Miután múlt hét szombaton sajnálattal tapasztaltam, hogy az egyik - a gólyatöcsös-gulipános - homokbánya tónál eltűntek a fészkekből a tojások, a másnapi másik homokbánya tónál történő fotózást követően úgy döntöttem, hogy visszamegyek az előbb említett 'egyik' tóhoz és átrakom a sátrat annak - azaz az 'egyik' tónak - a másik végébe. Érthető, ugye?
Mivel az a partszakasz kevésbé tagolt, nincsenek a közelében homokpadok és jellemzően a víz is mélyebb, így elsősorban récékre és gázlómadarakra számítottam. No... azok nem jöttek... Viszont napkelte után annál komorabb felhők gyülekeztek kelet felől, amit kellemetlen szél is kísért.
Mivel hullámzó vízfelületen a téma tükörképe nem érvényesül, így az állványt kiiktatva az objektívet a kabátomra fektetve a lehető legalacsonyabb nézőpontból vártam a tollasok megjelenését a sátor előtt. Vártam... türelemmel...
Egy-egy gólyatöcs mozgolódott csak 'lőtávolon' belül... Igaz, - jut eszembe - fotózhatatlan távolságban egy párzást is megfigyelhettem. Fél hét magasságában aztán kezdtem belátni, hogy rossz helyre költöztettem a lessátrat, és már-már sajnáltam, hogy hajnal háromkor nem fordultam a másik oldalamra és aludtam tovább.
A reggelt végül egy barázda billegető és egy törött csőrű cankó mentette meg. Mindkettőjük egy a sátortól pár méterre lévő, rövid földnyelven időzött pár kép erejéig. A borult, szürke ég, a hullámzó vízfelszín, és az alacsony perspektíva végül egész kellemes homogén elő és hátteret adott ennek a két alanynak.
(Ja... és a hattyúpárnak öt fiókája van.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése