...és megint őzek. Péntek este Kecskemétről hazaérve a Papfenyves felé fordultam és örömmel láttam, hogy a mezőn továbbra is nagy számban legelésznek, kérődzenek az őzek. A lesgödröt leellenőrizve láttam, hogy a mélyebben fekvő 'nyiladékban', a tocsogós vizes rétben is kedvüket lelik az agancsosok, sőt egy nagykócsag is megfért mellettük. Már ekkor beindult a fantáziám a lenti terület kipróbálását illetően.
Hajnalban azonban az ellenfényes, lesgödrös helyszínt választottam. A rétre érve sűrű ködpára fogadott. Átvágtam a mezőn a mélyedésben felállítottam a széklest, beültem és vártam a szerencsémet. A köd jó dolog... hangulatos és neki köszönhetően az idei tavasz eddigi legszebb napkeltéjében volt részem. Erős fénnyel kúszott a derült égre a napkorong, de a pára finoman megszórva a fényt lágy, plasztikus színekbe burkolta a tájat.
Viszont témám nem akadt... még csak mozizni sem mozizhattam a Liveview segítségével, a köd mindent eltakart. Tulajdonképpen egy-két lágy sziluettfotótól eltekintve nem hoztam haza képet. Nyolc óra körül össze is szedtem sátorfámat, lementem a nádashoz egy esti fotózás helyszínének kiválasztása céljából. Majd az autóhoz visszafelé menet durranást hallottam... úri vadászok díszes terepjáróból kiszállva, tisztes távolból kilőttek egy őzet... erre is büszkének lehet lenni.
Kissé eserű szájízzel mentem haza, de a délután szerencsére kárpótolt. Gumicsizmát húzva mentem vissza három óra körül a nyiladékhoz. Azt hittem elég korán, de így is sikerült megzavarnom egy bakot és két sutát. Dupla vagy semmi alapon azért felállítottam a sátrat és beültem. Alig hogy elhelyezkedtem, balról egy suta vágott ki a fiatal facsoportból és őrült szökelléssel szelte keresztül a nyiladékot. Ekkor már biztosra vettem, hogy ma több őzet nem látok.
Pedig jöttek... de a sátor mintha riasztotta volna őket. Elkerülték a környezetemet. Egy vadkacsában volt némi bátorság, hogy közelebb totyogj on hozzám, de értékelhető kép róla sem készült. Ám ekkor jött a hatalmas meglepetés. Ismét fekete gólyát láttam. Szinte napra pontosan két éve már volt hozzájuk szerencsém, akkor sajnos - vélhetően a krosszmotorosok közreműködésének köszönhetően - pár hét után eltűntek. Lényeg a lényeg: párban vannak, és ma (vasárnap) sikerült a fészkükre is rábukkanni... most megint aggódhatok az idióta krosszosok miatt.
Ennyivel elégedett is lettem volna. De szerencsémre a jobbomon elindult egy suta felém. A távolban mezőgazdasági munkások egészséges hangerővel hahotáztak így nem figyelt a zárszerkezet csattogására. Csak jött közelebb... egyre közelebb... nagyon közel... majd megállt... pár másodpercig farkasszemet néztünk, majd megugrott és balra sietősen távozott.
Mit is mondhatnék... amilyen pocsékul indult (fotók szempontjából) a nap, nem gondoltam, hogy ilyen képek készülhetnek. Elégedettség van... az élményindex erősen pozitív.
1 megjegyzés:
Egy jobban csodálom a munkásságodat!
Nem mindennapi élmények részese lehetsz.
Én is úgy szeretném már elkezdeni, de időm se nagyon van rá, meg a környéken nem ismerem abszolúte a vadmozgást, társaságunk sincs már :(
Megjegyzés küldése