A szombat hajnali madárles után délután a madáritatóhoz mentem. Azt hiszem ez volt a nyár igazi beköszönése... kegyetlen perzselő forróság volt egész nap, melyet estére párás, fülledt meleg váltott fel. Bíztam benne, hogy a leskunyhóban kellemesebb klíma lesz, de csalódnom kellett. Harminc fokot mutatott a hőmérő higanyszála és mivel a lesben meg sem mozdul a levegő, a három órás fotózás végére a fizimiskám nem volt szalonképesnek nevezhető.
Azt vettem észre, hogy az itató forgalma este hét óra után lendül fel igazán. Addig csak ritkásan jönnek a madarak, viszont ebben az időszakban a lombok alatt a fény mennyisége már nem igazán alkalmas a fotózáshoz. A fényhiányt kompenzálandó, két távvezérelt vakut szereltem fel az itató két oldalára, nagylátószögű zoom állásban, minimális 1/64-ed teljesítménnyel. Tapasztalataim szerint ez abszolút nem zavarja a vendégeket.
Elsőként egy balkáni gerle tette látogatását. Ez a városokban 'kommersz' és 'pofátlanul' bátor madár, az erdőben rendkívül óvatos. Hosszú perceken át figyeli a környéket, mielőtt megtenné következő mozdulatát. Sajnos türelmetlen voltam és még mielőtt a vízhez járult volna azelőtt exponáltam egyet. A hangot sajnos nem tűrte...
Ami ezután következett az volt a nap legérdekesebb eseménye. Egy kis fakopáncs jött a medence szélére és fura dolgot művelt. Vannak madarak, melyek örömmel vetik magukat a vízbe, és vannak fajok, melyek irtóznak a nedvességtől.
Nem tudom, a kopi melyik csoportba tartozik, de korábban nem láttam fürdeni őket, ami persze nem bizonyít semmit. Ezen egyed sem mártózott meg a vízben, de fürdésre utaló mozdulatokat tett. A faroktollait a vízbe lógatta majd a begyét és hasát a csucsogós mohához dörgölve hűsítette magát. Egészen olyan volt, mint a fürdő madarak, bár a parton inkább vergődésnek tűnt a folyamat. Érdekes volt...
A harkályféléket egy új, korábban még az itatón nem fotózott vendég követte egy tövisszúró gébics személyében. Jött, körbenézett, majd ment... remélem látom még. A gébicset egy cinegepár követte. Ők is rendkívül óvatosak voltak... télen kézből lehet etetni őket, de ilyenkor a legkisebb idegen hangra, mozdulatra is ijedten reagálnak. Szerencsére egyre gyakrabban mutatkoznak a víznél, és nem csak isznak, hanem aktívan fürdőznek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése