2007.05.19. - Szalakóta kaland

Igen kellemes élményben volt részem szombat hajnalban. 'Jó tett helyében jót várj' alapon másodmagammal lehetőségem volt hazánk nemzetközileg is egyik legelismertebb természetfotós szakijával együtt fotóznom. A projekt nem volt a véletlenre bízva. A szaki megmondta, hogy szalakóta fog a memóriakártyára kerülni, és úgy is lett!


Bár tudtam, hogy komoly leshelyre számíthatok, de a helyszínre érkezve azért jól megcsodáltam a 'lesdobozt'. Csak cipő nélkül lehet bemenni, a lőirányt a sajtóból már jól ismert csak egyik irányból látható üveg fedi, amelyet számítógépek házának hűtésére szolgáló ventilátorok páramentesítenek.

A menetrend is előre le volt tisztázva. Napkeltekor beülünk, majd egy óra múlva, 5:10-kor fog megtörténni az első párzás. Mily meglepő, öt előtt öt perccel meg is jelent a beszállóágon a hím és békésen ücsörgött pár percig. Sajnos a nap még nem törte át a horizontot, így jellemzően ISO400 és f3.5-re nyitott rekesz mellett is 1 másodperc feletti záridők kellettek az expozícióhoz.

Rövidesen a hím elvonult vadászni, hisz párzás előtt 'ajándékfalatokkal' kedveskedik a tojónak. A tojó azonban keresztülhúzta számításunkat... a beszállóág felett futó villanyvezetéken várta a párját, így az első párzásról lemaradtunk.

Ezután hosszó várakozás következett. Barátunk elmondása szerint a következő párzás 8 óra körül lett volna esedékes. A szalakóták ezt az időszakot, hol közelebb, hol távolabb töltötték a lestől, de volt egy alkalom, mikor a tojó beült az ágra. A fátyolfelhő alatt ekkor már érdemleges záridőket sikerült produkálni, konkrétan 1/30-adokat sikerült kicsiholni a szerkezetből.


Ekkor ütött be a nagy 'baj'. A tojó beszállásakor magam nem számítottam párzásra, így 566mm-ről 800mm-es gyutávra váltottam, hogy pár közelit csináljak róla. Hiba volt... egyszer csak elkezdte nyújtogatni a nyakát, hátra tekintett, majd meg is érkezett a hím, ajándékkal a csőrében. Ijedtségemben, tekertem a fókuszgyűrűt jobbra-balra, próbáltam mindkét madarat belesűríteni a képkivágásba... nem sok sikerrel.


'Szerencse', hogy a párzás ezúttal elmaradt, így legalább azért nem okolhatom magam, hogy a megismételhetetlen pillanatot elcsesztem. Béna voltam na... szoknom kell a stresszhelyzeteket, mert a pillanat lehet hogy csak egyszer adatik meg. Ez a különbség a profik és a műkedvelő amatőrök közt... van még mit tanultom.

2 megjegyzés:

csgzs írta...

Lehet, hogy nem sikerült, lehet, hogy stresszeltél, de nekem ez a három madárpáros kép sokkal több, mint egy magában! Mehet a spór az 510-re! Akkor jöhet az iso800 meg a hosszú záridő... (meg a hajlakk a madárra:))

Müller Péter írta...

Hát ha fényképezőgép váltáson gondolkodom, lehet hogy nem 510 lesz. Elég régóta spórolok már...

Van egyaltalan azon tavkioldo?