2013.05.04. - Újra nyitva a madáritató

Tavaly novemberben volt utoljára bejegyzés a blogban, de az utolsó fotózásom 2012 szeptemberére datálódott. Sőt... az utolsó, tudatos, tervezett, projektszerű terepen töltött fotós időszak tavaly júliusban zárult le. Korábban mindig meakulpáztam egy-egy hosszabb 'néma' időszak után, de ezúttal nem teszem. A blog fotós élményeket rögzít, és ha nincs miről írni, akkor nincs miért elnézést kérni. A 'barangolás mentes' hónapok oka pedig egyszerű... háromra nőtt a háztartásban élő bruttó eltartottak száma. Megszületett Samu...



A hét második felében aztán nem bírtam tovább. A későn jött, de csapadékos tavasz szinte máris elillant, a partimadarak nászáról idén bizonyosan nem készítek dokumentációt, de a madáritatót azért csak nem engedhetem veszni. Két nap alatt rendbe kaptam az elvadult környezetet, kimertem a köbméternyi büdös, poshadt vizet, majd a tavaly telepített kútból teletöltöttem a medencét.


A munka végeztével péntek este beültem a kitakarított lesbe és fél órán át 'moziztam'. Ez a rövid kis idő - fényképezőgép nélkül - rádöbbentett arra, hogy tudat alatt mennyire is hiányzott ez a fajta kikapcsolódás az utóbbi hónapokban. Csak bambultam ki a az üvegen és visszafojtott lélegzettől feszült várakozás izgalma régi érzést ébresztett bennem. 


Volt mit látni... este fél héttől hétig folyamatos mozgás volt az itatón. Szajkó, erdei pinty, barátposzáta, fülemüle, vörösbegy, fekete- és énekes rigó, zöldike, csíz... tojók és hímek vegyesen. Ja... és egy mókus. Annyi izgalmas jelenetet és akciót láttam fél óra alatt, hogy nem tehettem egyebet... másnap a géppel felszerelkezve ültem be a kunyhóba.


A reggel eseményeit röviden összefoglalva: csalódás. Három óra lefogása alatt mindössze három madár tette tiszteletét a víznél. Igazság szerint tudom, hogy este a naplementét megelőző időszak az igazán aktív, de azért titkon reménykedtem. Délután tettem még egy próbát, amit röviden úgy összegezhetnék, hogy: csalódás.


Reggel egy fülemüle és egy szürke légykapó került lencsevégre, este pedig zöldikével, széncinkével, meggyvágóval és kék cinkével egészült ki a lista. Alapvetően nem is olyan elkeserítő a felsorolás, de a hat faj egy-egy példányán kívül egyáltalán nem volt mozgás a víznél. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy viszonylag erős szellő borzolta a fák lombkoronáját, ami jellemzően gyér forgalmat szokott eredményezni. 


Hát... ('Háttal nem kezdünk mondatot, de hassal sem!') ennyit a hosszú böjt utáni első fotózás élményeiről. Hogy mikor lesz folytatás? Nem tudom... de újra vérszemet kaptam a vértelen vadászathoz.

4 megjegyzés:

csgzs írta...

Mit mondjak - a képek gyönyörűek, a gyermekhez pedig csak gratulálni tudok. Meg fog változni az élet, de ez így van jól - hajrá!

Völgyi Sándor írta...

Halleluja! :)
Nem is tudod, mennyiszer néztem rá a blogodra!
Gratulálok a bruttó össztermék növekedéshez! Ez az igazán nagy dolog!
Tavasz meg lesz jövőre is!
Hajrá, Petibá! :)

Topoly írta...

Na végre...:-) Gratula és öröm, hogy újra kiültél fotózgatni!(Lógok íméllel, sorját kerítem.)

Sibak Juliana írta...

Kedves Müller Péter!

Teljesen véletlenül találtam meg képeit - ezek minősége alapján szeretném figyelmébe ajánlani a HUNTINGPress Nemzetközi Fotóügynökséget, melyet itt tekinthet meg: http://fotohunting.hu/hu
Az ügynökség természet- és vadfotókat kínál a vásárlók számára - minőségük miatt szívesen látnánk az Ön képeit is a kínálatunkban.
További információkért, illetve amennyiben felkeltettük érdeklődését, és szeretne csatlakozni hozzánk, kérem írjon erre az e-mail címre: foto@fotohunting.hu vagy
julianna.sibak@vadaszlap.hu

Üdvözlettel:
Sibak Julianna
HUNTINGPress Nemzetközi Fotóügynökség