17. - Az első fürdővendég

A hétvégén háromszor is beültem a lesbe, hogy kellő időt rászánva a fotózásra végre kiélvezhessem a szüntelen vízhordás gyümölcsét. Nem mondom, hogy hatalmas forgalom fogadott a madáritatón, de azért akadt látni és fotózni való. Ha summázni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, megérte megépíteni és megéri üzemeltetni az objektumot.

2010.04.10. - Első reggel az itatón

Ma reggel végre csendre ébredtem... szélcsendre. Fogtam magam és kimentem az itatóhoz. Egyfelől a reggel csendje másfelől az itató 'ébredése' motivált egy korai fotózásra. Na a reggel csendjéből jutott is meg nem is. 


2011.04.09. - Széllel-bélelt képek

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló erdő miatt félek, hogy nem fogja magát biztonságban érezni. Ezt az érzést erősíti, hogy a múlt héten egy erdei földet lapátoló fiatal párt kellett a fészek közeléből elküldenem, majd ma ugyanott egy adag építési törmeléket találtam. Ez történik, ha az 'egészségügyi ritkítás' eredményeként jól járhatóvá válik az erdő. 


2010.04.06. - Beindult a madáritató

Ahogy az előző bejegyzésből kiderült, a madáritató lassan két hete elkészült, de egy kis probléma felmerült. A feltöltést követően ugyanis rendre napi 100 liter víz tűnt el a medencéből. Először a szél gerjesztette hullámokra gyanakodtam, majd a fólia sérülésére. Napokig pótolgattam a fogyást, majd egy napot rászánva kimertem a 700 liter vizet, visszabontottam a fóliát, újat tettem bele, majd 36 kanna vízzel újra feltöltöttem a medencét.


2011.03.27. - Berendezve a madáritató

Tíz napja feltöltve a régi-új-kibővített madáritató, de a berendezésére csak most hétvégén került sor. Mivel a tavalyi konstrukció fotózandó végének egyik oldala kicsit megsüllyedt, a feltöltött vízszint nem takarta teljes mértékben a medence szélét így egy kis trükkhöz kellet folyamodnom, hogy ne legyen ez feltűnő. Csináltam két kis 'asztalkát' a medence két túlsó sarkába és arra (is) pakoltam 'tereptárgyakat'. Így optikailag a a megfelelő magasságban takarom a medence falát és kicsit nagyobb felületem is van a berendezéshez. Az első kompozíció szerintem esztétikusra sikeredett, de a fotózásokkor derül majd igazán ki, hogy mi jó és mi nem. 


2011.03.15. - Tavaszi teszek-veszek és az öncélú rombolás

Tíz napja még havazott, ma meg húsz fok körül tetőzött a hőmérő higanyszála. Megérkezett a tavasz... dalolnak az énekesek, megfigyelhető az ölyvek nászrepülése, hallatszik a bíbicek hangja... minden jel arra mutat, hogy a természet már valóban érzi, tudja a tavasz jelenlétét. A jó idő érkeztével a hétvége munkával telt. Építő jellegű munkával. A tavaly elkészült madáritatót (téli madáretetőt) közel kétszeres méretre bővítettem ki, így immáron 750 liter víz fogadására  képes, valamint a vége közelebb került a leshez, így a fotókon is jobban érvényesülhet a tükörkép. Kemény munka volt, de megérte. Egyelőre csak egy ujjnyi víz van benne, de egy béka máris használatba vette...

2011.02.26.,27. - Hétvégi összefoglaló

Nehezen vettem rá magam ezen a bejegyzés írására, mert túl sok izgalmas dologról nem tudok beszámolni és képekkel is nehezen tudom illusztrálni az unalmas órákat. De ez a blog nem csak a látogatóknak készül, hanem saját magamnak is a tapasztalatok dokumentálására, így le kell írnom, mi (nem) történt a hétvégén.


2011.02.19.,20. - Ölyvet láttam...

...de nem fotóztam. A hétvégén mindkét hajnalban kiültem a lesbe szemügyre venni, hogyan is válik be a 'fára akasztott hús' koncepció. Részben működik, részben nem. A kutyák bár nem férnek hozzá, de továbbra is az etető körül tanyáznak. Egy alkalommal sikerült fizikai kontaktus segítségével elzavarnom őket, így ha most meglátnak legalább akkor elszaladnak.


2011.02.13. - A csirkét termő fa

Visszatértem az elmúlt hetekben folyamatos kudarcot okozó ölyvprojekthez. Mint ismeretes, az alapprobléma az volt, hogy a környék összes kutyája rajtam élősködött, így esélyem sem volt fotózni a ragadozómadarakat. A legutolsó próbálkozásom után feladtam a projektet, de egy nosztalgia látogatás során annyi ölyvürüléket és tollat láttam az etetőnél, hogy ismét felcsillant a remény a fotózásukra. 


2011.02.06. - Visszatérés a madáretetőhöz

Szombaton végleg feladtam az egy hónapja tartó sikertelen ölyvfotó próbálkozásomat. Hajnalban még erős reményekkel ültem ki a lesbe, hisz az elmúlt héten nem láttam kutyákat és még előző este is érintetlen volt a speciális csirke far-hát tartó installációm, mely a gödör aljára volt rögzítve. Aztán a napkeltével idegen objektumra lettem figyelmes a gödörtől tíz méterre.


2011.01.30. - Fagyos reggel

A tegnapi ismételten kudarcba fulladt ölyv fotózás ellenére, ma hajnalban ismét próbálkoztam. Esélyét sem láttam, hogy ma sikerül a ragadozókat lencsevégre kapnom, de tapasztalatszerzésnek jó volt ez a reggel. A tegnap hajnali köd ma is tiszteletét tette, de talán egy kissé jobbak voltak a látási viszonyok, így nem volt teljesen felesleges a négy órányi ücsörgés a mínusz nyolc fokos hidegben.


2011.01.29. - Tettenérés

Mint az előző bejegyzésekből már kiderült, mostanság ölyvfotózásra adtam a fejem, de mostanra biztossá vált, hogy a projekt egy kilátástalannak tűnő harccá vált a kóbor ebek ellen. A kutyák ellen a hús kampókkal történő rögzítése nem járt sikerrel, majd csirkehálóval történő lefedése is csak ideig-óráig volt hatásos, a rablók rájöttek, hogyan ássanak a háló alá és lopják el a ragadozó madaraknak kitett csalit.


2011.01.23. - Ismét csak őzek

A hajnal ismét a Papfenyves melletti mezőn ért. A korai kelést egy ellenfényes ölyvfotó  víziója motiválta, de ahogy a  címből is kiderül, megint nem jártam sikerrel. Az etetés folyamatosan zajlik, de akadt egy kis probléma. Három kis termetű kóbor kutya randalírozik a környéken, ami a hús fogyását is erősen befolyásolja.


2011.01.16. - Ölyv helyett őzet

Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy ragadozómadarat is fotózzak. Itt elsősorban ölyvekre gondolok, hisz ők vannak elérhető közelségben. A projekt előkészületeit idén is késve kezdtem, de talán lesz még tél, hogy beérjen a munka gyümölcse.