2009.05.23. - Gulipán röppentyűk

A pénteki terepszemle során sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az aktuális sátor előtti vízfelület is lassan a levegő páratartalmává szublimál. A soktízméterre található költőszigetekig száraz lábbal be lehet már menni, és a maradék vízfelületet is sűrű moszat borítja. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy mindössze egyetlen gólyatöcs párt láttam... remélem a gulipánok nem hagyták magukra a fészket, már ha még nem rabolta ki őket valami. llyesztő volt a korábban hangos tó ilyenfajta némasága, üressége.
Ennek 'örömére' a korábbi bejegyzésben említett II. számú bányatóhoz mentem hajnalban. Évek óta terveztem, hogy kipróbálom egyszer azt a vizet is, de mindezidáig valahogy ez nem valósult meg. De most, hogy rendszeresen 15 pár gulipánt számoltam egyértelmű volt, hogy ki kell hazsnálni a lehetőséget.
Egy 'kidobós' lest vittem, mely persze idegenként hatott a madarakra, így a közvetlen környezetemet elkerülték. Ennek ellenére volt pár izgalmas pillanat. A gulipánok egy csoportban mozogtak a vízen, a hajnal első perceiben fel-felröppenve egy kört tettek a tó körül. Fény nélkül az eredmény csak absztrahált természetfotónak nevezhető, de nekem tetszenek. Készült is jó pár...
Később egy kislile pár kergetőzött a fövenyen, majd a sátortól jó 15 méterre megkezdték a fészek mélyedésének kialakítását. Úg ynéz ki a liléknél az erőviszonyok nincsenek még rendezve revír ügyben, mert volt, hogy három példány csapott össze előttem.
A legizgalmasabb pillanat az volt, mikor a tavon tartózkodó szürkegémet egy bíbic támadta. Az okát nem is sejtem, de érdekes volt, ahogy bolondos zuhanóröptével stresszelte a szürkét, mely idővel megunva odébb állt. Sajnos a jelenet a sátorral egy síkban zajlott, az objektívet 90 fokkal elfordítva kellett fotóznom, így a sátor sarka belelógott a képbe csökkentve a rajzosságot, kontrasztot.
Sebaj... legalább dokumentáltam.

2009.05.16-17. - Punnyadt hétvége

A hétvége elsősorban alváshiány miatt alakult izgalmasan, amit sajnos a fotók sem minőségben, sem mennyiségben nem kompenzálnak. De mint a rendszeres olvasók tudják: én perverz módon nem szomorkodom, ha egy-egy fotózás alkalmával nem születnek pályázatképes képek... mert ez az egész természetfotósdi baromira nem arről kell hogy szóljon. Ennyit a moralizálásról...
Szóval... szombat hajnalban, mintha láttam volna csillagokat az égen hajnali háromkor így nekiindultam a víznek. A tóparton aztán kiderült, hogy csak a szemem káprázott, mert a fellegek az univerzum minden természetes fényét eltakarták. Sebaj. Beültem, aludtam egy picit, majd vártam a napkeltét. Sok vizuális örömöm nem volt benne, szürkeség borított mindent.
A reggel jellemzően a gólyatöcsökről szólt. Túl nagy forgalmat nem bonyolítottak, szaladgáltak ide-oda, kotorásztak az egyre inkább moszattal borított tocsogókban. Egyetlen rögzített akciójuk egy vadászgép módjára való zuhanórepülés volt. A gulipánok egyre távolabb tartózkodnak a sátortól. A körülbelül 40 méterre lévő szigeten megkezdődött a kotlás. Átcsoportosultak oda...
A mai napra az időjósok ragyogó napsütést ígértek. Így is lett. Ismét korai kelés és hajnali szunyóka a sátorban, majd a tegnapi pangás folytatása. Na jó... mégsem. A tőlem balra lévő fövenyen pár kislile folyamatos kergetőzése nyújtott némi kis izgalmat. Messze is voltak, gyorsak is voltak, de jó volt nézni, ahogy vélhetően a revírért harcoltak. Leginkább hangos szópárbajt folytattak és pózolással izmoztak egymásnak... Kicsit unatkoztam a sátorban, a fények is bekeményedtek, így nyolc óra körül felfüggesztettem a fotózást.
Este felé azonban ismét rámjött a mehetnék. Meséltem már? Van még egy - igaz kisebb - homokbánya-tó a közelben. Jellemzően kisebb faunával bírt az elmúlt években, de most ez megváltozni látszik. Az elmúlt időszak terepbejárásai során átlagosan 25-30 pár gulipánt, néhány töcst, godákat, bíbiceket szürkegémeket és nagykócsagokat figyeltem meg. A ma esti program is ilyen tapasztalatszerzésnek indult, de ezúttal a távcső mellé a kisebb teleobjektívet is magammal vittem. Pár röpkép lett az eredménye.

