2010.10.23. - Itatóból etetőt és egy kis panaszkodás

Múlt hét végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a nyár közepén elkészült madáritatót átalakítsam madáretetővé. Talán korai még megkezdeni az etetést, de az előkészületekhez kellemes idő volt. Első lépésként kimertem a közel négyszáz liter vizet, majd befedtem a medencét OSB lappal. Erre egy pár centi vastag földréteg került, majd kezdődhetett a dekorálás. Pár öreg mohás tuskót is elhelyeztem a kompozícióba, és színes zuzmókkal borított beszállóágakat. Idővel majd elválik mit, hogyan kell módosítani. 


Ma ültem ki először a lesbe. Szórtam ki pár marék napraforgót és kukoricát, majd vártam. Langyos idő volt, a határban találnak még élelmet a madarak így nem számítottam fotózási lehetőségre. Ennek ellenére egy szajkó két alkalommal is meglátogatta az etetőt. Ez mindössze azért érdekes, mert immáron ez a harmadik év, amikor az etetés első napján sikerül szajkót fotóznom. Az első napon! És utána egész télen nem... 


És a panaszkodás...
Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy az erdő - ahol az etető van - komoly egészségügyi gyérítést szenvedett az elmúlt hetekben. Ez alkalommal volt időm körbejárni kissé. Siralmas a látvány... Az a rosszindulatú érzés van bennem, hogy a munka irányítójának semmilyen fogalma sincs ezen erdő sajátosságairól, látogatóiról. 

Az valóban látszik, hogy csak a beteg és öreg fákat vágták ki... de a munkagépek, melyek kivontatták a rönköket széles utakat hagytak maguk után, számtalan csemetét is letarolva. Miért nem lehet lovakkal kihúzni a törzseket? Ezek a két autó széles 'csapások' hamarosan izgalmas új utakat fognak jelenteni a krosszmotorosoknak.

Egy másik, elsősorban számomra kellemetlenség, hogy a les és az etető-itató tulajdonképpen mindenki számára láthatóvá vált. Ugye nem kell magyaráznom a lehetséges következményeket. Az elmúlt hetekben már akadtak nem várt látogatóim, de szerencsére kisebb rongáláson kívül más nem történt. Ezidáig...


A kitermeléssel párhuzamosan megkezdődött az 'orkok' téli hidegre való felkészülése is. Szombaton három utánfutót és egy lovaskocsit számoltam, mely dugig volt rakva fával. Biztos volt engedélyük a száraz ágak gyűjtésére... A dolguk is könnyebb lett.., a lovaskocsi bemegy az irtás közepére, a erdő takarásában kényelmesen megpakolják. Korábban legalább fordulni kellett gyalogosan egy párszor, hogy tele legyen a szekér. Igazából ezzel kárt nem okoznak, sőt a favágók által otthagyott csatatér is rendezettebb lesz, de ugye a száraz ág is elfogy egyszer és akkor a gyűjtögetés után majd természetes lesz a fejszecsattogás is.

Kár, hogy az erdőgazdálkodókkal még soha nem találkoztam kedvenc erdő(m)ben... nem bántom én őket... szarul vannak fizetve, biztos sok a papírmunka is... de olyan átgondolatlannak és drasztikusnak tűnt ez az 'egészségügyi ritkítás'. Na mindegy... majd lesz valahogy... a bálványfa tömeges elszaporodására bizton számíthatunk.

3 megjegyzés:

Völgyi Sándor írta...

Szia Péter!
Szerintem kár volt kimerned a vizet. A madarak egészen a kemény fagyokig szívesen használják az itatót. A vékony jégréteg feltörése után is szokták használni a friss vízfelületet. És az etetővel összekötött itató forgalma is sokkal nagyobb.
Jó téli szezont kívánok.
Üdv
Sanyi

Müller Péter írta...

Szia Sanyi!

Köszönöm megjegyzésed...
Igen... ismerem a helyzetet, de egyszerűen olyan bizonytalan az időbeosztásom, hogy mikor tudom majd téliesíteni a dolgot, hogy inkább előbb mint utóbb megtettem a befedését.

Üdv!

Juci írta...

A piros ruhas gyanusitott kepet latva es a szoveget olvasva hangosan felnevettem!:)Kitartas az orkokkal, remelem jo lesz a teli szezon!