2010.04.17. - Őzek itt és ott... meg a fekete gólya

...és megint őzek. Péntek este Kecskemétről hazaérve a Papfenyves felé fordultam és örömmel láttam, hogy a mezőn továbbra is nagy számban legelésznek, kérődzenek az őzek. A lesgödröt leellenőrizve láttam, hogy a mélyebben fekvő 'nyiladékban', a tocsogós vizes rétben is kedvüket lelik az agancsosok, sőt egy nagykócsag is megfért mellettük. Már ekkor beindult a fantáziám a lenti terület kipróbálását illetően.


Hajnalban azonban az ellenfényes, lesgödrös helyszínt választottam. A rétre érve sűrű ködpára fogadott. Átvágtam a mezőn a mélyedésben felállítottam a széklest, beültem és vártam a szerencsémet. A köd jó dolog... hangulatos és neki köszönhetően az idei tavasz eddigi legszebb napkeltéjében volt részem. Erős fénnyel kúszott a derült égre a napkorong, de a pára finoman megszórva a fényt lágy, plasztikus színekbe burkolta a tájat.

2010.04.10. - Egy kakas, két tyúk

Hétvégére esőt mondtak az időjósok, így péntek délutánra ütemeztem heti fotózásomat. Mily meglepő ezúttal is a Papfenyves mellé mentem, elsősorban őzekre számítva. Azt hittem időben érkeztem (15:30) és még üres lesz a terület, de ahogy haladtam a lesgödör felé sikerült onnan 5 őzet elzavarnom. Ez rossz ómen, ilyenkor általában üres memóriakártyával térek haza.


Sebaj... a hozott gyalogsági ásóval mélyítettem egy kicsit a gödrön, majd beleállítottam a lessátort és vártam a jó szerencsét. Mögöttem ragyogóan sütött a nap, előttem komor sűrű fellegek gyülekeztek... igazán különleges fények voltak. Sokáig nem történt semmi...pontosabban nem sokat láttam. Különleges perspektívát biztosít a földközelből történő fotózás, de a távoli események az aljnövényzet miatt tudtomon kívül történnek.

2010.04.04. - Holdvilágnál, pirkadatnál

Húsvét hétvégéjének harmadik hajnala... és még mindig őzek. Unják-e már? Mert én nem...

A sátort ezen alkalommal a magasles mellé állítottam, hogy a kelet, dél-kelet felől érkező őzek erdő felé történő mozgását fotózhassam. Ez a pozíció nem ad olyan különleges fényű képeket, mint az előző bejegyzésben mutatottak, viszont az őzek mozgásának iránya sokkal kiszámíthatóbb, garantálhatóbb.



A keleti égboltot borító vékony felhőt leszámítva tiszta időre érkeztem az előző este felállított leshez. Tőlem jobbra a fogyó Hold igen alacsonyan járt így optikailag oly nagynak tűnt, hogy nem hagyhattam ki, hogy lefotózzam. Semmi különlegesség, de kell valami kép, ami ellensúlyozza a sok kérődzőt ábrázoló képet :-)

2010.04.03. - Gödörből őzet arany fényben

Őzezünk továbbra is... Az előző bejegyzés történéseihez képest a szombat hajnal eseményei nem voltak túl izgalmasak, de azt hiszem ezúttal számomra újszerű képi világot sikerült fotóznom. Ez egyfelől erős ellenfény alkalmazását, másfelől alacsonyabb perspektívát jelent. A korábbi őzfotókat nézegetve feltűnt, hogy a horizont rendre az őzek testén/fején fut keresztül, ami esztétikai szempontból talán nem túl dekoratív.












Így hát péntek este visszamentem a helyszínre és előkészítettem a terepet a széklesből történő fotózáshoz. A régi, kelet felé néző leshely mellé szerettem volna felállítani a sátrat, alanyként a mögötte elterülő nyiladékból felvonuló őzeket választva a fotózáshoz. Fogtam az ásót és egy jó negyven centis gödröt lapátoltam ki, a gyepet téglaként kiemelve, hogy azt később a gödör aljára újra visszahelyezhessem. A képen jól látszik, hogy mennyivel kerültem közelebb a földfelszínhez, és mennyivel kisebb ez a lessátor, mint a korábbi raselhálóból épített - szintén egyszemélyes - les.














Szombat hajnalban nagy elvárásokkal indultam neki a fotózásnak. A réten tiszta égbolt, milliónyi világító csillag és fagypont körüli dermesztő hideg várt. A sátrat gyorsan rögzítettem a gödörben, majd a hidegtől dideregve próbáltam aludni pár percet.








A hideg éjszaka utáni napkelte elképesztően erős fénnyel és színekkel ajándékozott meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, terveimet megerősítve a nyiladékból szép lassan előbukkant egy bak és két suta. A suták kissé bizalmatlanok voltak, többször meg-megálltak és figyelték a sátrat... vagy inkább fülelték a gép csattogó hangját. Ilyenkor nem szabad sorozatokat lőni, csak egy-egy kép erejéig lenyomni az exponálógombot.



















A bak viszont nagy bátorsággal indult meg a balra elterülő Papfenyves felé, egyenesen besétálva a szemből kelő nap lapos sugarai által varázsolt vörös fénybe. Az ellenfényben gyönyörűen látszódott orrának gőzölgése, a pókhálók finom vonalai. A gödör is megtette jótékony hatását, a horizont alacsonyabbra került, az előtér homálya finoman körbeölelte a fő témát. Nem vagyok benne biztos, hogy nem mélyítem még egy kicsit a lesgödröt.















