A hétvége fő projektje egyértelműen a hajnali gólyatöcs fotózás volt, de azért mindkét délután kilátogattam a madáritatóhoz is. Meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok az erdei les forgalmát tekintve. Meg-megjelennek madarak, de igazából nem isznak, nem fürdenek, inkább csak megjelennek, körbenéznek és továbbállnak. A tavalyi és a szezon eleji biztató forgalomhoz képest pláne fura a tendencia. A hely jó, hisz volt mindig is mozgás. A környező fákról mindenféle hangos madárének hallatszik, a fajgazdagságra sem lehet panasz. Viszont az itatóra nem jönnek.
Azért nem volt felesleges időtöltés a kétszer három óra a kunyhóban. Ha szerényen is, de jöttek a szárnyasok. A búbos banka pár hangját sajnos napok óta nem hallom, így feltételezem, hogy a másodköltésre készülődnek valahol máshol. Ugyanis a banka odúja olyan büdös (ezért is a népi neve:büdös banka), hogy még maga sem rak tojást még egyszer ugyan oda.
Vannak azonban megbízható biztos fajok, melyek egy kis csalival biztosan az itatóra csalhatók. A mókus és a fakopáncs a dióért jön, a csilpcsalp füzike a hívóhangra reagál aktívan. Őket majd minden alkalommal sikerül megfigyelni, fotózni.
E heti mókusfotóm kissé kapkodva készült. Alig hogy beültem a lesbe máris megjelent és ivott, majd vitt egy diót. Érdekes, hogy ennek a példánynak a füle még kerekded és a fülén a szőr is kevéske. Feltételezésem szerint kölyökmókus lehet, amit a december és július közti jellemzően kétszeri ellés ezt igazolhatja is.
A szokásos fajokon kívül megmutatta magát pár idén kevésbé fotózott faj is. Szombat délután egy balkáni gerle pár szállt be egy ritkán használt ágra. Ez az urbanizálódott faj a városi parkokban, köztereken nagy bátorsággal mozog az emberek között, viszont az erdőben élő példányok igen óvatosak. Landolásuk után tíz percen keresztül forgatták a fejüket jobbra-balra, azon tűnődve, hogy le merjenek menni a 'vízpartra'. Nem mertek...
A másik érdekesség vasárnap hét óra körül történt. Már lemondtam arról, hogy aznap bármit is fotózok, mikor a víznél két zöldike és három csíz egyszerre jelent meg. Több madár, több faj a víznél... sőt... igazi veszekedést kedvelő fajok.
Akciófotóra a viharfelhők és a fák lombja alatt esélyem sem volt, így a bunyót 'szabad szemmel' volt alkalmam végignézni. A csízek elkergették a zöldikéket, majd egymást sem tűrték meg a víznél. Később aztán megnyugodtak a kedélyek és a medence végében mindenki megtalálta a számára ideális ivóhelyet. Ezzel a jelenettel zárult a hétvége maratoni négy felvonásos fotózása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése