2009.01.04. - Tengelichad

Elérkezett a szabadság utolsó napja. Az elmúlt két hétben többet voltam terepen, mint az ősz folyamán összesen. A madáretető szépen működik, igazi különlegességet ugyan nem láttam rajta, de számos kellemes élménnyel gyarapodtam. Ezidáig közel 100 kg magot hordtam ki, így a kosztosok igazán hálásak lehetnek.
A mai hajnalra prognosztizált csillagos ég és nagy hideg előre vetítette, hogy most már tényleg az őzlesre kell kiülnöm. Fel is keltem hajnalban, de a levegő olyan párás volt, hogy inkább hanyagoltam a dolgot. Kicsit később aztán kimentem a madáretetőhöz, ahol a zúzmarától talpig fehérbe öltözött erdő csodás látványa és -12°C fogadott. A fények jók voltak, a reményem is megvolt, hogy a fakopáncs akciót megörökíthetem.
xxx
ISO 400, f4, 1/500s, +0.7EV xxxxxxx ISO 500, f2.8, 1/2500s, +0.3EV
Korábban írtam, hogy a kopik igen kiszámíthatóan a szomszédos akácfa törzséről indulva és érkezve, 6-8 fordulóban fogyasztják a magot. Ez azonban ezúttal is elmaradt, ugyanis kicsit kiszúrtam magammal. Pár napja láttam egy mókust az etető közeli fenyőn. Ennek örömére vittem is ki pár diót és mogyorót, hátha a kedvében járhatok. Nem kellett neki. De a fakopáncsok mostanra megtalálták a gazdag zsákmányt és tojnak nagyívben a szotyira. Egész délelőtt két beszállásuk volt. Felkapták a diót és jó messze fogyasztották el. Egészségükre.
xxx ISO 400, f4, 1/640s, +0.7EV xxxxxxxxx ISO 400, f4, 1/400s, +0.7EV
A koreográfia mára kialakult. Először a legbátrabbak, a széncinegék érkeznek, akik csak felkapják a magot és tovaszállnak. Majd a csuszkák fordulnak párszor, és őket követik az igen óvatos erdei pintyek. A csapatban érkező fenyőpintyek a környező fák ágain gyülekeznek, majd onnan 'lepotyogva' egyszerre huppannak a földre. Igazság szerint a beszállóágakon még alakítani, mert nem nagyon használják őket, illetve túl sok a felület ahova érkezhetnek. Délben ebéd és kis melegedés, majd kimentem az őzlesre. Hideg ide, hideg oda a szórón nem nagyon volt fogyás. Talán pár centi hó ha esne, nagyobb forgalom lehetne rajta. Lényeg a lényeg... őzet csak mutatóban láttam jó 300 méterre. Viszont fotóztam egy ebéd utáni sétáját végző úriembert, aki a távoli őzeket is menekülésre késztette. De nem haragszok rá... legalább nem krosszmotorral jött.
Olympus E-3, ISO 400, f6.3, 1/1000s, +0.3EV
De nem volt kudarc a délutáni fagyoskodás. Alighogy beültem a lesbe és félig-meddig összeszereltem a felszerelést, hangos szárnysurrogást hallottam. Kinézve az 'ablakon' fülig érő mosoly ült ki az arcomon. Végre ideértek a tengelicek. Nem kevesebb - de inkább több -, mint 200 fős csapatban a kiszáradt rét egyik pontjáról a másikra röppenve csipegették a gigazok magvait. Csodás kis madarak, ahogy nagy csapatban együtt mozognak, és apró szárnyuk hangja hatalmas robajjal zúg.
Olympus E-3, ISO 400, f5.6, 1/1000s, +0.3EV
Ennyit mára... mostantól sajnos a dolgos hétköznapok következnek, de a hétvégéket remélem ki tudom majd használni.

Nincsenek megjegyzések: