Hajnal négykor már a homokbánya tónál derékig ültem a vízben. Még előző este kivittem a lessátrat. Próbáltam valami olyan helyet keresni, ahol a növényzet nem teljesen fedi a vizet. Mivel tiszta felületet egyáltalán nem találtam, így gyors elhatározással egy homokpad közelébe helyeztem el a lest, bízván abban, hogy legalább az ott történteket sikerül viszonylag tiszta rálátással, kesze-kusza előtér nélkül megfotóznom.
Valamit azonban elronthattam. Ahogy kezdett derengeni az ég alja, a sziget és a les között minden csupa giz-gaz volt. Előző este biz isten a viszonylagos tiszta rálátás okán tettem oda a sátrat. Mivel nem szeretek zavarni az élőhelyen így kicsit kapkodtam a sátor lehelyezésével, és nem kalkuláltam be a hajnali ellenfény hatását, mely felerősítette a zavaró kuszaságot. Ez van... látszik is a képeken.
A természet ébredésének első fotózható eseményét egy szarka felbukkanása jelentette a parton elhagyott karám romjain. Ahogy a szarka eltűnt, egy réce vette birtokba az akácoszlopokat... közel egy órát álldogált ezen a kacsáktól szokatlan pihenőhelyen.
A következő momentum már a megcélzott szigeten történt... Egy fura pici mozgó foltot vettem észre. Emeletes kis lile... Apró madarak, viszonylag távol, takarásban, de egy fotót megért, hisz ritka pillanat ez... Legutóbb, szinte pontosan négy éve, ennek a tónak a másik végében sikerült hasonló jelenetet lencsevégre kapnom. A körülmények és a végeredmény is hasonló...
A napkelte meleg fényei lassan kezdtek eltűnni, és kóbor fecskén kívül nem nagyon volt előttem madár. Ezen csalódottságomat egy a parton elsétáló őzbakkal próbálta kárpótolni a sors... köszönöm neki... egy kis kócsagnak azért jobban örültem volna
Aztán a nap szép lassan a a horizont fölé emelkedett és megjelentek a gólyatöcsök is a föveny körül. De rendre takarásban maradtak. A sok gizgaztól a legtöbbször alig tudtam élesre állítani a gépet. Egy ilyen 'küzdelmes' kézi élességállítás során aztán megtörtént az amire igazán vártam. Ideális távolságban, pici fátyolfelhő alatt ellenfényben, szembefordulva velem elkezdődött a nász. Katt-katt... és csönd... nincs több katt-katt.
A francba... lemerült az akksi. Az igazság az, hogy nem merült az le, csak néha leesik benne a feszűccsség... bennem meg felmegy... ilyenkor akkumulátort kivesz, visszarak és még sokszáz kép exponálható. Csak azok a kritikus pillanatok nem megismételhetők...
Ennél a pontnál azt éreztem, hogy ez nem az én hajnalom... gizgazok mindenütt, lemaradok a párzásról... Aztán a gólyatöcs pár elkezdett tollászkodni, én meg fotóztam őket tovább... Rövidesen azonban magamra hagytak, de felbukkantak újra a kis lilék. Rendezgették tollaikat, csipegették az ízeltlábúakat, majd a hím gondolt egyet és elkezdte kergetni a tojót.
A madarak közt az egyik legmókásabb udvarlási szertartás az övék... nehéz leírni... látni kell. A hím kidüllesztett beggyel peckesen lépdelt a tojó mögé, az azonban ezúttal 'nem állt meg' neki. Így tulajdonképpen pár óra különbséggel, két felvonásban, fordított sorrendben sikerült kis lile nászt fotóznom. Előbb az aktus, utána az előjáték... így lett kerek egész ez az írás is.
2 megjegyzés:
Péter, ilyen is kell mi lenne ha mindig minden flottul menne? Semmi változatosság és izgalom. :) Az őzbakos képnél tetszenek a szinek és a fények. Üdv
Nagyon kedves történet, "baleset" mindig akad, hasonlót éreztem, amikor áttöltéskor véletlenül kitöröltem a gépből a felvételeket.
Megjegyzés küldése