2011.06.18. - Egy gólyatöcs fióka világra jövetele

Az idei tavasz egyik fő projektje a gólyatöcsök életének nyomon követése volt. Sajnos a körülmények jellemzően nem voltak ideálisak esztétikus, neadjisten különleges képek készítésére, de az élmény ezek nélkül is megvolt. Végig követtem a párválasztás, a párzás, a kotlás folyamatát és egy hete már a kis töcsfiókákat vártam.


Csütörtökön este távolról leellenőriztem a a fészket, de a tojó még mindig négy ép tojáson ült. Úgy éreztem másnap hajnalban nincs értelme még kimenni, de a közelgő hidegfront miatt szombat hajnalban mindenképp tenni akartam egy próbát.


A lesbe beülve az első kellemetlenségem a szúnyogokkal adódott. A riasztó a kocsiban maradt, így jobb híján bebugyoláltam magam, amennyire csak lehetett, de a szabadon lévő kézfejeimen összesen 31 db csípést így is beszereztem. Sebaj... 


Hajnali négy után, aztán egy nagy fehér madár jelent meg a fövenyen. Egy gólya. Szoktam látni a tó körüli réteken vadászgatni, de a víznél még nem bukkant fel. Lassan lépegetve szedegette a békákat a part mentén. Sajnos fény hiányában a fotográfia tulajdonképpen értelmét veszíti, de azért nyomtam a gombot rendületlenül. Készült is pár, fogalmazzunk úgy, hogy tudatosan lágy, művészi hatású, pasztell finomságú értékelhetetlen 'alkotás'.


Ami azonban érdekes volt, az a gólyatöcsök ideges viselkedése a névrokonnal szemben. Tulajdonképpen érthető is a támadó reakció, hisz a gólya - bármennyire is szimpatikusnak beállított állat -, vérbeli ragadozó madár, és akár kisnyulat is zsákmányol ha módja van rá. Ennek megfelelően ha a gilice túl közel merészkedett a töcsök fészkéhez, azok azonnal rátámadtak. A 'nagy testvér' egy ideig a földön állva, szárnyát lengetve tűrte a széki gólyák zavarását, majd megunta a dolgot és távozott.


 A napkeltét így már nyugalomban várta a föveny és egy mezei pacsirta. Ahogy derengeni kezdett az ég alja, az objektívet egyértelműen a fészekre irányítottam és vártam, hogy az éppen kotló tojó végre felálljon és meglássam alatta a tojásokat... vagy fiókákat.


Így is lett. A tojó felállt és megigazította a tojásokat. Kissé csalódottan konstatáltam, hogy még mindig nincsenek fiókák, de azért figyeltem tovább a fészket. Majd újra felemelkedett... majd újra... fészkelődött... és egyszer csak megjelent a hasa alatt egy kis csapzott fióka. 


Hihetetlen élmény volt... két hete vártam már a nagy eseményt, kezdtem azt hinni, hogy megzápultak a tojások, majd az utolsó pillanatban végignézhettem a fészekalj életre kelését. A képek olyanok amilyenek. A fészek az aljnövényzetben rejtőzik,  a fióka kicsi és jól álcázott tollazatú, sőt folyamatosan a szülők hasa alatt volt. Nem könnyen fotózható téma. 


Ami viszont ezután következett az volt az igazi meglepetés. Miután a hím átvette a kotlást, és a tojó elhagyta a sátor előtti területet. Hiába figyeltem a fészket, nem tudtam egyértelműen megszámolni a tojásokat. Egy fióka biztosan volt a fészekben, hisz láttam kikelni, és legalább két tojást is számoltam mellette, de ezek legalább egyike lehetett üres tojáshéj is.


Ekkor a balomon észrevettem a tojót, amint két kis szürke lábú tollgombócot kísérget a sűrű növényzetben. Hát van még két fióka? Igen... vélhetően előző nap pénteken keltek ki. Sajnos nem jöttek a sátor elé, így esélyem sem volt megfotózni őket, de a területet elhagyva picit közelebb lépve a fészekhez, egy dokumentáló képet még készítettem a pár órás  fiókáról.

8 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

Gratulálok!

Parci írta...

megdolgoztál érte!

Völgyi Sándore írta...

Lélegzetelállító pillanatok! Olyat láttál, amit nem sokan az életben! mindenképpen gratulálok, és csodával adózok az elszántságod és a természet iránti alázatod miatt. Egy picit azért irigykedem is! :) Nem csak a fotóért, hanem a madarászélmény miatt is!

Üdv
Sanyi

beeproject írta...

GRATULA!
ERRE ISZOK! :)

Szabó Miklós írta...

Nagyon Édesek! Gratulálok!! Miki

Müller Péter írta...

Tesókáim!
Köszönöm szépen a gratulációkat, de nem az én érdemem, nem én tojtam, nem én ültem rajta.
Gyertek máskor is!

Marcsi írta...

Mesébe illő élmény! Szájtátva olvasom az izgalmas beszámolót a rendhagyó "bábáskodásról" - a fotókon pedig szinte megelevenedik a szemem előtt a gólyatöcs fiókák kiköltésének története...
Gratulálok!

Névtelen írta...

Nagyon jók lettek a képek, gratulálok és Boldog névnapot kívánok! Üdv: S.Dani