2012.02.05. - Unalmas cinkék és verebek...

Az elmúlt két hónap nem sok lehetőséget adott a fotózásra. A tél ezidáig váratott magára, de most minden erejét összeszedve egyetlen nap alatt két vállra fektette a Dél-Alföldet. A hétvégén cirka harminc centiméter porhó hullott, eltakarva minden csúfságot, hófehér lepelbe burkolva a környéket. Ennek örömére tíz óra körül meglátogattam a madáretetőt. 



Már a kijutás sem volt egyszerű. Először is parkolóhelyet kellett csinálnom, hogy le tudjam tenni az autót az út mellett. Ezután a les környékét kellett valamelyest megszabadítanom a hótól... A fényképezőgépen keresztül nézve ugyanis csak egy hatalmas hókupacot láttam magam előtt. Miután ez is megtörtént, letakartam a nagyméretű önetetőt és tettem ki némi magot a beszállóágak környékére. 


Miután beültem a lesbe nem sokat kellett várni az első cinkék és verebek megjelenésére. Cinkék és verebek... tucatszámra... Hová lettek a csuszkák, fakuszok, erdei és téli pintyek, tengelicek, meggyvágók, zöldikék és vörös begyek??? A tavaly téli erdőgyérítés óta valami megváltozott a Papfenyvesben. Na de nem panaszkodok...


A szén- és kékcinkék valamint verebek mellett azért felbukkant néha egy-egy szajkó és nagy ritkán egy fakopáncs is tiszteletét tette. Bíztam a mókus megjelenésében is, de tapasztalataim szerint ő inkább a reggeli órákban jár az ingyen magra.


A képek izgalmas alanyok hiányában talán kicsit már unalmasak lehetnek azok számára, akik évek óta követik a madáretetőm történéseit, de az igazat megvallva számomra még mindig kedvesek ezek az ezerszer fotózott sárga-fekete és barna kosztosok.

3 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

Jókor vittél nekik kaját. :)

BoGyo írta...

Nagyon örülök a képeidnek! Sosem tudom megúnni őket!

Kozma Erzsébet írta...

Jópofák nagyon ezek a kismadarak. Én is szeretem fotózni az etetőmnél ahol szintén a cinegék a törzsvendégek.