2011.04.09. - Széllel-bélelt képek

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló erdő miatt félek, hogy nem fogja magát biztonságban érezni. Ezt az érzést erősíti, hogy a múlt héten egy erdei földet lapátoló fiatal párt kellett a fészek közeléből elküldenem, majd ma ugyanott egy adag építési törmeléket találtam. Ez történik, ha az 'egészségügyi ritkítás' eredményeként jól járhatóvá válik az erdő. 


Szóval fújt a szél tegnap és ma is. Nem akarta abba hagyni, így nem vártam tovább, hanem délután kiültem a lesbe. Az első órában egyáltalán nem mozogtak a madarak, viszont egy mókus tiszteletét tette. Mondtam már? Azt hiszem megvan a mókus fészke. Van egy alaposan felkopaszodott fenyő az itatótól pár méterre. Viszonylag magányosan áll, nincs kapcsolata a környező fákkal, de van egy közepes méretű fészek a viszonylagos zárt lombkoronájában. Mikor a mókus erre a fára szalad fel, utána már nem látom lejönni onnan. Átugrani nem tud a környező fákra, így feltételezem, hogy ez a fa az ő otthona. 


Lényeg a lényeg... a mókát ezúttal nem érdekelte a kihelyezett diócsemege, viszont a les tetején lévő szotyiból fogyasztott egy keveset, majd az itató hozzám közelebbi végébe ugrott és ivott. Próbáltam képpel is dokumentálni a dolgot, de az autófókusz nem állt élesre. Miért nem? Aztán leesett, hogy az itatót kibővítettem, így egy méterre került a széle a leshez... az objektívem számára ez pedig már leküzdhetetlen közelség/távolság.


Miután elment a mókus, rövid szünetet követően egy szajkó nyöszörgésére lettem figyelmes. Kotorászott kicsit felettem a tetőn, majd az itató túlsó végébe röppent. Viszonylag nyugodt volt, fel s alá járkált, közben mindenféle földöntúli hangon 'nyöszörgött'. Igazi mókamester a hangutánzó képességével. Egy ideig pózolt, majd elröppent.Pár perc múlva érkezett egy fakopáncs, de ő már nem maradt sokáig... a mögöttem feldübörgő, durrogó hang őt is megijesztette. Próbáltam felmérni, honnan is jön a hang, és milyen irányba tart, de nem tartott semerre. Egy ideig még tűrtem, majd összepakoltam és kiléptem a lesből. Ekkor tudatosult, hogy a közvetlen mögöttem a harminc méterre lévő kubikgödörnél zajlik a móka. Kiléptem az erdőből és megláttam a széles gumijú, nyitott tetejű 'szabadidőautót' (dzsippppet) benne három... hmmm... egyénnel.


Elöntött a düh és elindultam feléjük. Miért van erre szükség? Belemenni egy bivalyerős terepjáróval az egy méter mély gödörbe, majd bőgázzal, durrogva kijönni onnan... mi ebben a kihívás? Mitől tökös az ember, ha ezt megteszi? Miért pont itt? Ez az a gödör, ahol tavaly a gyurgyalagok költöttek, ahol egerészölyvet fotóztam, ahova tervezzük a mesterséges búbosbanka revírt. Erre jönnek a... hmmm-k, 'kemények, gazdagok, okosak, erősek' és nekem velük kell konfrontálódnom. Próbáltam udvarias lenni, próbáltam a lekezelő hangot méltósággal kezelni... elmagyaráztam nekik, hogy ez a saras gödör miért érdekes, jeleztem nekik, hogy privát (önkormányzati) területen járnak. Fanyalogva, beszólogatva de vették az adást és elmentek... Most kezdhetek aggódni azon, hogy mi fog történni az itatóval/lessel a következő napokban. Ááááá... vánderful vörld...

1 megjegyzés:

Kovács Miklós írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.