2009.05.10. - Nász minden mennyiségben

A mai nap igazán jól sikerült. Igaz két napja egy kissé elkeseredtem, mikor a sátorellenőrzéskor megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy hét alatt eltűnt a víz a les előtt. Így hát a szombat hajnalra tervezett fotózás sátorköltöztetéssé alakult. Erre a déli órákat tartottam a legalkalmasabbnak, első kézből megtapasztalva, hogy mi is az oka kedvenc pocsolyám kiszáradásának... patakokban folyt rólam az izzadság. Szerencsére a balástyai homokbánya tó egyik fele mélyebb, így most oda telepítettem a fotózás helyszínét.


2009.05.05. - CankókaLand

Baj van... nagy baj. Az előző bejegyzésben említettem, hogy a kisteleki Tóalj április végére gyakorlatilag kiszáradt. Az elmúlt két évben sem volt valami sok víz benne, de azért nyár elejéig kitartott. De hogy májusban ne legyen egy árva pocsolya sem a mederben... hihetetlen.
Még nagyobb a baj, hogy a balástyai homokbánya tó is kezd erre a sorsra jutni. Három napja voltam ott legutóbb... három nap nem sok, de a sátor előtt ennyi idő alatt egy méterrel bentebb húzodott a víz. Szárazság van... hosszú hetek óta nem esett komolyabb eső, ellenben a viharos szél lassan tíz napja fúj. Szóval hamarosan költöztetnem kell a lessátrat. Nagyon úgy néz ki idén rövid lesz a madárfotós szezon.
xxx
Hétköznap ide vagy oda ma hajnalban is felkerekedtem és kimentem a tóhoz. A szél már napkelte előtt erősen fújt így túl sok jó képre nem számítottam. Kicsit lassan emelkedett a borús keleti égbolton a napkorong a madarak pedig egyáltalán nem mutatkoztak. A csöndet egy bíbicpár hangja törte meg, akik végigzavargásztak valamiféle ragadozómadarat a sátor előtt. Fotóra esély sem volt, de izgalmas kis légipárbajnak voltam szemtanúja.
Szép lassan aztán előkerültek a klasszikus parti madarak is. Előbb egy gólyatöcs pár vonult át a távolban a les előtt, majd a cankók is megjelentek. És semmi más... tulajdonképpen három-négy alkalommal volt madár előttem. Sok izgalmat nem jelentettek, az egyetlen érdekes képet is csak itthon vettem észre, melyen a téma épp könnyít magán. Mára ennyi...

2009.05.02. - Újra a tóparton

Elnézést kérek rendszeres olvasóimtól - szám szerint 4-en vállalták -, hogy ily hosszú időre elhanyagoltam a blogot. Személyes okok miatt nem volt sem időm, sem lehetőségem a fotózára. Aztán felocsúdtam és rájöttem, hogy a tavasz, mint a madárvilág egyik legizgalmasabb időszaka lassan elmúlik én meg még sátort sem vertem a balástyai tóparton. (Megj.: a kisteleki Tóalj kérem szépen már április végén kiszáradt...) Szóval a pénteki napra a sátor felállítása és álcázása volt a program... azt kell mondjam igazán jól sikerült. Kíváncsi vagyok mikor lopják el. :-) Másnap az óra 3.33-kor csörgött, de nem esett nehezemre felkelni. Ja... vettem autót. Most már nem kell fagyoskodnom a motoron. Igaz lassabban érek a terepre, hisz a homokúton a motorral gyorsan kellett menni, hogy ne akadjon el, az autót viszont kímélem. De legalább nem fázok és jóval több motyót tudok szállítani.