Szinte napra pontosan két éve már, hogy utoljára gólyatöcs fotózásra indultam. Igaz, tavaly egy kóbor képet készítettem róluk, de a szokott vizeimnél (Balástya homokbánya, Tóalj) nem fészkeltek így a tervezett fotózásuk elmaradt. Korábban rendszeres április-májusi programom volt a szikes vizek, tocsogók és zsombékosok életének dokumentálása, így mikor két hete a balástyai homokbánya tónál tucatnyi széki gólyát számoltam, már kezdtem is tervezni a fotózást.
Viszont akadt két kis gondom. Egyfelől a vízállás még a szűkebb értelemben vett tómedren kívül is olyan magas, hogy szárazon egy földön ülős vagy hasalós fotózást nem lehet megúszni. A másik gond, hogy ez a földdarab az elmúlt években nem állt víz alatt így tulajdonképpen száraz rétként funkcionált. Magyarul nincs tiszta vízfelület.
Az első problémát rövid úton megoldottam. Vettem egy - régen vágyott - mellcsizmát, szombaton beállítottam a széklest a terület közepére, majd ma hajnalban beültem az ily módon hasig érő vízbe. A második problémát már nehezebben tudtam kezelni. Szerettem volna a vízszinthez képest lehető legalacsonyabb nézőpontból fotózni, de a gaz az előtérben így kitakarta volna a témát, úgyhogy magasabbra emeltem az állványt így feláldozva kicsit a látványt.
Pfff... hajnali fél négykor kellett kelnem... elszoktam ettől... az itatós les elkényelmesített. Mikor kiértem a területre, az ég alja már kezdett nagyon nagyon halványan derengeni. Jól látszott a borulás... Sebaj. A napkeltével a tavi békák is felébredtek. A sátor körül nyolc példányt számoltam, melyek közül egy-egy néha a víz alatt betévedt a lesbe is. Vicces pillanatok voltak.
Idővel fotóalanyaim a gólyatöcsök is megérkeztek. Kissé távolságtartóak voltak, de ez érthető is. Fészkelési időszakban valami idegen dolog megjelent az élőhelyük közepén a (fészkektől tisztes távolságra!). Táplálkoztak, tisztították tollaikat, néha kicsit torzsalkodtak egymással, zaklatták a cankókat... minden a régen már megszokott módon zajlott... Egészen nosztalgikus érzés volt újra fotózni ezeket a törékeny madarakat.
A nap aztán szép lassan egyre magasabbra emelkedett, szétoszlatta a felhőket... kezdett a sátorban fülledt meleg lenni, szóval úgy döntöttem, hogy kilenc körül elindulok haza. Még egyszer körbe néztem... előttem nem volt madár, de kicsit távolabb balra valami ismerős jelenetsor kezdetét pillantottam meg. Gólyatöcs nász... micsoda mázli! A körülmények okán a képek nem lettek olyanok, mint két éve, de igazán szerencsésnek éreztem magam, hogy a ismét részese lehettem ennek a 'kedves' pillanatnak. Megérte korán kelni...
1 megjegyzés:
Jópofa madarak a Gólyatöcsök,ezekkel a hosszú lábaikkal.Érdekes lehetett a fotózásuk is,a vízben ülve :)
Megjegyzés küldése