2011.06.05. - A vízreszállás gondolata

Miután a szombati tóparti fotózás lessátor áttelepítéssel zárult, vasárnap reggel a négy órányi alvás ellenére újult erővel és nagy reményekkel indultam a balástyai tanyavilágba. A homokpad, ahol előző reggel barátrécék és szárcsák tucatjai tollászkodtak, kiváló lehetőségnek tűnt az 'unalmas' gólyatöcs fotók után néhány ritkábban fotózott faj megörökítésére.


Az élet azonban másképp rendezte a dolgot. Ahol tegnap számtalan madár végezte reggeli rutinját, ott ma már csak a guanóval borított üres part és rengeteg légy várt rám. Mivel ezen a partszakaszon nem tudtam annyira rejteni a sátrat, mint a gólyatöcs fészeknél, így feltételezem az idegen objektum okán nem jöttek a szárnyasok.


Azért pár fajt sikerült lencsevégre kapni. Napkelte előtt egy fiatal piroslábú cankó jelent meg közvetlen a sátor előtt. Szedegetett, táplálkozott volna, de a fészküket védő gólyatöcsök pár bíbiccel egyetemben elzavarták.


Ekkor felbukkant egy kis lile. Pici tömzsi alakjával, ahogy szedi a rövid lábait nagyon mókás látvány. A korábban bemutatott - szintén vicces - párzási rituáléja mellett a táplálkozása is megmosolyogtató. Apró lábaival 'dobol' a földön, így kapkodva össze a rovarokat, férgeket. 


Az apró tollas 'robot' eltűnése után, hosszú unalmas időszak következett, mikor is a figyelmem a part helyett a vízre terelődött. Ott azért továbbra is jelen voltak tervezett fotóalanyaim. Búbos vöcskök, szárcsák, barátrécék és az itt költő, most már két fiókáját nevelgető hattyúpár is elvonult előttem a vízen. 


Csak hát kissé messze voltak... Közelebb kellene mennem és folyamatos lassú helyzetváltoztatásra is képesnek kellene lennem a vízben. Ezen probléma leküzdésére fejben már tervezem a petpalackokon úszó mobil lesemet.

1 megjegyzés:

Marcsi írta...

A szűkebb környezetünk varázslatos szépéségét, titokzatos élővilágát megfigyelve és megörökítve, majd számunkra bemutatva a képeket, gondolatokat - példaértékű munka, kiváló tálentumokat felmutató!!! Szívből gratulálok! Rendszeres olvasóvá váltam és hírét viszem az itt születő csodáknak...