2012.02.12. - Balhés röppentyűk

A múlt hétvégi nagy havazás nem csak a madáretető forgalmát, de - a kemény mínuszok ellenére - a képkészítési hajlandóságomat is erősen motiválta. Az igazat megvallva, a december-január szürkés, őszies időjárása elhitette velem, hogy ez a szezon minden komolyabb fotózást nélkülözni fog, így nem is igazán éreztem inspirációt valami újszerűt alkotni.


Ez a hétvége azonban az elmúlt telek legizgalmasabb óráit hozta a lesben. A régi olvasók talán még emlékeznek, hogy tavaly elég sokat küzdöttem azért, hogy a modelljeimet valamilyen koreográfia szerint rendezzem a fényképezőgép előtt. Ha sok a mag, akkor minden madár könnyedén hozzáfér, nincs akció. Ha változatos környezetben, többféle beszállóágon szeretném a tollasokat megörökíteni, akkor a sokféle opció miatt nem tervezhetők az akciófotók. 


Így hát gondoltam egy bátrat, letakartam a harminc kilogramm mag befogadására alkalmas önetetőt és egy rendkívül egyszerű 'set-up'-ot alkalmaztam. Egy pet palackot kifúrva csak egy szűk nyíláson keresztül fértek hozzá a kosztosok a napraforgóhoz, és mindössze egy pár centis besszálló rudacskán tudtak landolni, így kénytelen-kelletlen sorban kellett állniuk az eleségért. Csakhogy sem a cinkék, sem a verebek nem a türelmükről híresek. Beindult hát a balhézás... 


A módszer fotózási szempontból - az egysíkú környezetet leszámítva - abszolút előnyös, hisz meghatározott helyen, koncentráltan, ritkán látható viselkedési formákat mutatnak így a madarak. Azonban meg kell említeni, hogy az erdei környezetben alkalmazott folyamatos etetéshez ez a 'technika' szűk keresztmetszetet eredményez. Mivel nincs arra szükség, hogy a madarak folyamatosa civakodásra, veszekedésre pazarolják az energiájukat a fotózás végeztével a nagy etetőt ismét üzembe helyeztem.



Tehát a főszereplők ezúttal is a széncinkék és a mezei verebek voltak, de időnként megjelent pár - az utóbbi időben - ritkábban látott faj is. Meggyvágók, fenyőpintyek, erdei pintyek, szajkók is meg-megmutatták magukat, sőt... a környező fák koronáját időről-időre meglepték az északi hosszú, kemény tél miatt egyre délebbre vonuló fenyőrigók is.



Szóval balhéztak... folyamatosan... megállás nélkül... szárnyaikat kitárva... csőrüket nyitva... egymásba kapaszkodva... egymás hátán egyensúlyozva... mindenféle akrobatikus mozdulatokkal. Két-három órát terveztem a hidegben ücsörögni, de az izgalmas jelenetek okozta adrenalinlöket öt órán át keresztül a lesben tartott.



A körülmények is ideálisak voltak a technikailag korrekt fotók készítéséhez. Az enyhén borult égbolt és a hó együttes derítő hatása kellemes lágy fényt eredményezett, és elegendőnek bizonyult, hogy egy kis rekeszeléssel a mélységélességet növelve többé-kevésbé élesek legyenek az alanyok. 


Kezdetben elsősorban röpképeket próbáltam készíteni, majd néhány nádszálat leszúrva kicsit érdekesebbé szerettem volna tenni a környezetet. Később aztán a 'magtár' bejáratához erősítettem egy vékonyka ágat, amin komoly sorban állás és civakodás alakult ki.


A fotózásnak végül a végtagjaim teljes elfagyása vetett véget. De erre is van már megoldásom... olcsó, pofonegyszerű, házi készítésű fűtőeszközt 'találtam' ki, melyet remélem lesz még módom hasonló körülmények közt kipróbálnom. Várom a következő hétvégét...

4 megjegyzés:

Kozma Erzsébet írta...

Netes barangolásaim során idevetődtem valahogy, de milyen szerencsém volt! Rengeteg jó fotót és hasznos információt találtam itt, tehát visszatérek mindegyre.
Remek ez a cinegeharcos bejegyzésed is. Én is összeugrasztom minden télen az enyémeket és roppant élvezetes fotózni.
Szép fényeket továbbra is!

BoGyo írta...

Mindegyik csodás, de 3 veréb a kedvenc!

beeproject írta...

Gratula a fotokhoz, mindig jo erzes ide latogatni!

Bee™

Müller Péter írta...

Köszönöm a hozzászólásaitokat!