2011.02.26.,27. - Hétvégi összefoglaló

Nehezen vettem rá magam ezen a bejegyzés írására, mert túl sok izgalmas dologról nem tudok beszámolni és képekkel is nehezen tudom illusztrálni az unalmas órákat. De ez a blog nem csak a látogatóknak készül, hanem saját magamnak is a tapasztalatok dokumentálására, így le kell írnom, mi (nem) történt a hétvégén.


Időjárás szempontjából jól indult a dolog. Két napi intenzív havazás után, szombat hajnalra 20-30 centis hó fogadott a határban. Ennél jobb körülményeket nem is kívánhattam volna egy utolsó nekifutáshoz az ölyves projekthez. Mint ismeretes, a kóbor ebek távol tartása érdekében egy magasabb ágra etetek. A módszer bevált, már nem tanyáznak állandóan a les körül.


Szombat hajnalban a kocsit hókotrónak használva értem a terület szélére. Mire betúráztam a leshez a nagy hóban, igencsak megizzadtam. A hús a beszállóágakról a földre tettem, beültem a lesbe és vártam a napkeltét. Ezúttal azonban még csak a hangjukat sem hallottam az ölyveknek. Miért? Hó van, hideg van, hús van... én ha ölyv lennék tudnám mi a dolgom. 


Mindössze egy fiatal és egy idősebb őzbak vonult át előttem, de idővel őket is elzavarta két ezidáig nem látott kutya. Ha jól számolom ezidáig nyolc különböző ebet láttam a réten. Tenni kellene már valamit a tisztelt illetékeseknek... Lényeg a lényeg... pár órányi várakozás után feladtam a dolgot. Idén talán utoljára próbálkoztam a ragadozómadarakkal... de a következő szezonban sikerülni fog a dolog.


Másnap kicsit tovább aludtam, majd a madáretetőhöz mentem. Rég fotóztam már itt, így kíváncsi voltam van-e változás a látogató fajok terén. Nincs... veréb, cinke, fakopáncs. Váratlanul, egyszer-egyszer feltűnt egy kedves vörösbegy, de semmi különlegesség. Csalódott vagyok... elsősorban azért mert nem tudom megmagyarázni az okát. Csak a heteken át tartó 'egészségügyi ritkítás' nevezetű fakitermelést tudom okolni...


Egy kis technikai gubanc okán két órányi céltalan fotózgatás után visszamentem az ölyves rétre. Fogtam a távcsövet és pár száz méterről ránéztem az ágakra. Ott ült... és tépte a húst... Majd észrevett és elrepült. Odamentem a beszállóághoz. Egyértelmű nyoma volt az ölyvek folyamatos jelenlétének. Alig volt már hús az ágon, így kötöttem fel újabb adagokat majd csalódottan elhagytam a területet.

Nincsenek megjegyzések: