2011.05.28.,29. - Széki gólyák

Május utolsó hétvégéjén mindkét nap kimentem a balástyai homokbányában kialakult tocsogókhoz egy kis széki gólya fotózásra. Az időjósok hidegfrontot jósoltak, de a szombat hajnal még derült égbolttal várt így nem bántam meg a korán kelést. Nem úgy vasárnap... de erről később.



Az előző héten akaratom ellenére, viszonylag közel raktam a sátrat egy gólyatöcs fészekhez. Ezt a malőrt nem akartam újra elkövetni, így péntek este messzebb parkoltam le az autót, és egy fasor takarásában gyalogosan, távcsővel felszerelkezve közelítettem meg a kérdéses területet. Fél órán át figyeltem a töcsök mozgását és amennyire a zavaros vízi növényzet engedte, sikerült konkretizálni, hogy hol is vannak a kritikus pontok, ahol fészkelés zajlik. Ezeket a területeket kizárva választottam egy viszonylag tisztább vízfelületet és oda telepítettem a sátrat.


Miután hajnal négykor beültem a lesbe, máris fél tucat gólyatöcs vett körül. Némelyik példány egészen közel merészkedett a sátorhoz, de a sötétben sajnos esély sem volt egy kis portréfotózásra. Később, ahogy pirkadni kezdett, szép lassan eltávolodtak a tojók, majd lassan el is tűntek. Visszatértek a fészkeikhez.


A les körüli területet egy hím tartotta sajátjának. Mozgásának koreografált útja a fotózás végére egészen kiszámíthatóvá vált. Néha egy-egy tojó táplálkozási céllal bejött a kérdéses területre, de párzás már nem volt... azt hiszem idén nem is lesz több. Izgalmas pillanatot mindössze az okozott ha két tojó került egymás közelébe, de sajnos ezek a momentumok lőtávolon kívül történtek. Nem úgy egy a hím tollászkodását lezáró nyújtózkodó mozdulata... az meg túl közelinek bizonyult a a fix gyutávnak, így a szárnyvégek lemaradtak. Kár érte...



Vasárnapra már egyértelmű volt a borulás, de ennek ellenére ismét korán keltem. A sátrat haza kellett hozni, így gondoltam, kiülök egy kicsit ha nem esik az eső. Nem esett, de az éjszakai szél felborította a sátrat, így a szék is csupa víz lett, aminek karfáján keresztül én is.


Sajnos a borulást a napkelte sem tudta feltörni, a madarak sem mozogtak így miután reggel hatkor még mindig huszad másodperces záridőim voltak, gyorsan a hónom alá kaptam a sátrat és elhagytam a vizet. Ja... előtte még svenkeltem egy terepjárót... csak hogy erről a napról is legyen kép. Lényeg a lényeg... fotózás szempontjából semmi értelme nem volt a vasárnap reggelnek.


Illetve mégis... miután elraktam a sátrat és a felszerelés, a mellcsizmát magamon hagyva körbejártam a tó mélyebb részét is. Utólag már bánom, hogy a méter-méterhúsz mély medret idáig figyelmen kívül hagytam. Ugyebár ez a vízmélység sem a parti, sem a gázlómadarak nem ideális, viszont van pár sziget és félsziget a vízben, melyeken szintén gólyatöcsök fészkelnek. 


Az egyik ilyen szigeten egy nádfal mögött tíz méterre észre is vettem egy fészket. Csendben, észrevétlenül meg lehet közelíteni és a nádfal mögül háborítatlanul lehet fotózni. Ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagyni. Kövezzenek meg az ellenzők, de a jövő héten fészekfotózás lesz... zavarás nélkül.

2 megjegyzés:

Völgyi Sándor írta...

Csak ámulok és bámulok! :)
Az álló portré szemből nagyon-nagyon jó!!

Üdv
Sanyi

Névtelen írta...

Szerintem az első fotó lett a legjobb, de grat. a többihez is, szép képek. Üdv: S. Dani