2010.12.29. - Évzáró

Ez a bejegyzés az idei év utolsó bejegyzése. Az ötvenedik... maga a szám hatalmas előrelépés az elmúlt évek adatait figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy sokat fotóztam, fotózhattam. Sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy annyi időt szakíthattam hobbimnak, amennyit valóban lehetett. Nem volt lustálkodás, nem volt rossz idő... ha lehetett, beugrottam a bakancsba és mentem.


2010.12.28. - Röppentyűk

Kipihenve a töltött káposzta - vagy ahogy errefelé mondják: szárma - okozta bélproblémákat, tegnap és ma összesen tíz órát ültem a lesben. Két napon keresztül szakadt a hó, közel húsz centis paplannal borítva a tájat. A tegnapi fotózás tulajdonképpen unalmas fénytelenségben telt és igazán semmi maradandót nem alkottam, de mivel mára napsütést és súlyos mínuszokat ígért az időjós, így nagy reményekkel indultam újra az erdőbe.


2010.12.19. - Akcióban

13 fok... fagypont alatt. Ez várt ma reggel. És ragyogó napsütés... Minden adott volt, hogy végre kicsit mozgalmasabb, dinamikusabb képeket készítsek madaraimról. Pokróccal, forró teával felfegyverkezve ültem be a lesbe...


2010.12.18. - Hull a hó

Reggel masszív borulásra ébredtem, így egy órányi hezitálás után indultam csak neki a fotózásnak. Mire kiértem a lesbe már szakadt a hó. Hideg volt - most először fagyott meg a víz a kunyhóban -, és az erős szél is rontotta a hőérzetet. Összeszereltem a felszerelést majd az első fénymérés adatait látva kihelyeztem két zacskóba csomagolt vakut, melyeket rádiós kioldóval sütöttem el.

2010.12.16. - Cinkék és verebek

Az történt, hogy az előző napok szürkesége után ma délelőtt kisütött a nap, így kivettem egy szabadnapot és délben elhagytam a munkahelyet... úgy éreztem ki kell használnom a 'fényt'. Hazaérvén, a felszerelés összepakolása közben jutott eszembe, hogy talán a napsütést meg kellene támogatni egy kis vakufénnyel is. Gyarló módon máris röpképeket és akciófotókat láttam magam előtt. Na nem így lett...


2010.12.12. - Téli kavalkád

Egész éjjel apró pelyhekben esett a hó, reggelre pár centis lepellel borítva a várost és környékét. Az égbolt meglehetősen szürkés volt, de ez nem tántoríthatott el attól, hogy megtapasztaljam, hogyan is működik a madáretető a tegnapi átalakítása után. Még napkelte előtt kiértem az erdőbe, letakarítottam a havat a megmaradt magról, majd feltöltöttem a 'vályúkat'.


2010.12.11. - A látássérült róka

Fagyos hajnal köszöntött ránk, így jó forgalomra számítottam az etetőn. Igazság szerint nagy inspirációm nem volt fotózni, sokkal inkább vártam már a délutánt, hogy a terülj-terülj asztalkámat átalakítsam. Völgyi Sándorral az elmúlt napokban 'átbeszéltük' a korábbi bejegyzésekben említett problémámat, miszerint a kosztosok nem használják a beszállóágakat, hanem közvetlenül a magra röppennek. Arra jutottunk, hogy a dombon a 'magfelület' túl nagy, egyszerre sokan odaférnek, így bátran landolnak a kajára. De erről később...


2010.11.04.,05. - Felemás élmények

Kevés képpel és felemás élményekkel zárult ez a hétvége. Az egész heti esőzést követően a szombat borult, de csapadékmentes, míg a vasárnap az idei tél eddigi leghidegebb reggelét hozta. Már péntek délután tettem-vettem kicsit a madáretető körül. Próbáltam kiokoskodni, hogyan is lehetne az énekeseket a beszállóágakra 'kényszeríteni'. Ugyanis a közeli bokrokról, fákról egyenesen az asztal közepére huppannak, ami ugye nem is túl izgalmas és nem is túl természetes látvány. Jobb ötlet nem lévén, építettem egy 'fűfalat' az etető bal oldalára, ami olyan hatékony volt, hogy a szombati fotózást követően le is bontottam. 


2010.11.27. - Gyér forgalom

A szombati viharos hajnalt ezúttal ágyban töltöttem, nem láttam értelmét kimenni a lesbe. A mai reggel viszont ígéretesnek tűnt. Megérkezett a 'rég várt' hajnali fagy, a madáretetőnél -2 C fok volt, így komoly forgalomra számítottam. Nem így alakult. A szajkók és a fakopáncsok nem mutatkoztak, a cinkéken kívül mindössze egy vörösbegy tette tiszteletét. Ez utóbbinak azonban igazán örültem, hisz korábban nem láttam a téli madáretetések során. 


Nem is szaporítom a szót... legyen ez egy minimalista bejegyzés.

2010.11.21. - Kelempájsz madár, evet, cibóka, móka

A címben szereplő nevek mind-mind a mókus elnevezései. A rágcsálót eredetileg mókának hívták, majd a szót kicsinyítőképzővel látták el így lett mókus (mint a kutyus). A kelempájsz/körömpájsz madár, evet és a cibóka pedig a népies elnevezése mókusnak. Most már ezt is tudom... 


2010.11.20. - Ködbe veszve

Változékony időt ígért az időjós, ami nem zárta ki a fotózás lehetőségét. Hajnalban sűrű ködben indultam a madáretetőhöz, bízván abban, hogy a felkelő nap melege feloszlatja a párát. Nem így történt. Tulajdonképpen egész nap sűrű, nyálkás tejszerű köd borította a tájat. 


2010.11.14. - Mai mókus

A tegnapi örömteli találkozás a mókussal, mára is fotózást predesztinált. Ilyen kellemes élmény után a lelkes amatőr nem tud a fenekén maradni. Ezúttal egy rövidebb telezoomot is tettem a táskába, hogy ne csak portré, hanem teljes alakos kép is legyen a vörös bundás modellemről.


2010.11.13. - Újabb négylábú az etetőn

Korai kelés után, csillagos ég de nem túl hideg várt a lesben. Az etetőre még előző nap szórtam egy kis makkot és diót, valamit feltöltöttem a kukorica és napraforgó készletet is. Érdekes volt, hogy az egyik sarokban meglepően sok mag fogyott. Igaz, hogy az énekesek arról az oldalról érkeznek a bokrok közül, de az otthagyott nagy mennyiségű napraforgó héj más valamire engedett következtetni. 


2010.11.07. - Életre kelt az etető

Szép lassan kezd életre kelni az etető domb. Most már nem csak hébe-hóba jelenik meg rajta egy-egy cinke, hanem a hűvös reggeli órákban folyamatosan keresik a madarak. Pedig még mindig nincs igazán hideg, ma hajnalban mindössze 6 fokra kúszott vissza a hőmérő higanyszála. 


2010.10.31. - Szárnyasok és kukoricatolvajok

Irtózatos mennyiségű kukorica fogy a madáretetőn. A kellemes napközbeni hőmérsékletek nem indokolják még az etetést, így még inkább érthetetlen, hogyan tűnik el napi egy kilogramm mag. Próbáltam a szajkókra fogni a dolgot, de ekkora mohóságot a leghidegebb napokon sem mutattak korábban. A hétvégén azonban fény derült a tolvajok személyazonosságára... részben.


2010.10.24. - Holdvilág

Időről időre, mikor meglátom a teliholdat, eszembe jut, hogy kellene valami érdekes képet készíteni róla. Egy érdekes épület, egy különleges kompozíciós elem kellene a hold alá a képen... de általában lusta vagyok kivitelezni a dolgot. A héten azonban megfogtam a gépet és kimentem 'hű követőnket' fotózni. Azért messzire nem jutottam, mindössze a bejárati ajtóm elé. Az égitest teljes pompájában ragyogott a csillagos hideg éjszakán, de a közelgő melegfront felhőzetének első hulláma lassan a Hold elé kúszott. Erre a látványra vártam... 


2010.10.23. - Itatóból etetőt és egy kis panaszkodás

Múlt hét végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyár közepén elkészült madáritatót átalakítsam madáretetővé. Talán korai még megkezdeni az etetést, de az előkészületekhez kellemes idő volt. Első lépésként kimertem a közel négyszáz liter vizet, majd befedtem a medencét OSB lappal. Erre egy pár centi vastag földréteg került, majd kezdődhetett a dekorálás. Pár öreg mohás tuskót is elhelyeztem a kompozícióba, és színes zuzmókkal borított beszállóágakat. Idővel majd elválik mit, hogyan kell módosítani. 


2010.10.13. - Unalmas, naplementés, giccses

Hosszú volt a nap a munkahelyen. Hazasietvén autóba vágtam magam és kisiettem a balástyai Kapitányság kisebbik homokbányájához, ahol tavaly egyszer már fotóztam. Még időben értem ki a mocsaras, vizes gödrökhöz, hogy néhány naplementés giccset elkövessek.


2010.09.25. - Helyzetjelentés

Közel három hete nem volt fényképezőgép a kezemben... legalább is saját örömömre. Az esős napok kivételével rendszeresen hordom a vizet a madáritatóra... ha jól számolom nagyságrendileg 1000 liternyit vittem ki az elmúlt két hónapban. Juteszembe... A hét elején kis híján szívinfarktust kaptam, mikor meghallottam a motoros fűrészek és a dőlő fák hangját a les közvetlen közelében. Egészségügyi ritkítás van az erdőben... nem örülök  neki, még ha tudom is, hogy szükséges. A korábban oly kusza és 'vadregényes' erdő most a nagy öreg fák kiirtásával kissé ligetessé vált. Remélem azért a madárvilág nem sínyli meg ezt a beavatkozást.

2010.09.05. - Fürdenek!

Hetek óta nem volt lehetőségem a madárfürdetőn fotózni.Heti 150 liter vizet hordok ki a párolgást pótolandó, de a barátságtalan időjárás nem sok esélyt adott munkám 'gyümölcsének' learatására. Azonban ez a hétvége igazán kiválóan indult, majd kis csalódással ért véget, de összességében megérte kiülni a lesbe.



2010.08.08. - Elkészült...

Lefestve, bezárva, terep elrendezve... kész a kunyhó az itató mellett. Nem olyan szép, mint én, de az enyém :-)

2010.08.06. - Készül a kunyhó az itató mellé

Már a madáritató készítésekor az járt a fejemben, hogyan is lehetne egy kompakt, de kényelmes fix leshelyet kialakítani a fotózáshoz. Sokáig mértem, rajzoltam, számoltam, mire kialakult a végső terv, ami papíron jól nézett ki, de fejben még a dimenzióit sem tudtam igazán magam köré képzelni. Ez az első ilyen projektem és tartottam kicsit tőle, de végül csak belevágtam.




2010.07.31. - Kívántam egy zöld küllőt...

Vártam már a hétvégét, hogy újra próbára tehessem szerencsém a madáritatón. Sajnos a szombat hajnal esővel érkezett, így a kilátásaim nem voltak túl jók, vissza is feküdtem aludni még pár órát. Aztán nyolc óra körül megembereltem magam és nekiindultam az erdőnek, de előtte még útba ejtettem az élelmiszerboltot. Ott találkoztam Tasi urammal, aki szintén természetfotózik. Beszélgettük, hogy ki mit csinál mostanság. Mesélte, hogy volt párszor Máté Bence madáritatóján és fotózott fekete harkályt és zöld küllőt... én meg sopánkodtam neki, hogy ölni tudnék egy zöld küllős képért.

