2012.08.18. - Rémségek kicsiny tava

Ez a bejegyzés több szempontból is rendhagyó lesz. Egyfelől azért mert nem egy konkrét fotózás eseményeit rögzíti, másfelől azért, mert ezúttal nem a természet szépségei lesznek a képek által kidomborítva. Mivel az idei tavaszi-nyári tóparti fotózásaim során sokszor nem csak szárnyasok kerültek lencsevégre, hanem egyéb, a tollas angyaloknál csúfabb, büdösebb, nyálkásabb témák is... talán egy bejegyzést megérdemelnek ők is.

2012.06.03. - Csak egy kis kócsag

Már az előző napi fotózás során érződött, hogy az elmúlt heti madárdömping nem fog megismétlődni, de azért erőt vettem magamon és hajnal háromkor elindultam a tóhoz. Beültem a lesbe és mindenféle, a csalódás lehetőségét magában rejtő várakozás nélkül próbáltam nem elaludni.

2012.05.05. - Szuperhold van, de nem úgy

Ez a bejegyzés immáron a harmadik, mely május első hétvégéjének szombatjáról szól. A hajnali vízimadaras, majd a délutáni madáritatós fotózást követően este 'szuperholdat' indultam fotózni. Mit? Szuperholdat? Az meg mi? Az átlagemberként soha korábban nem hallottam szuperholdról. Pedig a jelenség, amit ezzel a jelzővel illetnek, minden évben megfigyelhető. 

2012.04.09. - Húsvéti didergés

A húsvéti hosszú hétvége időjárása nem sok esélyt kínált a madarászásra. A viharos szélben száguldó sötét fellegek azonban adtak némi motivációt, hogy ezúttal nagylátószögű objektívvel és szűrőkészlettel felszerelkezve tájképezni induljak a határba. Azért titkon némi szárnyas jószágra is vágytam, így a balástyai homokbánya tavak egyikéhez mentem felmérni a parti madár kínálatot. Mellékesen jegyzem le - elsősorban magamnak -, hogy az idei évre tervezett kisteleki Tóalj projekt meghiúsulni látszik, mivel a meder effektíve csont száraz, egy cankón és egy kis lilén kívül élőlényt nem láttam, így ez évben is a homokbányáknál remélek egy-egy hangulatos hajnali lesezést. 

2012.04.07. - Esőtánc

Úgy alakult, hogy szombaton késő délután egy rövid időre kiültem az erdei lesbe. Nem sok reményem volt a fotózásra, hisz egész nap borongós idő volt, a régen várt esőfellegek nyugat felől sűrű csatarendben közelítettek a szomjazó dél-alföldi puszták fölé. Nem tudom, mi késztetett indulásra, hisz egyértelmű volt, hogy hamarosan leszakad az ég.

2011.07.03. - Elmúlás, új remény

Lassan három hét telt el, hogy egy gólyatöcs fióka világra jövetelét élőben nyomon követhettem. Azóta sok minden nem történt mifelénk, azon túl, hogy hétvégente esik az eső és/vagy fúj a viharos szél. Fotózásra egyik sem igazán alkalmas időjárási jelenség, de be kell valljam, némi tanácstalansággal keveredő 'alkotói válság' is rám telepedett mostanság. Tegnap azonban egy kócsagtetemen keresztül lépve új lehetőségek nyíltak előttem. 

2011.05.28.,29. - Széki gólyák

Május utolsó hétvégéjén mindkét nap kimentem a balástyai homokbányában kialakult tocsogókhoz egy kis széki gólya fotózásra. Az időjósok hidegfrontot jósoltak, de a szombat hajnal még derült égbolttal várt így nem bántam meg a korán kelést. Nem úgy vasárnap... de erről később.

2010.04.10. - Első reggel az itatón

Ma reggel végre csendre ébredtem... szélcsendre. Fogtam magam és kimentem az itatóhoz. Egyfelől a reggel csendje másfelől az itató 'ébredése' motivált egy korai fotózásra. Na a reggel csendjéből jutott is meg nem is. 

2011.03.15. - Tavaszi teszek-veszek és az öncélú rombolás

Tíz napja még havazott, ma meg húsz fok körül tetőzött a hőmérő higanyszála. Megérkezett a tavasz... dalolnak az énekesek, megfigyelhető az ölyvek nászrepülése, hallatszik a bíbicek hangja... minden jel arra mutat, hogy a természet már valóban érzi, tudja a tavasz jelenlétét. A jó idő érkeztével a hétvége munkával telt. Építő jellegű munkával. A tavaly elkészült madáritatót (téli madáretetőt) közel kétszeres méretre bővítettem ki, így immáron 750 liter víz fogadására  képes, valamint a vége közelebb került a leshez, így a fotókon is jobban érvényesülhet a tükörkép. Kemény munka volt, de megérte. Egyelőre csak egy ujjnyi víz van benne, de egy béka máris használatba vette...

