2011.04.16.,17. - Az első fürdővendég

A hétvégén háromszor is beültem a lesbe, hogy kellő időt rászánva a fotózásra végre kiélvezhessem a szüntelen vízhordás gyümölcsét. Nem mondom, hogy hatalmas forgalom fogadott a madáritatón, de azért akadt látni és fotózni való. Ha summázni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, megérte megépíteni és megéri üzemeltetni az objektumot.


Szombat délután a telezoommal felszerelkezve vártam a mókust. Tudatosan mókusra vadásztam, hisz  hétköznapokon, mikor ellenőriztem a vízszintet, szinte mindig látom a les körül. Szerettem volna egy teljes alakos, neadjisten szomját oltó mókát ábrázoló képet. Mókus nem jött, de meglett az első fürdőző madarat ábrázoló képem. 


Egy szajkó huppant a mohára, majd miután körbeugrálta a medencét, megtalálta a  neki kialakított vízmélységet. Az amúgy is óvatos madár perceken át csak figyelt és figyelt, mielőtt belemártotta volna fejét a vízbe. Ezt követően aztán hatalmas fröcsköléssel bő egy percen át frissítette tollazatát. Próbáltam rövid sorozatokat exponálni, hogy ne legyen zavaró a fényképezőgép hangja, de mégis megijedt. Azonban a víz nagy úr már most áprilisban is... bő öt perc múlva ismét megjelent a csapzott alanyom és újra megmerítkezett. Mit ne mondjak... hatalmas élmény volt.


A szajkó produkcióján kívül meglátogatott még az elmaradhatatlan fakopáncs is, aki ugyan nem fürdött, de szomját többször is oltotta. Új fajként a télen oly nagyon hiányolt zöldike és a korábban még nem fotózott csilpcsalpfüzike mutatta meg magát, úgyhogy kellemes napot zártam.


Vasárnap már a napkelte is a lesben talált. Alapvetően az itató a késő délutáni órákban bonyolítja a nagyobb forgalmat, de kíváncsi voltam a reggeli fényekre is. Az erdő zengett a madárdaltól, de a víz nem volt túlságosan hívogató a szárnyasok részére. Érthető... hajnalban három fok volt. 


Azért a szokásos fakopáncs pár megtisztelt jelenlétével. Külön járnak, először a hím, majd a tojó jön a vízhez. Őket az előző nap örömmel fogadott zöldike követte, majd érkezett a nagyhangú feketerigó pár is. A hím a szomszédos fán maradt, de a tojó őrült szaladgálást követően pár pillanatra megállt szomját oltani. Fura mód, a rigók inkább reggelente járulnak a vízhez... legalábbis délutáni megfigyelések alkalmával még nem láttam őket. 


Vasárnap délután ismét beültem a kunyhóba... még mindig vágyva egy teljes alakos mókust a képre. Nem jött... tulajdonképpen egész hétvégén nem láttam evetkét, így most azt gondolom, hogy talán az utódnemzés valamelyik szakaszával van elfoglalva. Bár így lenne... erről a képről most boldogan lemondok pár kölyökmókust ábrázoló fotóért. 


Lényeg a lényeg.... ez a két óra a lesben unalmas punnyadás volt. Egy zöldike és egy veréb szomjoltásán kívül, csak privát fakopáncsom párom mutatta meg magát... a hím szerencsére szépen pózolt. Összefoglalva... hasznos és új élményeket is adó háromszor két órát töltöttem a madárfürdetőn, és amit láttam az izgalmas és erős nyári forgalmat jósol.

4 megjegyzés:

Kovács Miklós írta...

Nagyon szép fotók. Micsoda fürdőzést rendezett! A moha okozta víz problémát megoldottad és most itt a következő nagy "vízfogyasztó" :)

Névtelen írta...

Péter,

a "summázáshoz" csatlakoznék. Ha csak a képeid nézem - már pedig csak azokat tudom - akkor egyet kell értenem Veled. Megérte ezt az objektumot megépíteni és üzemeltetni.
Gratulálok hozzá. A képeid rengeteget javultak az itató megléte után (szerintem ezzel te is egyetértesz).
Csak így tovább.

ÜdV: Dijkstra a Névtelen :-)

Müller Péter írta...

Kovács Miklós:
Köszönöm a pozitív kommentet...

Dijstra: Neked is! Vajon ki lehetsz?

Topoly írta...

Az ázott szajkóhoz külön gratulálok. A kép szokás szerint szép (nekem ráadásként vidám-"jópofa") és megtudtunk valami újat a madárról. Asszem a duplából a jobb oldali tetszik a legjobban.