2012.06.30. - Pókok a posványban

Ismét bő egy hónap telt el, hogy e bejegyzést tárgyául szolgáló fotózás megtörtént. Minél tovább húzom a történések képernyőre vetését, annál nehezebb utólag megírni, hisz az emlékek tompulnak. De legalább vannak digitális képállományok, azokban metaadatok, melyekből valamiféle tényszerű leltározásra alkalmas információk nyerhetők ki. Lássuk hát...

2012.05.28. - Pünkösdi napló

Ez a  bejegyzés kissé rendhagyó lesz. A balástyai tanyavilágban található kettes számú homokbánya tóban ülve vártam Pünkösd hétfőjének napfelkeltéjét. Így indul a kronologikus napló... Rendhagyó bejegyzés egyfelől azért, mert a szóban forgó reggelen igen sok kép készült, melyekhez megfelelő mennyiségű helykitöltő, unalmas szöveget írni képtelenség. Másfelől azért, mert két heti elmaradásban vagyok a képek feldolgozásával. Nem utolsó sorban azért, mert ma - mikor ezt a bejegyzést írom - állítólag jeles nap van és hűséges barátom Mr. Finlandia többször is megtisztelt kellemes hűs ízével... előre is elnézést kérek a helyesírási hibákért.

2010.07.09. - Vízi lovak

Ha emlékezetem nem csal, idén még nem is fotóztam vízi madarakat. A Tóalj elnéptelenedett... a környező belvizes területek elcsalogatták a madarakat. A balástyai homokbánya tavakban 'túl sok' a víz a parti és gázlómadarak számára. Ez utóbbi vizekhez vezető út mentén - egy legelőn - hosszú hetek óta  megfigyelhető pár tucat gémféle. Csütörtök reggel kaptam a fülest, hogy a számuk hirtelen megnőtt, szinte összefüggő fehérség borítja a területet. A gazdaság tulajdonosával történt egyeztetés követően még aznap reggel munka előtt majd este is kimentem mérlegelni a fotózás lehetőségét, és úgy döntöttem hajnalban teszek egy próbát.

2008.08.22. - Hét óra ezerkétszáz kép

Húúú... Ha tegnap kicsit is elérzékenyültem volna a látottak nyújtotta élményen, akkor most egyenesen zokognom kellene. Nagyon 'durva' hajnalon, délelőttön vagyok túl. Hét órát ültem a sátorban, közel 1200 alkalommal nyomtam le a kioldó gombját. Nem-nem... erre a számra nem vagyok büszke, de jól példázza, hogy ezúttal nem volt témában hiány. Nem is igazán kellene szövegelnem, majd a képek mesélnek, de azért ledokumentálom a történteket (hisz ez a blog ezért jött létre).

2008.08.22. - A bőség zavarában

Először is elnézést kérek a gémektől, hogy a kettővel ezelőtti bejegyzésben megvádoltam őket, miszerint az ő súlyuk alatt pattant el a lessátor rudazata. Megint eltört... öt nap után... gémfos nem árulkodik a 'megszállásról'. Úgyhogy szimplán sz*r a multinál vásárolt sátor. De mit is várjak 1499 Ft-ért?

 

 

2008.08.15. - Kanalas pillanatok

Amennyire punnyadtam a nyár első felében, akkora most bennem a tettvágy. Mennék fotózni, mint a mérgezett egér :-). Csütörtök este kimentem a múlt héten állított leshez (Balástya - Homokbánya). Ilyenkor tartok egy gyors madárszámlálást illetve meggyőződöm arról, hogy meg van-e még a lessátor. Ha ellopják, akkor nem a értéke, hanem a kárba veszett munka és energia miatt vagyok mérhetetlenül dühös. Lényeg a lényeg, minden fotózást megelőzően húsz km-t kell földutakon döcögnöm, csak azért, hogy másnap reggel ne érjen meglepetés, ha a sátor eltűnt. Már messziről láttam, hogy valami nem stimmel. Össze volt roskadva a sátor. Szerencsére nem volt nagy élet a tavon, így erős káromkodások közepette elindultam megnézni mi történt. Arra számítottam, hogy majd emberi lábnyomokat találok... de nem. A sátorvázként szolgáló mindkét merevítő eltörött. A sátrat fedő raschelháló olyan vastagon volt gémürülékkel borítva, hogy csak egy magyarázat lehet: a nagytestű madarak kiváló pihenőhelynek találták a sátor tetején, aminek rudazata a 40°C fokban megfeszülve nem bírta a terhelés (bezzeg a múlt heti tornádót igen). Azonban a les még így is alkalmas volt a fotózásra, így péntek hajnalban nekiindultam.

Szokás szerint beöltöztem, mert hogy a motoron hideg van, de az előző napok kánikulái a úgy felforrosították a környéket, hogy még az éjszaka sem hozott lehülést. Amint beültem a sátorba, már kezdődött is a testem kipárolgása, igencsak gőzfürdővé változtatva a reggelt. Kezdetben nagy mozgolódás nem volt a tavon. Aztán szép lassan kezdtem megérkezni a szürkegémek. Valóban megszokták a sátort, hisz 'teljes képkocka' közelébe jöttek. Na de a lényeg! Kimondva-kimondatlanul a kanalasgémekre fájt a fogam. Tavaly és idén is augusztus elején jelentek meg a környéken, volt alkalom, amikor 60 példány számoltam össze egy időben. Az előző szezonban sajnos lemaradtam róluk... mire sátrat vertem, elmentek.

Most azonban, úgy nézett ki szerencsém lesz. Napkelte után másfél-két órával egyszer csak megjelent egy kisebb csapat... majd még egy. Üröm az örömöben, kicsit messze szálltak le, és már a hajnali finom fények is kezdtek keményre fordulni, így gyorsan lőttem róluk 2-3 dokumentatív panorámát. Az egyik példány aztán a klasszikus 'kanalas kaszálással' és kissé kótyagos járásával megindult a sátor felé. Nagy volt az öröm! Remegő kézzel élessreállítás, majd egy rövid sorozat... Gyors ellenőrzés, hogy milyen az expo... majd felnéztem... és üres a tó. Valóban csak pillanatokig tartott az élmény.

Megjött az ismert vadászkoma és felcaplatott a parton álló dombocskára... Nincs azzal gond, ha az ember szereti a természetet, vagy ha a közelgő kacsavadászatra készül és számlálja a madarakat... De miért kell ezt zavarással tenni? Miért nem jó a napraforgók sűrűjéből távcsövezni?!