2010.07.27. - Madáritató werk (a 100. bejegyzés)

Sokan jelezték, hogy hiányolják a madáritató készítésének werkfotóit... Jogos a felvetés... egy ilyen méretű és komplexitású projekt igenis megérdemli, hogy jól követhető fotódokumentációval bírjon. Sajnos azonban én erre nem gondoltam, így képek nem készültek a különböző munkafázisokról. De a rajongói nyomás olyan mértékű volt, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül... ezért ma szétbontottuk az építményt, majd rekonstruáltuk a munkafolyamatokat, újraépítettük az itatót és közben a mobiltelefonnal rögzítettünk pár pillanatot. Íme ezek...

2010.07.24. - A madáritató főpróbája

Hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a téli madáretetés mellett nyáron is 'gondoskodjak' szárnyas barátaimról. Idézőjeles a 'gondoskodás', hisz nem önzetlenül teszem mindezt, a fotózásom esélyeit szerettem volna növelni a projekttel. Jelentem sikerült...


2010.07.19. - Etetnek a gyurgyalagok

... de kép nincs. :-) Az elmúlt héten - a kissé izzadságszagú - gyurgyalagozástól besokallva új projektbe kezdtem. A területet gyakran látogatva egyre sűrűbben hallottam a a méhészmadarak prü-prüzését, így gondoltam adok egy újabb esélyt az üreglakóknak. A területre időben érkeztem, a lest még sötétben rejtettem el az akácosban. Az égbolt borús volt, lógott az eső lába, de azért reménykedtem, hogy sikerül ismét lencsevégre kapnom alanyaimat.Nem sikerült...



2010.07.09. - Vízi lovak

Ha emlékezetem nem csal, idén még nem is fotóztam vízi madarakat. A Tóalj elnéptelenedett... a környező belvizes területek elcsalogatták a madarakat. A balástyai homokbánya tavakban 'túl sok' a víz a parti és gázlómadarak számára. Ez utóbbi vizekhez vezető út mentén - egy legelőn - hosszú hetek óta  megfigyelhető pár tucat gémféle. Csütörtök reggel kaptam a fülest, hogy a számuk hirtelen megnőtt, szinte összefüggő fehérség borítja a területet. A gazdaság tulajdonosával történt egyeztetés követően még aznap reggel munka előtt majd este is kimentem mérlegelni a fotózás lehetőségét, és úgy döntöttem hajnalban teszek egy próbát.



2010.07.03. - Digitális megtévesztés

Immáron harmadik napja kezdem a napot az erdő szélén. Tudat alatt érzem én, hogy ez a gyurgyalag projekt kudarcra van ítélve, de a sanszot újra és újra megadom nekik. 

Cigánycsuk kivégzi áldozatát
A tények: 
  • a két pár nászát végigkövettem a revírharctól az ajándékozáson át a párzásig
  • a két fészkelőüreget megtaláltam
  • az üregek bejárata aktivitást mutat
  • a kihelyezett beszállóágak körül van köpet és ürülék is
  • a gyurgyalagok prü-prü hangja közvetlen az erdő szélén rendszeresen hallatszik
A kotlásnak számításom szerint vége van...

2010.07.02. - Csiki-csuki

Egyre szánalmasabb a helyzet... valamit nagyon rosszul csinálok. Ma reggel mindössze egy cigánycsuk repült az ágra. Igaz az kétszer is... napkelte után, szép meleg fényeknél, majd mikor indultam haza és leszedtem az álcahálót a sátorról, akkor jelent meg újra. Nesze neked álcázás, meg bujkálás... Gyurgyalagok hangját ismét hallottam, de látni nem láttam őket. Van egy ötletem, hogy mi lehet a probléma... holnap reggel letesztelem a dolgot. Addig is itt egy kép a négy közül, amit ma reggel kattantottam.

Cigánycsuk

Ennyi... most nincs 'Olvasd tovább' link...

2010.07.01. - Gébics, csuk és légykapó

Újra gyurgyalagvadászatra indultam. De valami nem oké... nap, mint nap figyelem a költőüregeket, aktívnak tűnnek, de gyurgyalagot nem látok. Hallani hallom a hangjukat a szomszédos erdő fáiról, az üregek bejáratánál vannak nyomok, de ha fotózásra kerül sor, nem mutatkoznak. Pedig az utolsó párzást három hete figyeltem meg, tehát apjuknak most már illene folyamatosan hordani a kaját az üreghez. De nem így van.

Tövisszúró gébics

2010.06.12. - Gyurgyalag... csak röviden

Két hét után újra a gyurgyalagoknál jártam. Az elmúlt hetek esőzései nem adtak módot a fotózásra, de azért egy-két naponta meglátogattam őket. Két üreg van a területen, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy egy vagy két pár fészkel.

Zsákmánnyal

2010.05.29. - Hat év után gyurgyalagot

Jónapotkívánok! Jelentem: gyurgyalagot fotóztam... 'Nagy dolog!' - legyinthetnek páran. És igaz... a gyurgyi az elmúlt évek slágerterméke a  felhígult 'természetfotós társadalom' gyors pályázati sikerre és csillogásra vágyó rétegének. Hisz bármennyire is óvatos madár a gyurgyalag, a téma könnyen fotózható a fészkelőhely közelében. A homokba vájt fészkelőüreg mellé beszállóágat szúrva és jól beálcázva szinte biztos a siker. Azonban nekem ezidáig nem volt szerencsém méhészmadár fészkelőhelyet találnom. És én biza elvből nem veszek fényképet fizetős leshelyen, de természetvédelmi területre sem megyek, sőt továbbra is tartom magam ahhoz az elvhez, hogy lakhelyem 10-20 km-es környezetét alaposan feltérképezve, megismerve fotózzak. Így maradt a türelem rózsát terem elv követése...

2010.05.23. - Kócsag jött, majd ment

Nem érzem azt, hogy ezen hajnal eseményeit túlságosan hosszan kellene ecsetelnem... Kicsit kudarcszagú volt... Az előző bejegyzésben megismert vizes rétre mentem fotózni, azonban ezúttal a terület másik oldalát választva, bízván, így közelebb kerülhetek a kócsagok által kedveltnek tűnő mélyedésekhez. Hajnalban átmásztam a zizegős villanypásztor alatt, felállítottam az egyszemélyes széklest a csizmaszár közepéig érő vízben, majd vártam a jószerencsét.


2010.05.17. - Tövisszúrók a ház körül

Jelenlegi lakóhelyem a 'falu' szélén található a védettség alatt álló Müllerszék közvetlen közelében. A ház előtt nádas, mögötte mesterséges tó, körülötte egykoron volt szikes puszta. Belterülethez képest meglepő aktivitással van jelen az élővilág. Rozsdafarkú énekére, fácán kakatolására ébredek reggelente, számtalan vízimadár húz át a tetők felett, ragadozók köröznek a nádast kémlelve, de ült már róka is a lépcsőmön. Nap, mint nap éri valami apró kis élmény a figyelmes szemlélőt.

x

Múlt héten a kis tó melletti 'Fürödni tilos!' feliratú figyelmeztető táblán egy tövisszúró gébics pár szerelmi életének voltam szemtanúja. Megmosolyogtam... volt ajándék és rövid ideig tartó 'emeletesgébics' is. A táblára nézve azóta is vártam, hogy újra felbukkannak.

2010.05.15. - Kócsagok villanypásztorral

Lassan véget ér a tavasz és a vízimadarak legaktívabb időszakáról ismét lemaradok. Két bejáratott vizes élőhelyemen idén nem panaszkodhatok a víz mennyiségére, viszont az alanyok nem jelentkeznek. A kisteleki Tóalj tulajdonképpen kihalt... pár szárcsán kívül nincs állandó lakosa. A balástyai Kapitányságban található homokbánya tavak vizét sem háborgatják a szárnyasok (egy hattyúpárt leszámítva). A környékben mindenütt áll a víz, tocsogók és tavak jöttek létre, így a korábbi években tapasztalt madárkoncentráció sokkal nagyobb területen oszlik el.




Azonban a múlt héten ez utóbbi helytől nem messze egy réten, legelőn láttam pár nagy kócsagot. Pénteken ismét arra járva látszott, hogy még mindig ígéretes a terület, így szombat hajnalban kiültem a mobillesbe.

2010.04.17. - Őzek itt és ott... meg a fekete gólya

...és megint őzek. Péntek este Kecskemétről hazaérve a Papfenyves felé fordultam és örömmel láttam, hogy a mezőn továbbra is nagy számban legelésznek, kérődzenek az őzek. A lesgödröt leellenőrizve láttam, hogy a mélyebben fekvő 'nyiladékban', a tocsogós vizes rétben is kedvüket lelik az agancsosok, sőt egy nagykócsag is megfért mellettük. Már ekkor beindult a fantáziám a lenti terület kipróbálását illetően.


Hajnalban azonban az ellenfényes, lesgödrös helyszínt választottam. A rétre érve sűrű ködpára fogadott. Átvágtam a mezőn a mélyedésben felállítottam a széklest, beültem és vártam a szerencsémet. A köd jó dolog... hangulatos és neki köszönhetően az idei tavasz eddigi legszebb napkeltéjében volt részem. Erős fénnyel kúszott a derült égre a napkorong, de a pára finoman megszórva a fényt lágy, plasztikus színekbe burkolta a tájat.

2010.04.10. - Egy kakas, két tyúk

Hétvégére esőt mondtak az időjósok, így péntek délutánra ütemeztem heti fotózásomat. Mily meglepő ezúttal is a Papfenyves mellé mentem, elsősorban őzekre számítva. Azt hittem időben érkeztem (15:30) és még üres lesz a terület, de ahogy haladtam a lesgödör felé sikerült onnan 5 őzet elzavarnom. Ez rossz ómen, ilyenkor általában üres memóriakártyával térek haza.


Sebaj... a hozott gyalogsági ásóval mélyítettem egy kicsit a gödrön, majd beleállítottam a lessátort és vártam a jó szerencsét. Mögöttem ragyogóan sütött a nap, előttem komor sűrű fellegek gyülekeztek... igazán különleges fények voltak. Sokáig nem történt semmi...pontosabban nem sokat láttam. Különleges perspektívát biztosít a földközelből történő fotózás, de a távoli események az aljnövényzet miatt tudtomon kívül történnek.

2010.04.04. - Holdvilágnál, pirkadatnál

Húsvét hétvégéjének harmadik hajnala... és még mindig őzek. Unják-e már? Mert én nem...

A sátort ezen alkalommal a magasles mellé állítottam, hogy a kelet, dél-kelet felől érkező őzek erdő felé történő mozgását fotózhassam. Ez a pozíció nem ad olyan különleges fényű képeket, mint az előző bejegyzésben mutatottak, viszont az őzek mozgásának iránya sokkal kiszámíthatóbb, garantálhatóbb.



A keleti égboltot borító vékony felhőt leszámítva tiszta időre érkeztem az előző este felállított leshez. Tőlem jobbra a fogyó Hold igen alacsonyan járt így optikailag oly nagynak tűnt, hogy nem hagyhattam ki, hogy lefotózzam. Semmi különlegesség, de kell valami kép, ami ellensúlyozza a sok kérődzőt ábrázoló képet :-)

2010.04.03. - Gödörből őzet arany fényben

Őzezünk továbbra is... Az előző bejegyzés történéseihez képest a szombat hajnal eseményei nem voltak túl izgalmasak, de azt hiszem ezúttal számomra újszerű képi világot sikerült fotóznom. Ez egyfelől erős ellenfény alkalmazását, másfelől alacsonyabb perspektívát jelent. A korábbi őzfotókat nézegetve feltűnt, hogy a horizont rendre az őzek testén/fején fut keresztül, ami esztétikai szempontból talán nem túl dekoratív.