Igazán izgalmas és számomra szépnek gondolt fotók készíthetők így, de az élmény rövid ideig tart. A napkorong emelkedésével az ellenfény dolgozott tovább, de a színek már nem voltak olyan lenyűgözőek, így a rét első elnéptelenedése után nem vártam meg újabb csapatok érkezését, hanem hazaindultam.

2010.04.02. - Húsvéti nyúl, őzek és az óriáskígyó

Kissé megfáradva aktualitásához képest két napos késéssel írom ezt a bejegyzést. Az elmúlt három hajnalon a szokásos Papfenyves nyiladékhoz mentem ki őzlesre és mindhárom nap tartogatott meglepetéseket. Ezt az élménydömpinget ezúttal kevesebb szöveggel és sokkal több képpel próbálom rögzíteni, így köszönve meg az elmúlt hetek nagyszámú látogatottságát és kommentjét a kedves látogatóknak.

Pénteken hajnalban borús égboltra ébredtem (4:44), de ha már az ablakig elvonszoltam magam, akkor gondoltam, kár lenne visszafeküdni, így nekiindultam. Miután az elmúlt években kissé hanyagoltam az őzek hajnali mozgásának figyelését, így az elmúlt hetek fotózásai során tisztázódott a különböző irányból érkező csapatok vonulásának iránya. Ezúttal ez a két biztosnak ismert hely között félúton próbáltam ki a szerencsémet.

A területre érve igen nagy setétség fogadott, sem a holdvilág, sem a pirkadat nem adott fényt így a feketeségben botorkálva kerestem meg az előző nap kiszemelt helyet. A napkorong horizont fölé emelkedése ebből a pozícióból egy fasor mögött történik, így az erős színeket némi teleobjektíves absztrakt fotóval próbáltam dokumentálni. Azon kevés pillanatok egyike volt ezen a reggelen, mikor színek is kerültek a képekre, hisz később folyamatosan felhők takarták a napot.

Az első őzek - egy bak és négy vagy öt suta - tőlem jobbra a már korábban pár képen látható, ezeréves fix leshely mellett jöttek fel a nyiladékból. A hozzám legközelebb álló suta azonban felfigyelt a fényképezőgép folyamatos tükörfelcsapódásának hangjára, így párszáz méterrel fentebb folytatták a legelészést, majd szép lassan egy kört leírva szelték át a mezőt.

Fények nem voltak, az alanyok messze is voltak, így jobb híján egy négy képből álló panorámát fotóztam, gondolván ez lesz a reggel esetleg egyetlen érdekes képe.
Ám ekkor pár percre a felhőpaplan közt ismét bevilágított a nap... nem is lehetett volna szebb. vékony páraréteg, ellenfény, komótosan ballagó őzek...

A mennyei fény amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul tűnt is el, ismét fátyolos szürkeséget borítva a tájra. Ismét a panoráma ötletét vettem elő az addigra már tizenfősre bővülő csapat megörökítésére. Esztétikailag nem túl lenyűgöző, de talán érdekes lehet. Miután a bal oldalamon tőlem kétszáz méterre beváltottak az erdőbe, a jobbomon két nyúl bukkant fel. Erősen bíztam benne, hogy ismét láthatok - az előző bejegyzésben is taglalt - bunyót tőlük, de csak békésen legelték a zöldet.
Pár percnyi nyúlfigyelést követően megreggeliztem, majd egészen véletlenül balra nézve megláttam, hogy mögülem az erdőből egy suta váltott ki egészen közel és erősen figyeli a sátrat.

Akármilyen lassan is próbáltam az ebjektívet átfordítani a másik oldalra a mozgást megneszelve azonnal őrült vágtába kezdett. Én meg nyomtam az exponálógombot rendületlenül. Természetesen a követő autófókusz nem volt aktív és a nem létező fények sem kedveztek a mélységben távolodó őz fotózásának, de a megugrás pillanata kellően éles lett... a többi meg ekkora méretben is tudja ábrázolni a mozgást.

Az izgalmakat kiheverve pár perc témamentes időszak akkumulátor cserével telt, de hamarosan újabb őzek jöttek fel jobbra a nyiladékból (egyszer talán be kellene sátraznom oda is). A nap fénypontja ekkor kezdődött.

Pár percnyi nyugalmat követően egyre az alanyok folyamatosan az autóm felé kezdtek figyelni, majd megugorva távoztak arra, amerről jöttek. Elnézve a rét sarkába csúf kék teherautót láttam meg. Már kezdtem felidegesíteni magam, hogy valami illegális szemétlerakásnak leszek szemtanúja, de 'szerencsére' csak egy nagy kupac trágyát szállított. A sofőr kiszállt... leborította rakományát... tört egy szál nádat... megnézte azt... majd eldobta... majd elővette a rettenetes boát és könnyített hólyagja nyomásán (divatos kifejezéssel élve: villantott)... Miután elzavarta az őzeimet, így büntetésből ország-világ előtt publikálom a folyamatot. Természetesen személye nem felismerhető.

Azt hittem számomra ezzel az eseménnyel véget is ért az eredményes fotózás. Azonban a jobbomon ismét feltűnt egy füles. Nem sokáig maradt egy helyben, valamitől megriadva erős vágtába kezdett...
Mit mondjak? Mindig csak ennyi esemény történjen egy-egy hajnal során...