2007.09.29. - Panorámakócsag

Hamarosan...

2007.09.22. - Dolmányosok

Ezen a hétvégén egyszer jutottam ki a természetbe. A motoron ülve a Kistelek táblát elhagyva már bántam, hogy megindultam, majd lefagytam a vasparipáról. Mint utólag kiderült 2 fokot mutatott a hőmérő, nem is beszélve a szitáló ködről. Kell egy autó...


2007.09.14.,16. - Gémek, kócsagok minden mennyiségben

Lemaradásaimat pótolva, ismét egy kapkodós blogbejegyzés következik. Aki már most unja a gémféléket lapozzon tovább, mert ez itt csak a kezdet. Igazság szerint sztorizgatni nem nagyon tudok, hisz az események két hete történtek és arra sem emlékszem mi történt velem 3 napja.



2007.09.01.,02. - Hosszú böjt után a bőség zavara

Lassan egy hónapja, hogy nem írtam a blogba, pedig három hétvége eseményeit is rögzítenem kellett volna. Na de majd most... A korábbi bejegyzésben bemutatott, majdhogynem kiszáradt balástyai homokbánya mindig tartogat meglepetéseket, csak időt kell rá szánni. Augusztusban több, mint száz kanalasgém tanyázott a tavon nem kevés szürkegém, ki- és nagykócsag társaságában. Sajnos mire felépítettem a fix lessátrat, a kanalasok már elmentek... Ennek ellenére - meghát máshol nem is volt víz a közelben - bizakodva néztem a hajnalok elébe.


2007.08.15. - Halott tómedrek

Te jó ég... elszaladt a nyár... Közel 3 hónapja nem volt bejegyzésem. Nem volt időm szabadon fotózgatni, és valljuk meg a túlságosan forró időjárás sem volt alkalmas a lessátorban gubbasztásra. Azért jártam-keltem erre arra, de leginkább csak terepbejárás céljából. A Tóalj már június végére kiszáradt. 10 napig nem jártam arra majd egyszer csak holdbéli üresség fogadott a korábban mindig hangos szikes 'pocsolya' helyén. A meder közepén egy tehén legelt, a máskor a vízből alig kilátszó karó tetején szalakóta ült. Öt éves itt tartózkodásom alatt még nem láttam eltűnni a tavat, így megdöbbentő hatással volt rám. Remélem a gólyatöcs és gulipán fiókák már röpképesek voltak mikor a biztonságot jelentő víz megszűnt.


2007.05.20-27. - Egy hét vendégség a gólyatöcsöknél

Kivagyok... Az elmúlt héten 5 alkalommal jártam Balástya határában, a tavaly 'kócsagos homokbányának' aposztrofált víznél. Hogy miért mentem olyan messzire, amikor tőlem 2 km-re a Tóalj gólyatöcsökben és gulipánokban bővelkedik? Mint egy korábbi bejegyzésben is olvasható, a Tóaljon jelenleg fészken ülnek a madarak és túl közel kell' menni hozzájuk a kis vízfelület miatt. Ezzel ellentétben a homokbányánál, a parttól 60-80 méterre van a fészkelő sziget, így zavarás nélkül fotózható a madárvilág.


2007.05.19. - Szalakóta kaland

Igen kellemes élményben volt részem szombat hajnalban. 'Jó tett helyében jót várj' alapon másodmagammal lehetőségem volt hazánk nemzetközileg is egyik legelismertebb természetfotós szakijával együtt fotóznom. A projekt nem volt a véletlenre bízva. A szaki megmondta, hogy szalakóta fog a memóriakártyára kerülni, és úgy is lett!


2007.05.01. - Gólyatöcsök násza

Majd elfelejtettem bevésni a történéseket ide a blogba... A legfontosabb, hogy ismét dicsértetik Misik atya neve, aki secc-perc alatt megtákolta a motort, így újra mobil vagyok. Szombaton kicsit megkésve, de még napkelte előtt kiértem a Papfenyvesbe őzeket lesni. Voltak is kilencen, de túlságosan messze a fotózáshoz. Izgalmat csak egy platónyi vadász jelentett, akik pont lőirányban (vadász-őzek-én) bukkantak fel. Szerencsére felmérték a terepet, vélhetően látták a lessátorból kikandikáló objektívet, így lövés nem dördült.


2007.04.21.,22. - A fészekfotó TILOS, a kóbor eb veszélyes

A hétvége érdekesen telt. Pénteken kimentem a Tóaljra, hogy körbenézzek. Sok madár volt az egyre zsugorodó vízfelületen, ami egyfelől örömteli nekem, másfelől meg veszélyes számukra. Néhol már szinte száraz lábbal be lehet menni a költőszigetekre, és mint volt már rá példa a kóborkutyák ezt ki is használják.

 
Minden körülmény optimálisnak tűnt a a másnap hajnali fotózáshoz, így hát össze is készítettem a pakkot és időben nyugovóra tértem. Hajnalban kicsit kótyagosan keltem, de azért nekiindultam a túrának. A lessátor állítása még felhős időben, a holdvilág mellőzésével történt, így a sátrat nem igazán oda sikerült tenni, ahova terveztem. Sebaj... ahogy pirkadt, gyorsan korrigáltam a hibát, szerencsére a madarak még nem voltak éberek.

