Délelőtt tíz óra körül derült ki az ég. A madáretetőhöz érve láttam, hogy az előző bejegyzésben is látható karvaly által hazsnált beszállóág a földön hever. A szél vagy az énekesek nem lökhették le, így azt feltételezem, hogy valami nagyobb madár próbálta használni, de nem bírta el a tömegét. Visszahelyeztem, rögzítettem, majd beültem a sátorba.
A forgalom ezúttal is nagy volt, kár, hogy a fajok diverzifikáltsága kevésbé. Az első 2 órában kizárólag csak a cinkék látogatták a terepasztalt. A távolban három szajkó is méregetett, de a közelbe csak egy merészkedett. A ragadozóknak kihelyezett rönkre szállt be, de kép nincs róla... az akkumulátorok épp akkor merültek le. Pech...
Egy idő után a távolból durranásokat hallottam. Majd egyre közelebbről... majd még közelebbről. Kinézve a hátsó ablakon tőlem ötven méterre egy zöld Niva állt, mellette a psukás ember. Kicsit morfondíroztam, hogy kibújjak-e a lessátorból, hisz az erdő szélén, a közeli út irányába talán nem fognak lőni... aztán győzött a józan ész és feladtam a fotózást. Beszéltem az emberrel, elmondta, hogy apróvadra lőnek, fél órán belül végeznek ezen a területen. Megkérdezte, hogy én vagyok-e az a pusztaszeri fotós /Máté Bence/. :-)
Gyors ebéd után ismét kiültem a lesbe. A fények jók voltak, de a forgalom elmaradt. Megjelent pár mezei veréb is, illetve tiszteletét tette egy csuszka is. Sajnos csak egyszer fordult, de akkor két szem magot is elvitt a kis mohó. Mára ennyi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése