2009.01.18.,19. - Pangás a madáretetőn

A hétvége már péntek délután elkezdődött. Kimentem az etetőhöz ellenőrizni a mag mennyiségét, majd jártam egyet az erdőn. Visszafelé jövet megláttam pár szép, korhadó, színes zuzmúval, mohával borított ágat a földön. Összeszedtem párat és elvittem a leshez, hogy kicsit felújítsam, változatosabbá tegyem a környezetet, egy kis iszgalmat vigyek általuk a fotókba, ha már új fajok nem jelentkeznek.
Olympus E-3, ISO 500, f4, 1/160s, +0.3EV
Ahogy alakítgattam a beszállóágakat, a széncinkék elkezdtek gyülekezni a környező fákon. Később a bátrabbak megindultak, és közvetlen közelemből kezdték csipegetni a magot. Ekkor eszembe jutott valami. A városi közparkokban idős hölgyek és urak rendszerint etetik a madarakat, akik ehhez hozzá vannak szokva, és szó szerint a tenyerükből esznek. Gondoltam teszek egy próbát, hogy működik-e ez a dolog a 'vadonban'? Leültem a kiszórt magot eltakarva, és a kezemet kinyújtva a tenyerembe tettem egy marék eleséget. Mindössze tíz perc kellett hozzá, hogy elfogadjanak a kosztosok. A kezemre szálltak, de nem kedvelték a pulóverem anyagát, rendre tovaröppentek. Fantasztikus élmény volt.
xxx
Olympus E-3, ISO 500, f5.7, 1/80s - 1/160s, +0.3EV, + 0.7EV
A fotózás azonban nem volt ilyen eseménydús. A hó tulajdonképpen végleg elolvadt, és ez a forgalmon is látszik. Új faj nem érkezett az etetőre, tulajdonképpen kizárólag a széncinegék fogyasztanak, néha-néha egy kissebb csapat téli pinty és veréb teszi tiszteletét a lessátor előtt. Persze a fakopáncsok, a szokásos menetrend szerint kb. húsz-harminc percenként érkeznek a szóróra, majd zavarják el egymást, így nem okoznak meglepetést. Próbálkoztam volna ismét a röpképekkel, de fények olyan pocsékak voltak, hogy igazán értékelhető fotó nem született, de sebaj. Van még pár hét a télből.
Olympus E-3, ISO 800, f2.8, 1/1600s
Az új beszállóágak valóban szépek, de nem igazán kedvelik a madarak. Alapvetően keveset használják a leszúrt ágakat, aminek az az oka, hogy az etető közvetlen közelében három akácfa is van, amelyekről közvetlenül a földre huppanak le. Jövőre nyíltabb helyre kell helyeznem a dolgot, amivel csak az a gond, hogy ha nyíltabb, akkor egy esetleges rombolásnak is jobban kitett a projekt. Sajnos ezt is figyelembe kell vennem.
Olympus E-3, ISO 400, f4, 1/125s, +0.7EV

7 megjegyzés:

Gyuris Ferenc írta...

Szia, Péter!

Nagyon jó az oldalad, gratulálok. Kár hogy a bemutatkozás képre kattintva, csak a madárijesztő képed jön elő.
Debreceni vagyok, és régóta etetjük a kertünkben is a madarakat, régebben a cinkék mellett 20-30 tengelic, pinty 3-4 meggyvágó csíz, jött az etetőinkhez. Az idei télen 1 vörösbegyen kívül, csak a cinkék látogatnak meg. Nem tudod, mi lehet az oka, hova tűntek a madarak?
Hétvégén az Elepi tavaknál, és az ottani magtárolónál voltunk. Itt rengeteg galamb, Zöldi, Tengelic, és ragadozók voltak. Az lehet az oka, hogy a városba kevésbé jönnek be, mert a tavalyi magtermés sok helyen kinn van a mezőkön?

Garai©photo írta...

Szia!
Nagyon jók a képeid. Érdekelne, hogy milyen objektívet használsz? Esetleg az exif adatokhoz a gyújtótávolságot is odaírhatnád. Köszi.

Sjanek írta...

Szia!
Tetszik a blogod! NAgyon jók a képeid! Nekem is az objektív és a gyújtótáv hiányzik. Gondolom nem két perc alatt sikerednek a képek. További sok jó képet, és jó fényeket hozzájuk!
Üdv Jani

Müller Péter írta...

Köszönöm a kommenteket!
Hogy egy kis vitát generáljak: miért fontos ennyire, hogy milyen objektívet használok? Aki megadja az e-mail címét annak elárulom privátban :-)

Gyuris Ferenc: A szomszédban, közelben nem lehet, hogy más is etet?

Kapas Tamas írta...

Fene milyen lusta vagyok mostanság, pedig rendszeresen nézem a blogod. A multkoriban akartam beírni a természetfotós index fórumba, a mostanság divatos detektívüveges leshelyekkel kapcsolatban. Csak arról jutott eszembe, a dolog, hogy itt említed a kezedből evő madarakat. Szóval milyen madárfotózás az, ahol kizárom azokat a finom hangokat, szárnyrebbenéseket, a testközelséget? Persze mindannyian másként vélekedünk ezekről a dolgokról, de bejött nekem, hogy te is inkább az élményre vadászol, mint a mindenképp sikeres képre. És éppen ettől olyan jók a képeid. Szerintem.

Müller Péter írta...

Kapas Tamas:
Nagyon örülök minden kommentnek, így nem csak önös értékét látom a blog írásnak. Köszönöm!
A modern leselyeknek lehet létjogosultságuk, sok faj csak így fotózható igazán eredményesen. És ez az eredményesség a fő kérdé nálam... mert valahogy számomra ez a műfaj nem a jó képek számában mérhető. A gond inkább az, hogy a természetfotózás közössége felhígul, olyan egyénekkel, akik csak évi 10 alkalommal mennek terepre, befizetve a súlyos pénzeket meglőve pár tuti képet a tuti lesból, majd hiteltelenül elmondják, hogy ők állnak a természet szolgálatában a fotóikkal. És hol a munka, hol az alázat? Hol az életforma? Öltönyből ki > fizetett lesbe be? Ez volna a természetfotózás? Meglehet...

Garai©photo írta...

Hogy miért fontos? Nos, nem fontos, de kíváncsi vagyok. Nézem a képeidet, tetszenek, és érdekelnek a részletek. Fogalmazhatnék úgy is, hogy többet szeretnék tudni a fotózásról, hogy egyre jobb képeket csináljak. Ha lehet, mindig meg szoktam nézni a képek EXIF adatait.
A nevemre kattintva megkapod elérhetőségemet. Kösz!