2011.02.19.,20. - Ölyvet láttam...

...de nem fotóztam. A hétvégén mindkét hajnalban kiültem a lesbe szemügyre venni, hogyan is válik be a 'fára akasztott hús' koncepció. Részben működik, részben nem. A kutyák bár nem férnek hozzá, de továbbra is az etető körül tanyáznak. Egy alkalommal sikerült fizikai kontaktus segítségével elzavarnom őket, így ha most meglátnak legalább akkor elszaladnak.

2011.01.29. - Tettenérés

Mint az előző bejegyzésekből már kiderült, mostanság ölyvfotózásra adtam a fejem, de mostanra biztossá vált, hogy a projekt egy kilátástalannak tűnő harccá vált a kóbor ebek ellen. A kutyák ellen a hús kampókkal történő rögzítése nem járt sikerrel, majd csirkehálóval történő lefedése is csak ideig-óráig volt hatásos, a rablók rájöttek, hogyan ássanak a háló alá és lopják el a ragadozó madaraknak kitett csalit.

2010.10.24. - Holdvilág

Időről időre, mikor meglátom a teliholdat, eszembe jut, hogy kellene valami érdekes képet készíteni róla. Egy érdekes épület, egy különleges kompozíciós elem kellene a hold alá a képen... de általában lusta vagyok kivitelezni a dolgot. A héten azonban megfogtam a gépet és kimentem 'hű követőnket' fotózni. Azért messzire nem jutottam, mindössze a bejárati ajtóm elé. Az égitest teljes pompájában ragyogott a csillagos hideg éjszakán, de a közelgő melegfront felhőzetének első hulláma lassan a Hold elé kúszott. Erre a látványra vártam... 

2010.10.23. - Itatóból etetőt és egy kis panaszkodás

Múlt hét végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyár közepén elkészült madáritatót átalakítsam madáretetővé. Talán korai még megkezdeni az etetést, de az előkészületekhez kellemes idő volt. Első lépésként kimertem a közel négyszáz liter vizet, majd befedtem a medencét OSB lappal. Erre egy pár centi vastag földréteg került, majd kezdődhetett a dekorálás. Pár öreg mohás tuskót is elhelyeztem a kompozícióba, és színes zuzmókkal borított beszállóágakat. Idővel majd elválik mit, hogyan kell módosítani. 

2010.10.13. - Unalmas, naplementés, giccses

Hosszú volt a nap a munkahelyen. Hazasietvén autóba vágtam magam és kisiettem a balástyai Kapitányság kisebbik homokbányájához, ahol tavaly egyszer már fotóztam. Még időben értem ki a mocsaras, vizes gödrökhöz, hogy néhány naplementés giccset elkövessek.

2010.09.25. - Helyzetjelentés

Közel három hete nem volt fényképezőgép a kezemben... legalább is saját örömömre. Az esős napok kivételével rendszeresen hordom a vizet a madáritatóra... ha jól számolom nagyságrendileg 1000 liternyit vittem ki az elmúlt két hónapban. Juteszembe... A hét elején kis híján szívinfarktust kaptam, mikor meghallottam a motoros fűrészek és a dőlő fák hangját a les közvetlen közelében. Egészségügyi ritkítás van az erdőben... nem örülök  neki, még ha tudom is, hogy szükséges. A korábban oly kusza és 'vadregényes' erdő most a nagy öreg fák kiirtásával kissé ligetessé vált. Remélem azért a madárvilág nem sínyli meg ezt a beavatkozást.

2010.07.24. - A madáritató főpróbája

Hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a téli madáretetés mellett nyáron is 'gondoskodjak' szárnyas barátaimról. Idézőjeles a 'gondoskodás', hisz nem önzetlenül teszem mindezt, a fotózásom esélyeit szerettem volna növelni a projekttel. Jelentem sikerült...

2010.04.04. - Holdvilágnál, pirkadatnál

Húsvét hétvégéjének harmadik hajnala... és még mindig őzek. Unják-e már? Mert én nem...

