2010.07.24. - A madáritató főpróbája

Hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a téli madáretetés mellett nyáron is 'gondoskodjak' szárnyas barátaimról. Idézőjeles a 'gondoskodás', hisz nem önzetlenül teszem mindezt, a fotózásom esélyeit szerettem volna növelni a projekttel. Jelentem sikerült...


A téli madáretetős asztalra pár hónapja már raktam ki egy nyolcvan literes tálcát, de a korhadt deszkákból készített alapzat nem bírta  víz súlyát és a vízfelület mérete sem volt megfelelő a sikerhez. Két héttel ezelőtt aztán öt napi kemény melót követően elkészült a profi itató. Két méter hosszú, másfél méter széles, tizenöt centis vízmélységgel, nagyságrendileg nettó négyszáz literes kapacitással nem számít túl nagynak, de a célnak megfelel. Mások tapasztalatait kikérdezve nehezen tudtam eldönteni, hogy abszolút a földön vagy asztalon legyen-e a víz, hisz sok faj számára a lábakon álló medence idegen környezet és nem használják. Végül egy köztes megoldást választottam. Fél méter magasságba emeltem a vízfelületet, de köré földet hordtam, így egy kis mesterséges domb alakult ki, viszonylag természetes környezetet biztosítva. Soha nem felejtem el azt a három napnyi földlapátolást a forróságban.


A szerkezet végül elkészült, de valahogy vízzel is meg kellett tölteni. Szerencsére kaptam önzetlen segítséget... utánfutóra rakott kér darab kétszáz literes hordóval és néhány vödörrel felszerelkezve pikk-pakk működésre bírtuk a medencét. Ezek után már csak a medence berendezése és az őzekre rendszeresített öreg les áttelepítése maradt hátra. Egyelőre kissé zavaros a létrehozott környezet, de időval majd finomítok rajta. Az elmúlt napokban esténként ellenőriztem a vízszintet. A viszonylagos nagy mélység (tizenöt cm), úgy néz ki jó elgondolás volt. A folyamatos tikkasztó forróság ellenére 'mindössze' napi húsz liter víz párolgott el, mennyiség akár motoron is kivihető egy kanna segítségével. 


Végül ma hajnalban megtartottam a főpróbát. Ugyan nyomai voltak annak, hogy használják a madarak (sőt! egy alkalommal sünt is láttam), de azért vártam már, hogy fényképezőgéppel is dokumentálhassam a munka eredményét. Az elmúlt napok fülledt kánikuláját egy hidegfront érkezése szakította meg - fújt a szél és borult volt az ég -, de azért bíztam benne, hogy nem hiába kelek fel. 


Így is lett... A derengő napkeltét követően szép lassan beindult az élet. Először egy balkáni gerle közelítette meg óvatosan a vizet, majd reppent fel a fényképezőgép zárjának csattanására. Fura volt látni, hogy a városi parkokban kézből csipegető madarak itt mennyire körültekintően, már-már gyáván közeledtek. A gerlét egy zöldike, majd egy fiatal meggyvágó követte. Ők és kizárólag csak ők rendszeresen látogatták a vizet a következő két órában. A meggyvágó rendkívül agresszív volt nem csak a zöldikével, de fajtársaival is, akciófotóra azonban esélyem sem volt a sötét fellegek 'nyújtotta' hosszú záridőknek köszönhetően. A nap különleges pillanata egy fülemüle (népiesen csalogány) érkezése volt. Kora nyáron sokszor hallottam már énekét, de fotózni nem volt még alkalmam.


Végül de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Palánkai Zsoltnak és Sóti Lászlónak, hogy megosztották  velem tapasztalataikat és elláttak jó tanácsokkal valamint Topoly-nak a kubikus munkában, és Horváth Zoltánnak a konstrukcióban és vízhordásban nyújtott önzetlen segítséget. Köszönöm!

5 megjegyzés:

beeproject írta...

Tisztelet a gondoskodásért,nem mindenki ilyen önzetlen mégha célod is volt vele,de szerintem az állatok jártak inkább jól. :)

Misi írta...

Csodálatos!

Elképesztő milyen klassz ötleteitek vannak.A fotók pedig..hát gyönyörűek.Élesek, szépek a színek,szóval minden együttvéve klassz!

Aikon írta...

Szépek :)
Az itatóról készült "werkfotókat" hiányolom egy kissé.

Jó Sir Robin a bátor írta...

Hatalmas ötlet, és remek képek. Werkfotó lesz?

Müller Péter írta...

Srácok!
Köszönöm mindenkinek a kommentet... azért az ötlet nem újszerű és nem én találtam ki, éve óta működnek ilyen itatók az ország számos pontján.

A hiányolt werkfotókat a következő postban találjátok... Üdv Nektek!