2010.12.12. - Téli kavalkád

Egész éjjel apró pelyhekben esett a hó, reggelre pár centis lepellel borítva a várost és környékét. Az égbolt meglehetősen szürkés volt, de ez nem tántoríthatott el attól, hogy megtapasztaljam, hogyan is működik a madáretető a tegnapi átalakítása után. Még napkelte előtt kiértem az erdőbe, letakarítottam a havat a megmaradt magról, majd feltöltöttem a 'vályúkat'.


Lassan, óvatosan  közelítettek a madarak az új konstrukcióhoz, de az már az első pillanattól látszott, hogy a koncepció működik... kisebb a 'magfelület', versenyhelyzet alakul ki, a kosztosok kénytelen várakozni a környező beszállóágakon. Kezdetben számoltam is az ágra érkezők és a magra huppanók arányát... 20:3, ami kiváló a korábbi fordított arányhoz képest.



A madarak csak jöttek és jöttek. Lengedeztek a beszállóágak, surrogtak a szárnyak,  porzott a hó körülöttük, folyamatos volt a forgalom. Cinkék, verebek, fakopáncsok, csuszkák, néha fenyőpintyek voltak a jellemző fajok. Sajnos az erősen borult égbolt akciófotóra nem adott lehetőséget, de ennek ellenére az idei szezon legizgalmasabb napja volt ez.


Főként, hogy néhány kellemes meglepetés is ért... Elsőként az etető mellett álló fenyő törzsén érdekes, felfelé tartó spirális mozgásra lettem figyelmes. A mozgást láttam, de a madár kilétét elsőre nem sikerült megállapítanom. Aztán egy pillanatra megállt az 'álcaruhába' bújt apró görbecsőrű. Egy fakusz volt az... Tulajdonképpen egy inverz csuszka... ő nem fentről lefelé rohangál a fák törzsén, hanem lentről felfelé jellegzetes spirális csavarvonalban. Személyes találkozásom még nem volt a fajjal, így igazán örültem megjelenésének.


Ezután érkezett a későn kelő mókus, a sebhelyes arcú... Kissé zavartan rohangált az etető körül, valószínűleg zavart okozott neki az idei első hó és a környezet átalakítása. Idővel aztán rátalált a  napraforgó magra... majd a faggyús cinkegolyókra... majd a kukoricára. Mindenhol falt egy keveset, majd bő negyed órán át kaparta a leskunyhó ajtaját. Ennek okát, célját, értelmét még nem sikerült megfejtenem, de rendszeresen csinálja.


Rövid időre kicsit több fény szűrődött át az elvékonyodó felhőrétegen. Ekkor megpróbálkoztam némi felszálló landoló kép készítésével. Sikerem nem nagyon volt, de már agyalok azon, hogy legközelebb megpróbálom vakuval megfagyasztani a pillanatot. Ezen próbálkozások igen komoly mennyiségű 'üres' képet eredményeznek a memóriakártyán, amit időnként tucatjával törölgetni kell. 


Egy ilyen elfoglalt pillanatomban érkezett meg az etetőre két fácán tojó. Ügyetlen mozdulatokkal kaptattak fel a dombra, körülnéztek, majd a lesétáltak. Igazi úri tyúkok... nem jó nekik a napraforgómag. 


11 óra körül aztán ismét elsötétedett és elkezdett esni előbb a havaseső, majd az eső. Kicsit vártam még, hátha eláll... Megérte... csuszkát fotóztam.  Persze nem most először... de ezúttal klasszikus csuszka pózban, ami már nagyon hiányzott a képtáramból.


Ezzel a képpel véget is ért az öt órás ücsörgés a kunyhóban. Nagyszerű reggel volt, az új etető kiválóan vizsgázott és az időjárás is kegyes volt hozzám a friss hóval. Még több ilyet kívánok magamnak.

3 megjegyzés:

srb írta...

Én már hintem a blogodat a barátaim közt mint az igét. Egyre izgalmasabbak a képek, ahogy jönnek ez újabb fajok..

Müller Péter írta...

Ezt csak köszönn tudom... bár nem cél a látogatottság növelés, de a visszajelzések jól esnek! Köszönöm szépen!

Völgyi Sándor írta...

Pár napig elmaradtam, nem jártam nálad. Örülök, hogy beválik a módszer.
A fakúsz miatt máris irigykedem.
Hajrá-hajrá!

Üdv
Sanyi