Aztán egy furcsaságra lettem figyelmes. A korábban nyugodt gulipánok izgatottan repkedtek a sátor körül. Éreztem, hogy valami nincs rendjén, de csak pár perccel később vettem észre, hogy a tegnap még üres szigeten gulipánpár izgatottan fészkelődik egy mélyedésen. Rögtön leesett... fészkelő madarak vannak tőlem 15-20 méterre. Gyorsan exponáltam 2-3 dokumentatív fotót, majd felkaptam magam körül a sátrat és már el is hagytam a terepet. Akármilyen izgalmasnak is tűnik a téma fontos, hogy minden amatőr kocafotós, mint én a fejébe vésse: a fészekfotózás tilos! (Ha meg már megtörtént, akkor ne történjek meg újra!)

Miután a Tóalj projekt 3-4 hétre jegelve lett, vasárnap hajnalban a Papfenyvesnél újra üzembe helyezett fix sátramat vettem célba őzfotó céljából. Időben érkeztem, nem zavartam meg semmit a becuccolásnál, de az elmúlt évek tapasztalataival ellentétben a hajnal első napsugarai nem ébresztették fel a kérődzőket. Sokkal inkább egy nyulat, mely hihetetlen sebességgel húzott el a sátortól 2 méternyire... majd egy kutya utánna, majd még egy, és még egy. Három hatalmas kóbor eb kergette szerencsétlen tapsifülest a réten oda és vissza. Magam meg sem mertem mozdulni, hisz ha a három dög szagot fog, tuti letépik rólam az álcát.


Fél hét körül aztán megjelentek az őzek is. Volt pillanat, mikor összesen 16 példányt számoltam a réten kisebb-nagyobb csoportokban. Arról az élményről nem is beszélve mikor két suta folyamatosan a sátor vonalában közelített felém, majd 2 méterre legelésztek tőlem... moccanni sem mertem. Igaz, a fotó iránti vágy megvolt, de az objektív másik irányba nézett és a Nikkor közelpontja amúgy is 4 méter körül van. Csak lestem kifelé félszemmel a jobb oldali nyíláson és vigyorogtam... fantasztikus élmény volt. Majd feltámadt egy szellő és megérezték a szagomat...


Aztán a megvadult kutyák szétzavarták az őzeket is, egyiküket jó hosszan kergetve, folyamatosan távolodva a sátortól. Ezt az időt kihasználva összeszedelőzködtem és hazamentem.

ui.: a napokban aztán megint lerohadt alattam a motor... tavaly motorikus fel lett újítva, de úgy néz ki a hajtásrész nem bírta a megnövekedett nyomatékot. A fotózás pár hétig szünetel...

2007.04.14.,15. - Füstös újrakezdés a Tóaljon

Najónapot... Kerek hét hónapja nem posztoltam ide semmitsenem... ennek egyszerű az oka: dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam, a fotózás meg elmaradt. Pont úgy ahogy a tél is. Pedig számítottam egy kis hóra, terveztem a ragadozómadarak etetését, nameg fotózásukat is. De vissza a mához. Pénteken kimentem a Tóaljra, hogy megnézzem mi újság partimadár ügyileg. 16-18 pár gulipánt, és 8-10 pár gólyatöcsöt számoltam, sok-sok cankó és néhány goda mellett. A gulipánok magas száma örömteli a tavalyi év után, viszont gólyatöcs mintha kevesebb lenne az idén. Sajnos a víz szintje már most nagyon alacsony... nem tudom mi lesz nyáron.


Nodealényeg... a Tóalj felkapott fotósparadicsom lett. Telepített lessátor, mobil lessátor... volt ott minden. Másnap hajnalban én is kivittem a magamét és hát nagy bátorsággal betettem a már ottlévő fixálca mellé, ahhoz a szigethez, ahol tavaly feészkeltek a gulipánok. Bíztam a kolléga rutinjában, hogy a kotlás még nem kezdődött meg, így nem fogunk zavarni. Volt is kiben bízni... Már a sátorban ültem, mikor nagytiszteletreméltó (elsősorban) búvárfotósunk, megannyi hazai és külföldi díj birtokosa K. Gábor bekopogott a sátramba. Elmesélte, hogy már jópár hete a városban van és reggel-este fotózza a szikes élőhely mindennapjait.


Mitnemondjak... jól esett a zár kattogását hallani. Gábor sátrát már megszokták a madarak, így az enyémnek se tualjdonítottak túl nagy jelentőséget, szokatlan közelségbe merészkedtek. Sajnos azonban a szemem vagy romlott az utóbbi időban, vagy csak elszoktam a manuális élesreállítástól, szóval a képek felét kidobtam.

Kis kitérő: városunk szeméttelepe (Szeged tulajdona) hetekkel ezelőtt 'kigyulladt'. A tűzoltók eloltották a lángokat, de azóta is füstölt a terület. Az éjszaka azonban minden eddiginél komolyabb mocsok áradt a szeméthegyből. A légmozgás megállt, fekete sűrű füst lepte be a várost. A tűzoltók sajnos csak sokára voltak hajlandóak kivonulni, mikorra a folytogató füst már Szatymaznál is látható lett. Még reggel is érezni lehetett a műanyag undorító égett bűzét.


A vasárnap hajnal a szombatival szinte megegyező volt, annyi különbséggel, hogy a tó felett az előző éjszaka füstje lebegett. Szerencsére a párolgás miatt körülbelül 2-3 méter záróréteg alakult ki, így a 'köd' nem tudott a madarakra telepedni. Napkelte után aztán feltámadt az északi szél és kitakarította a légréteget.


A szárnyasok a közelben tanyáztak, de nem nagyon akcióztak, bágyadtan keresték táplálékukat a zavarosban. kilenc óra után aztán olyannyira bekeményedtek a fények, hogy nem volt értelme tovább maradnunk. Gábor is, én is lebontottuk a sátrakat és hazamentünk.