Rendhagyó bejegyzés ez a mai. Elmesélem, hogy tette néptelenné a madáretetőt tíz kiló napraforgómag.
Napok óta ködben úszik a környék. Nem az a napkeltével szépen lassan feloszló, hanem az egész napos szitálós fajta, sűrű, nyálkás felhőben. Ma reggel azonban a látótávolság legalább harminc méterre növekedett, így kimentem az etetőre fotózni. Beültem, összeraktam a felszerelést és vártam. És vártam... néztem az üres etetőt. Ilyen ez a látvány...
Majd ismét vártam. Tíz percet... fél órát. Elővettem a PDA-t... netezgettem... megválaszoltam pár e-mailt... csináltam a gépről egy biztonsági mentést... megnéztem, hogy Moha bá - a navigátor - tudja-e hol is vagyok... szóval vártam. Unatkoztam. Egy, azaz egyetlen madár nem repült az etetőre. De a türelem a természetben fotózó erénye kell, hogy legyen. Hisz nincs még itt az etetés ideje... tudom jól. Majd a fagyokkal és a hó érkeztével beindul a dolog... hejjj... csak győzzem pénzmaggal a madármagot. Másfél óra elteltével elkezdtem azon gondolkodni, vajon mit ronthattam el. Némi hezitálás után meggyőztem magam, hogy nem tettem ma sem másként, mint eddig bármikor a madáretető közelében...
... majd ekkor néma eszmefuttatásomat cinkék hangos viaskodása zavarta meg. Kinéztem az asztalra, de még most sem láttam szárnyas vendégeimet. Jaaa... hogy hátulról jön a hang?! Kikukucskáltam a lessátorból a hátsó ablakon és akkor esett le a tantusz. Az etető feltöltésekor két tíz kilós zsákot vittem ki, nem tudván az új konstrukció mennyi magot is képes 'befogadni'. Egy zsák elég volt. A másik pakkot egy nejlonzsákba csomagolva a lessátor mögötti sűrű bokor tövébe rejtettem későbbi felhasználásra. Nos kosztosaim ezt megtalálva, mind a két réteget kilyuggatva szemezgettem a bokor tövében, nagyívben elkerülve a terülj-terülj asztalkát. Érthető... a bokor sűreje sokkal biztonságosabb számukra. Amatőr hiba volt részemről... lehet mosolyogni.
A lessátort elhagyva a potya-kaját eltávolítottam, majd elszaladtam enni én is pár falatot, abban bízván, hogy a délután ezen apró malőr kiigazításával már csak jobb lehet. Nem lett...
A kiszóródott magot még kora délután is csipegették a kis drágák, majd mire az végleg elfogyott, olyan sötét felleg borult a az erdő fölé, mintha csak Szauron seregei készülődnének leigázni a Papfenyvest. :-) Fény nélkül pedig, csak a fenti 'festőművészetre' adódott lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése