2011.02.19.,20. - Ölyvet láttam...

...de nem fotóztam. A hétvégén mindkét hajnalban kiültem a lesbe szemügyre venni, hogyan is válik be a 'fára akasztott hús' koncepció. Részben működik, részben nem. A kutyák bár nem férnek hozzá, de továbbra is az etető körül tanyáznak. Egy alkalommal sikerült fizikai kontaktus segítségével elzavarnom őket, így ha most meglátnak legalább akkor elszaladnak.


Mivel a 'madáreleséghez' nem férnek hozzá a dögök, így más megoldáshoz folyamodnak. Sajnos találtam egy darab őzbőrt, majd nem sokkal később egy koponyát és pár csontot is. A maradékok nem feltétlenül tartoznak egy állathoz, ugyanis ma fotóztam egy fiatal őzet, akinek hasonló méretű darab hiányzott a marjánál (az őzeknek van ilyen testtája?), mint a talált két tenyérnyi bőr. Persze ez csak egy teória... de az tény, hogy mindkét bizonyíték kutyák szájából került ki.


De ami sokkal fontosabb. Mindkét hajnalban, napkelte előtt 10-20 perccel beszállt elém egy ölyv. Juhhhé... Beszállt, majd elszállt. Ami érdekes, hogy az őzek is ekkor érkeztek és olyan érzésem volt, mintha az ölyvek miattuk szállnának el. Nem mintha félnének tőlük, de a komfortzónájukat zavarhatja a kérődzők jelenléte.


Miután a ragadozók elhagyták a les előtti beszállóágakat, sokáig még a környező fákon maradtak, de nem sikerült onnan leimádkoznom őket. Nem adom fel...

3 megjegyzés:

Topoly írta...

Tiszteletre méltó a kitartásod, piszkosul megdolgozol a képért. Sikerélményt kívánok:)!

Völgyi Sándor írta...

Szia Péter!
Nem tudom, hogy felvetted-e már a kapcsolatot a helyi vadőrrel. A kóbor kutyák hatalmas károkat okoznak a vadállományban, mint ahogy a te eseted is példázza. Biztosan segítene. Azért most már megérdemelnél egy ölyvfotót, az biztos!
Üdv
Sanyi

Müller Péter írta...

Szia Sanyibá!

Jeleztem nekik a problémát... de azt hiszem a súlyát nem érzik. Jövő héten újra beszélek velük... Köszi, hogy írtál.

Üdv!