2009.12.06. - Télapó hozta fajgazdagság

Csudajó napon vagyok túl. Az etető mind forgalomban, mind fajgazdagságban igazán különleges élményt nyújtott. Ha belegondolok, hogy tavaly összesen öt fajt sikerült lencsevégre kapni a téli időszakban, akkor a mai felhozatal a - nem létező - elégedetlenségemet mindenért kárpótolta. Volt széncinke, kékcinke, mezei veréb, fenyőpinty, erdei pinty, fakopáncs, csuszka, meggyvágó, csíz. Ez utóbbi kettőről még nem volt képem.
Sokáig aludtam... éjjel sűrű köd borult a falura, nem éreztem szükségét a korán kelésnek. Tíz óra után értem az erdőbe. Kicsit rendbetettem az etetőt és a beszállóágakat és észrevettem egy fura ürüléket az asztalon... talán mókusé lehet. Bár úgy volna. Ahogy beültem a lesbe, máris megindultak a kosztosok. Kezdetben a széncinkék rajzottak, majd egy kékcinke is vegyült közéjük.
Aztán megjelent pár fenyőpinty és egy sárga madárka is... először azt hittem zöldike - két éve nem láttam már -, de mint utóbb kiderült egy csíz volt az. Később többször visszatért, de még akkor sem tűnt fel, hogy más mint a megszokott erős csőrű zöldi.
A forgalom egy pillanatra sem csappant meg... Alig fél órája ültem a lesben, amikor sörétes puska durranást hallottam a távolból. Először csak egyet és messziről. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de mikor egyre közelebbről és hangosabban durrantottak, akkor kezdtem félni, hogy a mai fotózás rövid lesz. Szerencsére meghallottam tőlem 50 méterre beszélgetni a vadászokat. Kiugrottam a sátorból és letisztáztuk, hogy nem vagyok útban, így maradhatok. Szerencsére... mert a móka csak ezután kezdődött.
Megjelent egy meggyvágó. Jajjjdeszeretem... mókás madár a nagy fejével, rövid farkával, erős csőrével. Soha nem láttam még ebben az erdőben pedig járom már pár éve. A zár csattanására, ahogy jött el is ment. Aztán megjelent a fakopáncs. Kezd megbarátkozni a hellyel... most már nem viszi el messzire a magot, hanem az etető enteriőrjében lakomázik. Sőt... ma felfedezte a ragadozóknak kirakott oszlopot is.
Távozása után sem maradtam vendégek nélkül. A folyamatos széncinke inváziót ismét egy majd még kettő meggyvágó zavarta szét. Kicsit izmoztak egymással, de aztán rájöttek, hogy mindhárman elférnek az asztalon. Letelepedtek és békésen falatoztak perceken keresztül.
Az utolsó fél órában a csuszkát próbáltam lencsevégre kapni... kiszámíthatatlan madár... soha nem érkezik ugyanazon oldalra, és soha nem tartózkodik az etetőn 1-2 másodpercnél tovább. Csak jön, felkapja a magot és már megy is. Nem árulok el titkot... nem sikerült. De a nap zárásaként ismét megjelent egy csíz... ezúttal egy ifjú példány.

2 megjegyzés:

Hédi írta...

Fantasztikus a blogod, örömmel olvasom.

Müller Péter írta...

Én pedig nagyon köszönöm, hogy ezt teszed! Várlak máskor is!