2010.11.04.,05. - Felemás élmények

Kevés képpel és felemás élményekkel zárult ez a hétvége. Az egész heti esőzést követően a szombat borult, de csapadékmentes, míg a vasárnap az idei tél eddigi leghidegebb reggelét hozta. Már péntek délután tettem-vettem kicsit a madáretető körül. Próbáltam kiokoskodni, hogyan is lehetne az énekeseket a beszállóágakra 'kényszeríteni'. Ugyanis a közeli bokrokról, fákról egyenesen az asztal közepére huppannak, ami ugye nem is túl izgalmas és nem is túl természetes látvány. Jobb ötlet nem lévén, építettem egy 'fűfalat' az etető bal oldalára, ami olyan hatékony volt, hogy a szombati fotózást követően le is bontottam. 


A szombati nap kissé eseménytelenül telt... A szajkóknak hangját sem lehetett hallani, fakopáncs és csuszka nem mutatkozott, a cinkéken kívül néhány mezei veréb lopta csak a magot. Nyolc körül aztán jött a menetrendszerű mókus. Úgy egyednek gondolom, mert a pofája bal oldalán volt egy egyedi fekete sáv... talán sérülés. Nem sokáig maradt, valamitől megriadt, elszaladt, vissza sem nézett. Egyetlen kellemes meglepetés egy fácánkakas volt, mely komótosan felballagot az 'etetődombra', kikukucskált, majd a fényképezőgép hangjától hangos kakatolással elrohant.


A vasárnap deres, fagyos és tiszta napkeltével várt. A határban -7C fokot mutatott az autó hőmérője, de fura mód a leskunyhóban hagyott palack víz folyékony halmazállapotú maradt... A forgalom a hidegnek megfelelően sokkal erősebb volt, mint előző nap. Fajgazdagságot tekintve nem volt meglepetés, egy kékcinkén kívül nem sikerült új fajt lencsevégre kapnom. 


Jöttek csuszkák, fakopáncsok, cinkék, verebek és a számomra oly kedves vörösbegy is rendszeresen fordult. Sajnos a beszállóágakat továbbra is csak nagy ritkán használják, pedig van már mindenféle: vékony, vastag, leveles, csupasz, bogyós, bogyótlan, tüskés, tövises, mohás... De nem kell nekik... jönnek a magért, felkapják és viszik a bokrok sűrűjébe... 

2 megjegyzés:

Völgyi Sándor írta...

Szia Péter!

A beszállóágas problémára én a következőt használom. Amikor nem vagyok az etetőnél, a madarak egy nagy önetetőből esznek. Ez egy nagy "doboz" amiből egy tálcára folyik a szotyi. Erre járnak rendszeresen, ezt szokják meg. Az etető mellé kerül egy tálca, amihez a beszállóágakat rögzítem. Erre a tálcára csak akkor rakok magot, ha fotózni megyek, és ilyenkor a nagy önetető tálcáját letakarom, elzárom. A madarak megszokott röppályáját ezzel megtöröm, és a ritkábban használt beszállóágas tálcára kényszerülnek. Mivel ide nem megszokásból szállnak, ezért általában először a setup-okon landolnak. Jó megoldás lehet még, hogy a szotyit belerakod valami oldalfalakkal bíró edénybe. Ezzel is egy közbenső beülésre tudod "kényszeríteni" a madarakat.
Próba szerencse. :)
Jó lett a fácán portré!

Üdv
Sanyi

Völgyi Sándor írta...

Szia Péter!

Szerintem mindenképp szűkítsd be a "magfelületet". Legalábbis a fotózások idejére. A madarak semmivel sem lesznek bizalmatlanabbak, nem fogják ez miatt elhagyni az etetődet. De! A kisebb felület miatt nagyobb lesz a versenyhelyzet. Ugyanannyi madár nem fér el egyszerre sokkal kisebb területen, ezért várniuk kell egymásra. És a sorukat remélhetőleg a beszállóágakon fogják megvárni. Én még azt is megtenném, hogy egy felül nyitott "doboz" szerű vájúba tenném ilyenkor a szotyit. A madár így nem látja már messziről, hogy hova kell repülnie, ezért egy közbenső landolást is meg kell tennie. Ez lesz a beszálló ág. Innen látja majd a szotyit, és innen ugrik le magért. Nálam legalábbis így működik. Persze azért vannak kamikáze madarak is, de a legtöbb azért először az ágakra száll le.

A moduláris szisztéma nem rossz ötlet, de nálam sem vált be, pont azért, amit mondtál. Én általában úgy rakok ki beszállóágat, hogy a függőleges része is "természetazonos". Próbáld úgy, hogy leszúrsz egy ágat, aminek van oldalra kihajló ága.

Ha bármi kell, keress nyugodtan a volgys kukac frímél pont hú címen.

Üdv
Sanyi