Ha emlékezetem nem csal, idén még nem is fotóztam vízi madarakat. A Tóalj elnéptelenedett... a környező belvizes területek elcsalogatták a madarakat. A balástyai homokbánya tavakban 'túl sok' a víz a parti és gázlómadarak számára. Ez utóbbi vizekhez vezető út mentén - egy legelőn - hosszú hetek óta megfigyelhető pár tucat gémféle. Csütörtök reggel kaptam a fülest, hogy a számuk hirtelen megnőtt, szinte összefüggő fehérség borítja a területet. A gazdaság tulajdonosával történt egyeztetés követően még aznap reggel munka előtt majd este is kimentem mérlegelni a fotózás lehetőségét, és úgy döntöttem hajnalban teszek egy próbát.
Napkelte előtt másfél órával érkeztem a területre. A zizegő villanypásztoron átmászva annak egyik oszlopa mellé tettem le a sátrat. Előttem pár négyzetméteres 'félsziget' majd bokáig érő tocsogó. Kiváló hely, mind a partfutóknak, mind a nagyobb testű gázlóknak. Alig, hogy állványra tettem a felszerelést egy bakcsó és néhány kanalasgém jelent meg előttem tíz méteres távolságban. Egyre csak jöttek és jöttek... Sajnos a felkelő napra még egy órát kellett várni, így a másodperces expozíciókat inkább csak a dokumentálás végett erőltettem.
Majd jobbra mögöttem felbukkant a napkorong. A sátor körüli iszaposban addig bátran kotorászó nagyobb testű madarak pár száz méterrel messzebbre távoztak. Nem riadtak meg tőlem, vélhetően ez a tudatos koreográfiája a hajnaloknak, hisz mögöttem tizenöt méterre egy - reggelente - viszonylag forgalmas műút húzódik. A világosodással derült ki számomra, hogy micsoda madárparadicsom is van itt reggelente. Durva becslésem szerint 150 gémféle (szürkegém, kanalasgém, bakcsó, nagy- és kiskócsag), körülbelül 300 sirály és tucatnyi parti madár (bíbic, gólyatöcs, piroslábú cankó, réti cankó, kislile, stb) osztozott a réten.
Ekkor vettem észre, hogy a madarakon kívül mások is van a közelemben. Lovak... Tudtam én, hogy a hatalmas legelőn nagy számú ló legelészik napközbe, de bíztam benne, hogy ők a villanypásztor másik oldalán vannak és ott is maradnak. Bíztam benne... mert láttam én már lessátrát és drága felszerelését hátára kapó fotóst, aki egy ló elől menekült...
De a lovak csak megindultak... 15-20 méterre vágtattak el előttem, keresztül a vízen, minden madarat elzavarva. Egyfelől csodás látvány volt, másfelől kissé tele lett a gatya. Lehet ijedősnek tűnök, de amikor az ember egy szűk lessátorban ül, és előtte ilyen energiák szabadulnak el, akkor talán jogos a rémület. Ezzel az élménnyel le is tettem arról, hogy hasalós technikával fotózok itt legközelebb.
Lényeg a lényeg... az összes madár eltűnt előlem. Még csak hajnali fél hat volt, így maradtam a lesben, bízván abban, hogy visszatérnek. A gémfélék nem jöttek, a parti madarak egy egy példánya azonban megjelent előttem. Nagy izgalom nem volt, leszámítva egy üstökösgém felbukkanását, hisz erről fajról még nem volt képem.
1 megjegyzés:
Nekem is volt hasonló parás élményem a lovakkal,erre azt mondta egy lovász ismerősöm,hogy nem szabad futni,hanem felállni előttük és kitárni a kezeket,hogy minél nagyobbnak tünj,erre a magatartásra meg szoktak ijedni vagy torpanni.
Megjegyzés küldése