A sátort ezen alkalommal a magasles mellé állítottam, hogy a kelet, dél-kelet felől érkező őzek erdő felé történő mozgását fotózhassam. Ez a pozíció nem ad olyan különleges fényű képeket, mint az előző bejegyzésben mutatottak, viszont az őzek mozgásának iránya sokkal kiszámíthatóbb, garantálhatóbb.

A keleti égboltot borító vékony felhőt leszámítva tiszta időre érkeztem az előző este felállított leshez. Tőlem jobbra a fogyó Hold igen alacsonyan járt így optikailag oly nagynak tűnt, hogy nem hagyhattam ki, hogy lefotózzam. Semmi különlegesség, de kell valami kép, ami ellensúlyozza a sok kérődzőt ábrázoló képet :-)

2010.02.21. - 'Rőzsegyűjtő férfiak'

Rendhagyó bejegyzés következik... nem is baj, hisz a kedves olvasók már valószínűleg unják a madarakat. Bár ha jobban belegondolok, itt is madarakról lesz szó... 'jómadarakról'. A mai napon tavaszi napsütésben és dermesztő hideg szélben az elmúlt években standarddá vált vizes élőhelyeket jártam körbe. Fel is villanyozódtam... idén lesz lehetőség vízparton fotózni. Utam utolsó állomása a Papfenyvesbe vezetett, de ezúttal a fényképezőgép csak dokumentációs célzattal volt nálam. Mint utólag kiderült, nem hiába cipeltem. A 'kiépített' erdei utat követve a Kisteleki Városvédő Egyesület által kialakított erdei pihenőhöz értem. A z egyesület lelkesen épített ide igényes esőbeállókat, mászókát, tűzrakó helyet pár évvel ezelőtt, mely építmények aztán szép lassan eltűntek. Az oszlopokat széthordták, a deszkákból tüzet raktak valakik, a krosszmotorosok felszántották a tisztást. Ez a szomorú valóság... de kik lehetnek a tettesek? Ez már sosem fog kiderülni. Azonban ma erős mozgás volt a területen. Négy férfiember 'rőzsét gyűjtött.' Ismerjük a szituációt a magyar festészetből is... Munkácsy Mihály - Rőzsehordó:

Nem ez az első eset. A lessátorban ülve rendszeresen hallom a fejszék csattogását, a combnyi vastag akácok dőlésének robaját. Ha találkozok a delikvensekkel próbálok erélyesen fellépni, beszólni nekik, de mit tehetek négy fejszés ember ellen? Ugye emlékszünk pár éve a két természetvédelmi esetére, akikre fejszével támadtak a 'rőzsegyűjtők'?! Jogosan önvédelemből használták fegyverüket... majdnem elítélték őket.

Mivel nem voltam egyedül és nem akartam mást is bajba keverni, így jobb híján pár tíz métert elhaladva mellettük visszafordulva dokumentáltam az eseményeket. Gyávaság? Nem hiszem... próbálok nem konfrontálódni... szeretnék még nyugodtan az erdőben sétálni, nem rettegni attól, hogy mikor vág fejbe valaki. Jaaaa... hogy a rendőrség majd segít? Ne nevettessük már ki egymást... ők más céllal szoktak parkolni az erdő mélyén autójukkal... Maradjunk annyiban, hogy nem partnerek az ügyben.

Két megjegyzés még a dologgal kapcsolatban. Egyfelől persze megértem én azokat is, akik a tűzifa beszerzésének ezt a módját választják. Szociálisan nagyon érzékeny ember vagyok ám. De kérdem én: miért nem a kidőlt 20 méteres törzseket aprítják? Miért az élő fát, és miért nem veszik a fáradtságot, hogy lehajoljanak és ne derékmagasságban vágják azt? Hogy az fárasztó? Valóban az. Mint minden tisztességes munka... ja tényleg... ma vasárnap van... az Úr napját szenteld meg! Persze a mai világban kérdés az, hogy mi a szent. A másik érzékeny pont a személyiségi jogok köre... Szabad-e nekem ezeket a képeket itt publikálnom? Lesz@rom... már elnézést. Láttak engem, látták a fényképezőgépet, sőt azt is, amikor fotóztam... vállalom a dolgot.

2009.11.22. - Tessenek nevetni!

Rendhagyó bejegyzés ez a mai. Elmesélem, hogy tette néptelenné a madáretetőt tíz kiló napraforgómag. Napok óta ködben úszik a környék. Nem az a napkeltével szépen lassan feloszló, hanem az egész napos szitálós fajta, sűrű, nyálkás felhőben. Ma reggel azonban a látótávolság legalább harminc méterre növekedett, így kimentem az etetőre fotózni. Beültem, összeraktam a felszerelést és vártam. És vártam... néztem az üres etetőt. Ilyen ez a látvány...

Majd ismét vártam. Tíz percet... fél órát. Elővettem a PDA-t... netezgettem... megválaszoltam pár e-mailt... csináltam a gépről egy biztonsági mentést... megnéztem, hogy Moha bá - a navigátor - tudja-e hol is vagyok... szóval vártam. Unatkoztam. Egy, azaz egyetlen madár nem repült az etetőre. De a türelem a természetben fotózó erénye kell, hogy legyen. Hisz nincs még itt az etetés ideje... tudom jól. Majd a fagyokkal és a hó érkeztével beindul a dolog... hejjj... csak győzzem pénzmaggal a madármagot. Másfél óra elteltével elkezdtem azon gondolkodni, vajon mit ronthattam el. Némi hezitálás után meggyőztem magam, hogy nem tettem ma sem másként, mint eddig bármikor a madáretető közelében... ... majd ekkor néma eszmefuttatásomat cinkék hangos viaskodása zavarta meg. Kinéztem az asztalra, de még most sem láttam szárnyas vendégeimet. Jaaa... hogy hátulról jön a hang?! Kikukucskáltam a lessátorból a hátsó ablakon és akkor esett le a tantusz. Az etető feltöltésekor két tíz kilós zsákot vittem ki, nem tudván az új konstrukció mennyi magot is képes 'befogadni'. Egy zsák elég volt. A másik pakkot egy nejlonzsákba csomagolva a lessátor mögötti sűrű bokor tövébe rejtettem későbbi felhasználásra. Nos kosztosaim ezt megtalálva, mind a két réteget kilyuggatva szemezgettem a bokor tövében, nagyívben elkerülve a terülj-terülj asztalkát. Érthető... a bokor sűreje sokkal biztonságosabb számukra. Amatőr hiba volt részemről... lehet mosolyogni. A lessátort elhagyva a potya-kaját eltávolítottam, majd elszaladtam enni én is pár falatot, abban bízván, hogy a délután ezen apró malőr kiigazításával már csak jobb lehet. Nem lett...

A kiszóródott magot még kora délután is csipegették a kis drágák, majd mire az végleg elfogyott, olyan sötét felleg borult a az erdő fölé, mintha csak Szauron seregei készülődnének leigázni a Papfenyvest. :-) Fény nélkül pedig, csak a fenti 'festőművészetre' adódott lehetőség.

2008.10.24. - Pár szösszenet

Eltelt ismét két hónap úgy, hogy nem írtam ide egyetlen betűt sem. Hogy miért? Mert nem voltam fotózni. Hogy miért? Mert lusta vagyok, mert hajnalban hideg van, mert megint tönkretették a lessátramat, mert elmentek a parti madarak, mert csak... Azonban az a tény, hogy nincsenek heteken át bejegyzések, még nem jelentik azt, hogy nem járom a vidéket. Véleményem szerint a természetfotózás nem csak a képekről szól. Van, hogy az ember néha csak körbejárja a határt, nyakába távcsövet akaszt és kóborol egy jóízűt. Eközben meg-meglát valami érdekeset, szokatlant, majd másnap újra bakancsot húzva próbálja megfejteni a rejtélyt. Ismerkedik a természettel, megfigyel, tapasztalatokat gyűjt. Számomra ezáltal válik teljessé a természetfotós lét.

Szóval... az elmúlt hetekben rókákat hajkurásztam, de sok sikerem nem volt. Majd a darvakat kerestem, de csak a húzásukat látom, a krúgatásukat hallom. Sebaj... Az élmény megvolt. Ma azonban egy új őzes placcra tettem ki a sátrat. Igazából nem is az őzek, hanem a sárguló levelek nyújtotta háttér motivált a hajnali kelésben.

Sajnos mind a fenséges napkelte, mind az őzek tömege elmaradt. Sűrű fellegek alatt egy bak és egy suta váltott ki a sátor előtt, így a körülmények nem sok esélyt adtak a fényképezésre. ISO400 érzékenység és f5.6-os rekesz mellett is csak 1/15-1/100-as záridőre futotta. Később a darvak is megmutatták magukat, a fejem felett húztak a táplálkozóterületre... de hogy hova is konkrétan, arról fogalmam sincs. Az unalmas órákat egy bogács virágján dermedten pózoló méh memóriakártyára rögzítésével ütöttem el.

Nem volt túlságosan aktív a reggel, mégsem vagyok csalódott... Ha pici élményekkel is, de ismét gazdagodtam.