Szombat - Idei első fényképezőgépes hajnali les kicsit szomorúan végződött. Az izgalomtól kicsit nyugtalanul aludtam, de annál könnyebben keltem. Az égre tekintve egy hatalmas felhősáv szelte ketté a horizontot, de azért megindultam. Ahogy kiértem a Papfenyvesbe már éreztem, hogy nem lesz tartalmas nap. A napkeltét nem is vettem észre a ránkboruló felhőpaplantól. Fotózásról szó sem lehetett, ISO400 mellett 1/15sec záridőt sikerült kicsikarnom a gépből. Pedig 12 őz legelgetett a környékben... Elkezdett szemerkélni az eső, így hát reggel 7 óra körül hazaindultam. Még szerencse, rá fél órára már szakadt.
Vasárnap - Ma újra próbálkoztam. A tegnapi felhőpaplan nyújtotta langyos hajnalt, ma tiszta égbolt és ködös, dermesztő reggelre cserélte a sors. A didergést már megszoktam, a párás levegő meg csak hab a tortán a napfelkeltéhez. Azonban az őzek most elmaradtak. Egy bakocska és egy suta jelent meg pár percre, de valamitől megriadva elszeleltek. Bízva a folytatásban a reggelimet egy sötét folt felbukkanása 'zavarta' meg. Kikukkantva a lesből, örömmel konstatáltam, hogy az elmúlt napokban délutánonként a nyiladékban keresgélő fekete gólya az.
Nem igazán értem, hogy mit keres itt, hisz a folyók, lápok menti erdőket kedveli. A mi erdőnk környékén a homokon kívül a száraz gyep is kuriózum. De itt van... és ez a lényeg. Tollászkodott kicsit, majd kikerült a látómezőmből. Folytatva a reggelimet, egyszer csak látom a messzeségben alacsonyan elhúzni, csőrében valami nagy barna bolyhossal... Mondom, ez nyulat fogott :-) Berepült vele az erdőbe... A képeket visszanézve megállapítottam, hogy egy nagy csomó száraz növényt vitt. Ez ám a jó hír... talán fészkel!?
Később megerősítést is kaptam. Visszatért, de ezúttal már nem egyedül. Párban hordták a fészekbélésnek valót. Remélem nem tévedek, valóban fészkelnek. Nagy öröm lenne, ha a közvetlen közelünkben is megtelepedne e fokozottan védett fajunk. Bár az élőhely minőségével kapcsolatban azért vannak fenntartásaim.
