2011.02.06. - Visszatérés a madáretetőhöz

Szombaton végleg feladtam az egy hónapja tartó sikertelen ölyvfotó próbálkozásomat. Hajnalban még erős reményekkel ültem ki a lesbe, hisz az elmúlt héten nem láttam kutyákat és még előző este is érintetlen volt a speciális csirke far-hát tartó installációm, mely a gödör aljára volt rögzítve. Aztán a napkeltével idegen objektumra lettem figyelmes a gödörtől tíz méterre.


A teleobjektívbe nézve csalódottan konstatáltam, hogy a 'vandálbiztosnak' hitt etetőtálcám van rossz helyen. Kimásztam a sátorból és közvetlen közelről is meggyőződhettem arról, hogy valami vagy valaki elrángatta az 50 centis karókkal rögzített jó 10 kiló tömegű szerkezetet majd feltépte a csirkehálót és kifosztott a tartalmát.


Erre a gaz tettre a korábban bemutatott kisméretű fekete kutyák nem lettek volna képesek, amit az is bizonyít, hogy kilenc napon át nem volt rongálásnak nyoma. Csalódottan visszaültem a sátorba, azzal a reménnyel, hogy legalább őzeket fotózok, ha már ilyen korán keltem. Körülbelül tíz perc múlva meg is jelentek az első csapatok, de a békés közeledésük hamarosan fejvesztett menekülésbe torkollott. Pár száz méterre feltűnt két fekete pont... a kutyák. Majd előttük észrevettem két nagytestű, németjuhász méretű dögöt is rohanni az őzek felé. 


Nagyszerű... megvannak a rongáló tettesek. A kis fekete szuka és kölykei nem bírtak hozzáférni a húshoz, így szereztek maguknak két izomagyút, akik majd megoldják ezt a problémát. Ismerős a szituáció? Pici analógiát érzek a történetben... Ez az esemény végleg elvette a kedvem a ragadozó madár fotózástól. Összepakoltam, és hazamentem.


Másnap - azaz ma reggel - a mostanság kissé elhanyagolt, de élelemmel rendszeresen ellátott madáretetőnél ért. A tavaszias meleg ellenére is folyamatosan jöttek a széncinkék és verebek, néha egy-egy szajkó és kékcinke is tiszteletét tette. Hosszú idő után újra vendégem volt a sebhelyes arcú mókus is. Nagyon remélem, hogy a hamarosan induló itatózáskor is rendszeresen jár majd hozzám.


Sok izgalom nem ért, így pár óra elteltével elkezdtem összepakolni a felszerelést, amikor is éktelen riadalom lett úrrá az énekeseken. Egy karvaly először a les tetején, majd az etető hozzám közelebbi végén landolt. Nagyon komoly portréra volt esélyem... lassan, nagyon lassan fordítottam egy perc alatt az objektíven kb 30 fokot, de mire 'odaértem', a madaram már nem volt sehol. Kicsit vártam, majd folytattam a pakolászást. Ekkor ismét megláttam egy közeli fán... Így lett végül ragadozó madár fotóm...

Nincsenek megjegyzések: