A tegnapi felemás eredménnyel zárult parti madarazás után, ma újra próbálkoztam a homokbányánál. Miután egyértelművé vált, hogy a les nincs jó helyen, még távozásomkor áthelyeztem a múlt héten kipróbált területre. Itt még annyi szabad vízfelület sincs, mint a tegnapi helyen, de a zöld növényzet nem olyan magas így a madarak kilátszanak belőle.
Az ismételt hajnali háromkor kelés viszonylag könnyen ment. Igaz az ébresztőóra valamiért nem csörgött, de mivel ilyenkor elég felületesen alszok, külső segítség nélkül is sikerült felébrednem. Az ég tiszta volt, a fogyó hold fényesen ragyogott, mikor a vízpartra értem. Ahogy kiszálltam a kocsiból, egy pillanatra megállt bennem az ütő... tuc-tuc-tuc-tuc... dübörgött valahol a közelben a modern tánczene.
Hihetetlen és bosszantó... ez a tó tényleg a világ végén van, a legközelebbi tanya is kilométeres távolságban fekszik. Csak bízni tudtam benne, hogy a partiarcok nem akarnak majd hajnali fürdőzést tartani, így mellcsizmát húzva begázoltam a leshez.
A zavarásomat követően a gólyatöcsök pár perc alatt megnyugodtak és már napkelte előtt közvetlenül a sátor előtt mozogtak. Ahogy felbukkant a napkorong, egy bíbic is megjelent a sátortól viszonylag messze, és hosszú ideig nem mozdult... Fészken ült. Huhh... Majd az egyik gólyatöcs is letelepedett kissé közelebb a sátorral szemben... szintén a fészkére. Jajjj...
Ellene vagyok a fészek közelében való fotózásnak, és próbálom kerülni az ilyen helyzeteket. Az előzetes távcsövezések alkalmával úgy tűnt, ezen a részen nem ülnek a madarak, és mikor elhelyeztem a lest, akkor sem láttam fészket vagy fészkelésre alkalmas homokpadot, szigetet. És valóban... a töcs nem mélyedésbe rakta tojásait, hanem viszonylag magas fészket épített.
Nem volt mit tenni... két madár ül előttem... a távozásommal nem zavarom fel őket. Időnként úgy is elindulnak majd táplálkozni, tollászkodni... gondoltam egy ilyen pillanatban majd gyorsan elhagyom a tavat. Valószínűleg én jobban aggódtam a kialakult helyzeten, mint az érintettek. A gólyatöcs tojó pedig megnyugtatott... békésen sétálgatott a sátor körül és egy látványos ürítéssel jelezte, hogy tojik a jelenlétemre.
Én tehát nem okoztam zavart, de egy a part felől a vízbe gázoló őz annál inkább. A fiatal bak a madarak hangos nemtetszésének ellenére egy re csak közeledett. Néha meg-megállt egy-egy fácskánál és - még mindig barkás - agancsát tisztogatta, legelészett, és láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogy a széki gólyák próbálják elriasztani.
Miután eltűnt, ismét nyugalom lett a sátor előtt. Párzást egész délelőtt nem láttam, és a töcsök a perpatvaros ügyeiket is távol tőlem intézték. A tojó továbbra sem vett rólam tudomást. Harminc percenként felállt a fészekről táplálkozott egy ideig, tollászkodott, nyújtózkodott majd megigazított a tojásokat és visszaült a helyére.
Ahogy a nap egyre magasabbra kúszott a fények is kezdtek túlságosan keménnyé válni, így egy ilyen 'szünetet' kihasználva ideje lett volna elhagynom a terepet. Erre a távolban megjelent egy hím és elkezdett balhézni. Minden közelében keresgélő fajtársát elzavarta a környékről. Végre sikerült egy kis akciót is lencsevégre kapni.
Az incidensek elmúltával a már-már jó barátként kezelt tojó ismét elindult táplálkozni. Jó ötven méterre távolodott el a fészkétől, így kínálta magát a lehetőség, hogy angolosan távozzak. Gyorsan a hónom alá kaptam a sátrat és elhagytam a tetthelyet... egyetlen madár sem riasztott... nem okoztam kárt.
4 megjegyzés:
hát a sok szex után végre egy kis karate. Már csak egy kis autós üldözés kellene.. :)
Szuper képek mint mindig, grat!
Nagy élmény ezt olvasni és nézegetni!
Nem fázol abban a hónaljcsizmában a vízben? Hogy birod?
Képek még mindig jók,gratula!
Köszönöm a reakciókat!
beeproject:
Igazság szerint ezek a tocsogók gyorsan felmelegszenek. Hajnalban a víz melegebb mint a levegő. A sátor meg szívja magába a forróságot, és mivel a keringésem még jó, így teljesen kellemes a klíma.
Megjegyzés küldése