A hajnal ismét a Papfenyves melletti mezőn ért. A korai kelést egy ellenfényes ölyvfotó víziója motiválta, de ahogy a címből is kiderül, megint nem jártam sikerrel. Az etetés folyamatosan zajlik, de akadt egy kis probléma. Három kis termetű kóbor kutya randalírozik a környéken, ami a hús fogyását is erősen befolyásolja.
A gödörben kezdetben disznó belsőség volt, amiről azt hittem nem fogja érdekelni őket. Eleinte nem is foglalkoztak vele... viszont a ragadozó madarak tevékenysége nyomon követhető volt a beszálló ágakon lévő béldarabokból. Majd csirke farháttal bővítettem a kínálatot. Na erre rámozdultak az éhenkórászok is. Fél méteres kampókkal szúrtam le a húsokat a földbe, aminek az lett az eredménye, hogy a kampók is eltűntek. Majd ahogy a csirkehús elfogyott, rákaptak a belekre, gyomorra is. Először csak kihúzták a gödörből, majd másnapra csak a belek tartalma maradt épen.
Kissé elkeseredett lettem... mert bár a pénz nem számít - hisz nincsen -, de mégis csak ideg őrlő, ha naponta 5-6 kiló hús nem a célnak megfelelően kerül felhasználásra. Mindenféle buta és kegyetlen ötletet elhessegetve a fejemből végül megtaláltam a megoldást. A húst feszes csirkehálóval fedtem le, így elméletileg csak a ragadozómadarak férnek hozzá. Elméletileg... két nap tapasztalatai alapján működik a terv.
Így hát ma hajnalban kiültem... éjszaka erős széllel kísérve megérkezett hozzánk is a hidegfront, így mínuszok vártak a lessátorban. Négy órát ültem a lesgödörben, várva a ragadozókat, de azok csak szomszédos erdőszélig merészkedtek. Így ismét be kellett érnem néhány őz lencsevégre kapásával. A jövő héten ismét próbálkozom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése