2010.02.10. - Változó fények

Távolról érkező KT fotóstárs mindig tudja, mikorra tervezzünk közös madáretetőzést. Elmúlt alkalommal is jó időt hozott, és ezúttal is ragyogó napsütéssel érkezett. Tud valamit... :-) Szóval... délelőtt 10 körül érkeztem az etetőhöz. Eltakarítottam a 'szemetet', felállítottam a lessátrat, kicsit alakítottam a beszállóágakon, majd feltöltöttem az asztalt friss napraforgóval és közel három kilogramm - fejszével felaprított kőkemény - dióval. A kolléga fél óra elteltével érkezett, beültünk a lesbe és nyomtuk a gombot.

Széncinege

Az élet kissé lassan indult be. Kezdetben csak széncinkék érkeztek és a fényáradatnak köszönhetően pár akciófotóra is lehetőség adódott. Majd beköszönt a fakopáncs is, de a bizalma kissé ingatag volt, így több fordulóban merte csak elcsenni a diót. Örömömre szolgált egy szép színes téli ruhába öltözött hím csíz beszállóágra érkezése is, hisz legtöbbször csak tojót látni a magok közt ülni. Azt mondják róluk, hogy nagy bunyósok, de nekem ezen tulajdonságukat egyelőre titkolják.

xxx Csíz / Nagy fakopáncs

Dél körül aztán megérkezett az időjósok által ígért mediterrán melegfront és annak hófellege. A záridők szép lassan negyedükre csökkentek, és a borulással a madarak étvágya is megnőtt. A távolabbi kisméretű etetőn többször volt öt-hat meggyvágó is egy időben. Ismételjem magam? Na jó: Azt mondják a meggyvágók is nagy bunyósok... persze nem nálam :-)

Meggyvágó

Amikor ilyen mértékben megnő a forgalom, akkor lehetne igazán az akciófotókra gyúrni. Szinte folyamatosan érkeznek és indulnak a kosztosok a beszállóágakra. Sajnos azonban fény nélkül bemozdulás mentes képet készíteni megy... de már készülök a megoldásra, pár hét múlva - hacsak addig be nem köszönt a nyár - talán sikerélményről is beszámolhatok.

Kék cinege

Visszatérve a tények rögzítéséhez... a madarak számára nem panaszkodhattunk. Megjelentek a zöldikék, fenyőpintyek, verebek is. Talán nem túlzok, ha azt mondom közel száz egyed is volt az etetőn ez időtájt. Majd egyszer csak huss, eltűnt minden. Ilyenkor az ember elkezdi szelektálni az előző percek 'termését' a gépváz kijelzőjén keresztül megítélve a fotók technikai értékét. Rutinszerűen mi is ezt tettük... pedig ha az asztalra koncentárlunk, akkor észrevettük volna, hogy egy karvaly miatt röppent el az énekes sereg. Sajnos kép nem készült, egy óvatlan mozdulat következtében a ragadozó tovaszállt. Ismét egy apró tapasztalat... amiből tanul az ember. ui.: Nem fotós dolog, de madaras. A hét elején megérkeztek a fenyőrigók is a városba...