2011.11.12. - Visszatérés

Négy hónap kihagyás után a hétvégén ismét fényképezőgépet fogtam a kezembe. A hosszú böjt okaival nem terhelném az olvasókat, a lényeg az, hogy ismét örömöm lelem a fotózásban. Az elmúlt hetekben már készültem a 'visszatérésre'... rendbe tettem a madáritató környékét, a télre felkészülve ácsoltam egy nagyméretű etetőt, amibe akár harminc kilogramm mag is elfér, így nem kell majd minden nap kijárnom az erdőre pótolnom a kosztosok fogyasztását. További változás, hogy idén télen a fürdési lehetőséget is meghagyom a szárnyasoknak, nem fedem be a vízfelületet. 


Szombaton egy rövid időre kiültem a lesbe. Furcsa látvány fogadott, hisz az emlékeimben élő zöldellő, árnyékos erdő számomra minden átmenet nélkül lett rozsdabarna kopasszá. Ennyi idő után kicsit döcögősen, lassú reflexekkel kezeltem a technikát, de nem is vágytam akciófotókra vagy különleges jelenetekre... csak a mindig lenyűgöző élmény kellett. 


Az erdő pedig, mint ha megérezte volna, hogy szükségem van egy kis motivációra az újrakezdéshez. Csupa élmény volt ez a röpke két óra... a hihetetlen mennyiségű és fajtájú madár, a zárszerkezet kattogása, a megfigyelés öröme régi emlékeket hozott elő.  De lássuk a tényeket!


Alig hogy bezáródott a kunyhó ajtaja, a szajkók szinte azonnal megjelentek. De nem ám olyan bizalmatlanul óvatoskodva, ahogyan génjeikben kódolva van... Párban majd hárman érkeztek, az itató közelebbi végén alig egy méterre parádéztak előttem, már-már zavarba ejtően barátságosan viselkedtek.


A széncinkék és verebek közt egy-egy számomra oly kedves erdei pinty is megjelent, de vegyültek közéjük kékcinkék, fenyőpintyek, meggyvágók és vörösbegyek is. Sőt! Pár pillanatra a korábban itt még nem látott tengelicek is tiszteletüket tették a víznél. Az elsősorban a mókusoknak kihelyezett diót, mindössze egyetlen fakopáncs dézsmálta meg, miután ügyetlen mozdulatokkal fürdőzött egyet. 


A folyamatos jövés-menést néhány izgalmas faj megfigyelése is színesítette. Az énekesek hangos riasztását követő néma csendben egy karvaly mutatta meg magát ideális helyen, ideális pózban, de mire az objektívet rá fordíthattam volna, addigra tovább állt. Miután az itató élete visszatért a szokott kerékvágásba, egy zöld küllő kezdett lassú ereszkedésbe a medence melletti fenyő törzsén, de őt a hangoskodó szajkók zavarták el. 


A lemenő nap utolsó fényeinél még egy 'ritkaságot' sikerült lencse végre kapnom. Két, - korábban még csak egyszer fotózott - énekes rigó jött szomját oltani a vízhez. Kell ennél több? Nem igazán... ha csak ezeket a fajokat kínálja számomra majd a téli erdő, akkor nem fogok panaszkodni...

10 megjegyzés:

Eduardo írta...

Gratulálok! Jó kis felhozatal.

Eduardo írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Era_ írta...

Péter, ezek is gyönyörűek!
Méég kérünk! :)

Kovács Miklós írta...

Szia Péter,
Örömmel olvastam a visszatérésedről! Valóban kivételesen gazdag volt a felhozatal. Lehet, hogy a kosztosok is hiányoltak Téged? :D
A fotók gyönyörűek szokás szerint!
Üdv

Topoly írta...

Isten hozott újra a fedélzeten! Ideje vót már nagyon! Jók a fajok, szépek a képek. Hasonló jókat, magunknak is:)!

Völgyi Sándor írta...

Örülök, hogy ismét olvashattam valamit a Dél-Alföldről! Már-már jelentkeztek nálam a Müller-elvonás tünetei! :)
Jó szezont kívánok! Aztán írogatni szorgalmasan!! :)))))

BoGyo írta...

Nagyon örülök, hogy visszatértél! Már nagyon hiányoztak az írásaid! A fotók gyönyörűek! További élményekkel teli fotózást!

Takacsi írta...

Csak jelezném, hogy nekem is hiányoztak a képeid! ;)

Unknown írta...

Hölgyek-Urak!
Köszönöm szépen a sok támogató és visszaváró kommentet. Próbálom 'meghálálni'... Üdv Nektek!

Norbi írta...

Szép képek :) A madáretetõ az itatónál van? Hogy oldod meg? :)