2009.11.25. - Akcióban

Az előző bejegyzésben említett apró malőr eredményezte legutóbbi, egész napos sikertelen fotózást ma kárpótolta a sors. Rendkívül izgalmas napon vagyok túl és számomra sok újdonság történt a madáretetőn.

Szikrázó napsütésben, reggel nyolc óra körül ültem a lesben, három órányi fotózást tervezve. Kiérkezésem után picit megigazgattam a beszállóágakat és kialakítottam az egyik sarokban egy egyszerű madárfürdőt/itatót is. A lessátor ajtajának bezárása után rögtön megérkeztek a széncinkék csapatosan. Apró szárnyuk berregésének hangja betöltötte a sátor környékét... sőt... mint utóbb kiderült, ürülékük erőssen beborította a sátrat is.

Mint írtam ragyogó napsütés volt. Olyan fénymennyiség ömlött a tisztásra, amit már rég tapasztaltam. Gondoltam egy bátrat és feltekertem az érzékenységet iso 640-re, hogy az adódó kétezred másodperc feletti záridőket kicsit mozgalmasabb jelenetek megörökítésére használjam. Fene gyorsak ezek az apró madárkák. És hiába a félprofinak titulált tükörreflexes gép, igen erősen kell koncentrálni, ha már a mozdulat előtt észre akarom venni a kezdődő akciót. Persze a másodpercenkénti 5 képes sorozat sokat segít. Nyomtam is a gombot, mint 'süket a csengőt'.

A cinkéken kívül pár pillanatra megjelent a szajkó is, de bármennyire is óvatosan próbáltam ráfordítani az objektívet lebuktam és elröppent. Később megjelent a fakopáncs is, akit ezidáig rendkívül mókás madárnak tartottam. Most a jelzőt ostobára módosítom... persze csak kedvességből. Hiszen mi értelme van a madáretető asztalt alulról kifaragni és úgy csipegetni, amikor a lapját egy négyzetméternyi mag roskasztja??? A válaszokat e-mailben kérem... szeretném megkövetni magam, és rehabilitálni ezt az ostoba jószágot. :-) Később aztán változtatott a taktikán és ráállt az asztal lábához támasztott elkorhadt fatörzs gyepálására.

Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett. Egy másodperc alatt felbolydult, majd a következő pillanatban néma lett az etető. Megjött természetfotós pályafutásom első ragadozómadara az etetőre. A karvaly... meg is remegett a kezem. Sajnos a lehető 'legrosszabb' helyet találta meg... sikerült a sátorhoz legközelebbi beszállóágat választania - pedig van neki telepített farönk is az etető mögött -, így teljes alakos fotóm nincs, de pár mellképet sikerült rögzítenem. Csak remélem, hogy látom még a tél folyamán.