2010.11.21. - Kelempájsz madár, evet, cibóka, móka

A címben szereplő nevek mind-mind a mókus elnevezései. A rágcsálót eredetileg mókának hívták, majd a szót kicsinyítőképzővel látták el így lett mókus (mint a kutyus). A kelempájsz/körömpájsz madár, evet és a cibóka pedig a népies elnevezése mókusnak. Most már ezt is tudom... 


Ahogy azt is, hogy nem minden hazai mókus vörös. A faj ugyanaz de elsősorban az élőhelye függvényében változik a színe a sötét szürkésbarnától a világos vörösesig. A fenyveserdőkben sötétebb, a ritkább lomberdőkben világosabb példányok élnek, de a téli-nyári bundázat is változatosságot mutat. Mindez csak azért érdekes, mert ma egy időben két példány is volt az etetőn így sikerült saját szememmel is meggyőződnöm a különbségekről. 


Az éjszakai sűrű köd reggelre oszlani kezdet így a látási viszonyok jobbnak ígérkeztek mint tegnap. A napkeltét követően a forgalom nagyon lassan indult be és a fények sem akartak megérkezni. Pedig voltak (idén) új megfigyelt fajok is az etetőn: mezei veréb, erdei pinty, kékcinke, fácán. Sajnos egyikükről sem sikerült értékelhető fotót készíteni... hiába... fény nélkül nem megy. 


Egy óra elteltével érkezett meg az első mókus. Vörös példány. Rohangált egy kicsit a leskunyhó tetején, megbizonyosodott, hogy nem veszélyezteti semmi, majd beült a kukoricásba és tömte a fejét. Miután jól lakott, az érdeklődése a kihelyezett pár szem dióra terelődött. Bíztam benne, hogy a kemény héjú ízletes táplálékkal kicsit küzdeni fog, izgalmasabb viselkedésformákat is láthatok tőle, de sajnos nem... Mindössze annyi történt, hogy a diókat a szájába fogta majd elszaladt az etetőtől bő tíz méterre és ott különböző helyeken elrejtette azokat. Miután az összes csemegét elhordta, visszaült és ette tovább a kukoricát.

Szemében látszik a leskunyhó
Ekkor újra döbörgött valami a les tetején. Újabb mókus. Szürke féle... Ő a napraforgót részesítette előnyben, de az oda kipakolt pár szem diót hasonlóan vörös társához ő is elhordta. Vajon holnap emlékezni fognak arra, hova is kotorták el? zerencsére ez a példány kicsit aktívabb volt. Jött-ment a kihelyezett tuskók körül, párszor odaszaladt a les közvetlen előterébe, felegyenesedett, ugrált így sikerült pár teljes alakos képet is készíteni egy objektívcsere után.


A nyirkos, rossz idő ellenére kellemes volt a hétvége. Azt már látom, hogy ez az etető-itató konstrukció és a fix leskunyhó olyan fajokat is az objektívem elé hoz, amire korábban nem volt példa. Élvezem...

3 megjegyzés:

Völgyi Sándor írta...

Szia Péter!

Annyit még hozzátennék a mókus adattárhoz, hogy Európában terjedőben van az amerikai szürke mókus. Angliában és Olaszországban okoz egyenlőre komolyabb természetvédelmi problémát, ahol az őshonos vörös mókust kiszorítja élőhelyéről. Alkalmazkodóképessége és az általa terjesztett, a vörös mókusra halálos vírus, a sikerének záloga. Magyarországon kisállat kereskedésben kapható. Gyakorlati veszélyt még nem jelent a vörös mókus állományra, de ez persze csak idő kérdése. A hazai mókus állomány védelmében elindult egy országos program a "Mókusleső program", mely a Szent István Egyetem keretein belül fut. Célja a mókus állomány felmérése, és a leendő veszélyekre való felkészülés, stb..
Ha gondolod, érdemes egy-egy jelentőlappal becsatlakozni az adatgyűjtésbe.

A portré remek. Imádom, amikor annyira részletes egy kép, hogy a szőrszálak is megszámolhatók.

Üdv
Sanyi

balambér írta...

még pár alkalom, és ők fognak exponálni helyetted.. :)

Müller Péter írta...

Sanyi:

Sajnos ez így van... Angliában én is láttam őket a közparkokban. Pofátlanok... Egy a baj csak ezzel... nem a szürke mókus tehet arról, hogy elterjedt Európában. Hanem az ember... Most meg puskával, méreggel ritkítják őket.

Köszi a Mókusleső-programot... felveszem velük a kapcsolatot.

Üdv!