Így hát péntek este visszamentem a helyszínre és előkészítettem a terepet a széklesből történő fotózáshoz. A régi, kelet felé néző leshely mellé szerettem volna felállítani a sátrat, alanyként a mögötte elterülő nyiladékból felvonuló őzeket választva a fotózáshoz. Fogtam az ásót és egy jó negyven centis gödröt lapátoltam ki, a gyepet téglaként kiemelve, hogy azt később a gödör aljára újra visszahelyezhessem. A képen jól látszik, hogy mennyivel kerültem közelebb a földfelszínhez, és mennyivel kisebb ez a lessátor, mint a korábbi raselhálóból épített - szintén egyszemélyes - les.














Szombat hajnalban nagy elvárásokkal indultam neki a fotózásnak. A réten tiszta égbolt, milliónyi világító csillag és fagypont körüli dermesztő hideg várt. A sátrat gyorsan rögzítettem a gödörben, majd a hidegtől dideregve próbáltam aludni pár percet.








A hideg éjszaka utáni napkelte elképesztően erős fénnyel és színekkel ajándékozott meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, terveimet megerősítve a nyiladékból szép lassan előbukkant egy bak és két suta. A suták kissé bizalmatlanok voltak, többször meg-megálltak és figyelték a sátrat... vagy inkább fülelték a gép csattogó hangját. Ilyenkor nem szabad sorozatokat lőni, csak egy-egy kép erejéig lenyomni az exponálógombot.



















A bak viszont nagy bátorsággal indult meg a balra elterülő Papfenyves felé, egyenesen besétálva a szemből kelő nap lapos sugarai által varázsolt vörös fénybe. Az ellenfényben gyönyörűen látszódott orrának gőzölgése, a pókhálók finom vonalai. A gödör is megtette jótékony hatását, a horizont alacsonyabbra került, az előtér homálya finoman körbeölelte a fő témát. Nem vagyok benne biztos, hogy nem mélyítem még egy kicsit a lesgödröt.















Igazán izgalmas és számomra szépnek gondolt fotók készíthetők így, de az élmény rövid ideig tart. A napkorong emelkedésével az ellenfény dolgozott tovább, de a színek már nem voltak olyan lenyűgözőek, így a rét első elnéptelenedése után nem vártam meg újabb csapatok érkezését, hanem hazaindultam.

2010.04.02. - Húsvéti nyúl, őzek és az óriáskígyó

Kissé megfáradva aktualitásához képest két napos késéssel írom ezt a bejegyzést. Az elmúlt három hajnalon a szokásos Papfenyves nyiladékhoz mentem ki őzlesre és mindhárom nap tartogatott meglepetéseket. Ezt az élménydömpinget ezúttal kevesebb szöveggel és sokkal több képpel próbálom rögzíteni, így köszönve meg az elmúlt hetek nagyszámú látogatottságát és kommentjét a kedves látogatóknak.

Pénteken hajnalban borús égboltra ébredtem (4:44), de ha már az ablakig elvonszoltam magam, akkor gondoltam, kár lenne visszafeküdni, így nekiindultam. Miután az elmúlt években kissé hanyagoltam az őzek hajnali mozgásának figyelését, így az elmúlt hetek fotózásai során tisztázódott a különböző irányból érkező csapatok vonulásának iránya. Ezúttal ez a két biztosnak ismert hely között félúton próbáltam ki a szerencsémet.

A területre érve igen nagy setétség fogadott, sem a holdvilág, sem a pirkadat nem adott fényt így a feketeségben botorkálva kerestem meg az előző nap kiszemelt helyet. A napkorong horizont fölé emelkedése ebből a pozícióból egy fasor mögött történik, így az erős színeket némi teleobjektíves absztrakt fotóval próbáltam dokumentálni. Azon kevés pillanatok egyike volt ezen a reggelen, mikor színek is kerültek a képekre, hisz később folyamatosan felhők takarták a napot.

Az első őzek - egy bak és négy vagy öt suta - tőlem jobbra a már korábban pár képen látható, ezeréves fix leshely mellett jöttek fel a nyiladékból. A hozzám legközelebb álló suta azonban felfigyelt a fényképezőgép folyamatos tükörfelcsapódásának hangjára, így párszáz méterrel fentebb folytatták a legelészést, majd szép lassan egy kört leírva szelték át a mezőt.

Fények nem voltak, az alanyok messze is voltak, így jobb híján egy négy képből álló panorámát fotóztam, gondolván ez lesz a reggel esetleg egyetlen érdekes képe.
Ám ekkor pár percre a felhőpaplan közt ismét bevilágított a nap... nem is lehetett volna szebb. vékony páraréteg, ellenfény, komótosan ballagó őzek...

A mennyei fény amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul tűnt is el, ismét fátyolos szürkeséget borítva a tájra. Ismét a panoráma ötletét vettem elő az addigra már tizenfősre bővülő csapat megörökítésére. Esztétikailag nem túl lenyűgöző, de talán érdekes lehet. Miután a bal oldalamon tőlem kétszáz méterre beváltottak az erdőbe, a jobbomon két nyúl bukkant fel. Erősen bíztam benne, hogy ismét láthatok - az előző bejegyzésben is taglalt - bunyót tőlük, de csak békésen legelték a zöldet.
Pár percnyi nyúlfigyelést követően megreggeliztem, majd egészen véletlenül balra nézve megláttam, hogy mögülem az erdőből egy suta váltott ki egészen közel és erősen figyeli a sátrat.

Akármilyen lassan is próbáltam az ebjektívet átfordítani a másik oldalra a mozgást megneszelve azonnal őrült vágtába kezdett. Én meg nyomtam az exponálógombot rendületlenül. Természetesen a követő autófókusz nem volt aktív és a nem létező fények sem kedveztek a mélységben távolodó őz fotózásának, de a megugrás pillanata kellően éles lett... a többi meg ekkora méretben is tudja ábrázolni a mozgást.

Az izgalmakat kiheverve pár perc témamentes időszak akkumulátor cserével telt, de hamarosan újabb őzek jöttek fel jobbra a nyiladékból (egyszer talán be kellene sátraznom oda is). A nap fénypontja ekkor kezdődött.

Pár percnyi nyugalmat követően egyre az alanyok folyamatosan az autóm felé kezdtek figyelni, majd megugorva távoztak arra, amerről jöttek. Elnézve a rét sarkába csúf kék teherautót láttam meg. Már kezdtem felidegesíteni magam, hogy valami illegális szemétlerakásnak leszek szemtanúja, de 'szerencsére' csak egy nagy kupac trágyát szállított. A sofőr kiszállt... leborította rakományát... tört egy szál nádat... megnézte azt... majd eldobta... majd elővette a rettenetes boát és könnyített hólyagja nyomásán (divatos kifejezéssel élve: villantott)... Miután elzavarta az őzeimet, így büntetésből ország-világ előtt publikálom a folyamatot. Természetesen személye nem felismerhető.

Azt hittem számomra ezzel az eseménnyel véget is ért az eredményes fotózás. Azonban a jobbomon ismét feltűnt egy füles. Nem sokáig maradt egy helyben, valamitől megriadva erős vágtába kezdett...
Mit mondjak? Mindig csak ennyi esemény történjen egy-egy hajnal során...